Világszerte alábbhagyott a nagy nemzetközi intézményi befektetők érdeklődése a részvények iránt. Az év eleje óta eltelt három hétben az is bizonyossá vált, hogy utóbbiak szabad pénzeszközeiket inkább a biztonságosabbnak ítélt kötvénypiacokon költik el. Mint emlékezetes, egyes elemzők 1997 végén azt prognosztizálták, hogy a befektetésre váró tőke részvénypiaci allokációja során az érdekelt intézmények megnövelik majd Közép- és Kelet-Európa, azon belül pedig Magyarország részarányát. Ez voltaképpen így is lett, ám ennek jótékony hatását az árfolyamok alakulásában – a globális részvénypiaci tőkekivonások miatt – csupán abban érzékelhetjük, hogy a feltörekvő országok papírjainak többségénél kisebb mértékben veszítenek értékükből a magyar érdekeltségek.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) tavaly dollárban számolva a harmadik legnagyobb áremelkedést produkálta a világon. A külföldi befektetők így adott esetben néhány százalékos árfolyamveszteség ellenére is tisztes nyereséggel szabadulhatnak meg itteni papírjaiktól. Nem fognak tehát sokat teketóriázni, ha bármiféle probléma, illetve részvénypiaci hangulatváltás előszelét érzékelik a nagyvilágban.
A múlt hét eleji drasztikus áresés után stabilizálódtak a honi részvények jegyzései, sőt, e hét elején már nem sokkal maradt el a tőzsdeindex (BUX) nagysága az év végi záró értékétől. A BÉT-re apránként visszatérő optimizmus, s az ezzel együtt emelkedő árfolyamok részben a távol-keleti válság kezelhetőségéről érkező jó híreknek (a bajba jutott országok biztató tárgyalásai, illetve megegyezése a Nemzetközi Valutaalappal), valamint a japán gazdaság talpraállíthatóságáról szóló vélekedéseknek köszönhetők, míg a devizapiacokon a dollár újabb lendületes erősödésének tudhatók be.
A japán adócsökkentés bejelentése nyomán újból kiderült az ég a felkelő nap országának befektetői fölött. Felcsillant a remény, hogy a gazdaságot serkentő központi intézkedés hatására kimozdulhat a kátyúból a különben huzamosabb ideje holtponton lévő ágazatok szekere. A Nikkei-225 részvényindex közel ezer pontot emelkedve, 16 ezer pont fölé ugrott a múlt pénteken. A dollár jenárfolyama pedig a néhány nappal korábbi 133-as értékéről 129 alá csökkent. E hét keddjén ugyan némi árnyékot vetett a Távol-Keletről érkező kedvező hírekre az indonéz rúpia újabb értékvesztése a dollárral szemben (melynek nyomán jegyzése ismételten meghaladta a lélektani 10 ezres határt), egyéb negatív esemény híján azonban a befektetők világszerte a kivárás taktikáját választották.
Az európai monetáris unió közelgő beindítása a résztvevő államokban a fizetőeszközök kamatainak megközelítőleg azonos szintre hozását teszi szükségessé. Emiatt, illetve azért, mert a német jegybank illetékesei az őket érintő kamatemelést ez idáig még nem tették meg, a devizapiacon az erre spekulálók hátat fordítottak a márkának. (Az év elején negatív rekordként közzétett munkanélküliségi ráta tükrében érthető is, hogy a Bundesbank vezetői halogatják a gazdaságot amúgy visszavető kamatintézkedést.) A dollár márkaárfolyamának 1,84 fölé emelkedése pedig jótékony hatással volt a magyar részvények forintárfolyamára, mivel a határainkon túli piacokon dollárban jegyzik a papírok értékét.
Sok magyar befektető ennek ellenére érthetetlenül áll azzal a jelenséggel szemben, hogy a távol-keleti válság hatására a budapesti részvényárfolyamok is hevesen ingadoznak. A hazai vállalatoknak ugyanis nincsenek szoros gazdasági kapcsolataik a szóban forgó régióval, így az ottani válság, a kereslet szűkülése nem befolyásolja az eredménykilátásaikat. A rövid távú pszichológiai okokra visszavezethető ingadozásokat leszámítva a legtöbb kibocsátó esetében hosszabb távon igaza van az így érvelő befektetőknek. Néhány társaság esetében azonban az ázsiai válság, ha közvetve is, negatív hatással lehet az eredmény alakulására.
Függetlenül a távol-keleti térség gazdasági problémáitól, az elemzők már hónapok óta a világ vegyipari ciklusának megfordulását és negatív ártrend kialakulását jósolják. Ezek az előrejelzések a krízis hatására a vártnál hamarabb igazolódhatnak, a negatív vegyipari ciklus pedig hosszabb ideig eltarthat. A világméretekben is komoly kihasználatlan kapacitásokkal rendelkező délkelet-ázsiai országok vegyipari cégei ugyanis – pénzügyi talpra állításukat követően – dömpingáraikkal eláraszthatják azokat a piacokat, ahol már a magyar cégeknek is vannak érdekeltségeik. Ezek az ázsiai vállalkozások a nemzeti valutáik dollárral szembeni 20-70 százalékos értékvesztése miatt jóval alacsonyabb áron is képesek lehetnek ugyanazon termékek előállítására.
Ennek is betudható, hogy a legtöbb befektetési bank vételi ajánlatai között már huzamosabb ideje nem szerepel a honi vegyipar prominens képviselője, a TVK. A cég menedzsmentje az elemzőkkel ellentétben kedvezőbben ítéli meg a társaság nyereségességének jövőbeli alakulását.
Annak ellenére, hogy a BorsodChem minősítése sem sokkal kedvezőbb társánál, az előrejelzések szerint a cég profitkilátásait nem annyira érinti a vegyipari ciklus kedvezőtlen alakulása.
Bár a Mol is számottevő részesedést hasít ki magának a hazai vegyiparból, tevékenysége sokszínűségének köszönhetően nyereségessége jóval kevésbé függ a világpiaci ártrendektől. A közelmúlt összeségében 40 százalékos lakossági gázáremelései okán pedig lehetővé vált, hogy a holding nagykereskedelmi gázüzletága – a korábbi évek tetemes veszteségei után – idén már némi nyereséget hozzon a konyhára. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy – az őszi időszakkal ellentétben, amikor még azonos árszinten juthattak a befektetők a Mol, illetve a TVK részvényeihez – mostanra a két részvény értéke közötti különbség megközelítette a kétezer forintot.
