Újabb területeket von hatókörébe a kormány tavaly indított Energiahatékonysági Hitel Programja (EHP). Az eleddig csupán önkormányzatoknak szóló pályázatra idén – a kabinet decemberi döntése értelmében – állami intézmények is jelentkezhetnek. Sőt, elősegítendő a távhőellátó rendszerek korszerűsítését, indítanak egy kedvezményes kamatozású alprogramot is. Mindeme célra a kormány mindössze egymilliárd forintot szán, azt is a kölcsönöket folyósító – pályázaton kiválasztandó – bankok zsebéből. Maga a kormány, egészen pontosan a Gazdaságfejlesztési Célelőirányzat (gfc), csupán a hitelekhez kapcsolt kedvezményeket biztosítja.
Az önkormányzati intézmények energiamegtakarító beruházásait a gfc a mindenkori jegybanki alapkamat (jelenleg évi 20,5 százalék) felével igyekszik ösztönözni (Figyelő, 1997/21. szám). Ennyit fizet ki ugyanis a kölcsönt nyújtó bank által megszabott kamatból. E kamat mértéke – hangsúlyozta a Figyelő kérdésére Szerdahelyi György, az EHP Tárcaközi Bizottságának elnöke – a hitelintézet kiválasztásának legfőbb szempontja. A kamatkedvezmény a 800 millió forintos hitelkeret “elköltése” után a gfc-nek 1997-ben körülbelül 80 milliójába került. Idén az egymilliárdos programmal együtt a kamatteher a célelőirányzatból 150-200 milliót szakít majd ki.
A beruházásonként legfeljebb 30 millió forintnyi hitelhez – legalább 10 százalékos önrész mellett – akkor juthat a kérelmező önkormányzat, ha a fejlesztés eredményeként megtakarított kiadásoknak legalább a fele az energiaköltségek lefaragásából ered. Ilyenre tavaly a befutott 106 pályázat négyötöde vállalkozott. Amint azt Keményné Koncz Ildikótól, a hitelt tavaly nyújtó Raiffeisen Unicbank (RU) igazgató-helyettesétől megtudtuk, ezek zömmel polgármesteri hivatalok, iskolák, óvodák és művelődési házak hagyományos fűtésének gázra cserélését célozták, sok esetben pedig az önkormányzatot is kiszolgáló távfűtő művek olajkazánjait váltották ki gázmotoros rendszerrel.
A pályázatot tavaly 3 hónapos Bubor plusz fél százalékos kamattal megnyerő, s azon idén is indulni vágyó bank tapasztalatai szerint egyébként a legtöbb igény utólagos hőszigetelésre érkezett, ezzel azonban az energiaköltség megtakarítására vonatkozó előírást a pályázók nem teljesítették volna. A bank így most azzal a javaslattal fordult a pályázati feltételek kidolgozóihoz, hogy az egyes esetekre különböző megtakarítási kötelezettséget rójanak az önkormányzatokra (azaz például kapcsolt beruházással a hőszigetelési kérelmek is kedvező elbírálásra juthassanak). A kondíciókat az illetékes tárcák még fontolgatják. Az viszont már valószínű, hogy a tavalyi programban szereplő 6 éves futamidő (ezen belül legfeljebb 1 éves türelmi idővel) 5 évre rövidül, ez felel meg ugyanis a gfc-s szokásoknak. Dacára annak, hogy az effajta beruházások a tapasztalatok szerint 6-8 esztendő múltán fordulnak csak termőre, azaz a kérelmezők csupán ekkortól képesek az elért megtakarításból törleszteni a kölcsönt.
A banknál ezen körülmények közepette is óriási önkormányzati érdeklődésre számítanak, s a folyósító kiválasztásánál is számos hitelintézet pályázati részvételét jósolják. Mi sem érthetőbb: az EHP révén jelentős potenciális ügyfélkör célozható meg, még ha annak – az alacsony kamat révén – ára is van.
Kérdés persze, hogy hányan nyerhetnek egy ilyen versenyen? A többes befutó lehetősége már tavaly felmerült, ám akkor – már csak az egyszerűség kedvéért is – csupán egy bank győzedelmeskedett. Az RU nyilván idén is ezt a hozzáállást tartaná üdvözítőnek. Másutt viszont úgy vélik: miért ne választhatnának több, egymás mellett futó konstrukció közül maguk az ügyfelek, a gfc-nek ez mindenképpen az alapkamat felébe kerül. Máskülönben még úgy tűnne, hogy a bankok piaci versenyébe a hitelkihelyezés kedvezőbbé tételével a kormányzat némi állami támogatást vegyít. Végső soron Szerdahelyi György úgy vélte: 1998-ban, minthogy több alprogram is él, akár több bank is nyerhet. Pályázatukban a hitelintézeteknek mindenesetre az EHP mindhárom konstrukciója mellett hitet kell tenniük, noha kettőt csak a nyertes kiválasztása után dolgoznak ki.
A kidolgozandó technikák egyike a távfűtő rendszerek korszerűsítését szolgáló hitel, melynek feltételei február végéig születnek meg. A jelenlegi elképzelések szerint kölcsönt a távfűtőmű kapna, saját berendezései és a vezetékek modernizálására. A fogyasztók ódzkodását pedig – amit a panelhitel kihasználatlan volta mindennél jobban jelez – a lakásban lévő berendezések felújításához nyújtandó vissza nem térítendő támogatással oldanák fel. Természetesen ezeket is az egymilliárdos keret terhére.
Ez az összeg lesz az alapja a nem önkormányzati tulajdonban lévő állami intézmények, például kórházak energiatakarékossági beruházásainak is. Minthogy ezek a szervezetek hitelt nem vehetnek fel, itt úgynevezett harmadik feles finanszírozásra (Third Party Financing – TPF) kerülhet sor. Ennek módszerét nem kell feltalálni: már nálunk is több soron futnak hasonló programok. Ezeknél hitelhez a beruházást kivitelező vállalkozó jut az illető intézmény helyett. Utóbbi aztán az elért energiamegtakarításból fizet a vállalkozónak, aki a kölcsönt ebből törleszti. Ezen az elven működnek a szakzsargonban egyszerűen ESCO-knak (Energy Service Companies) nevezett intézmények, mint amilyenekben előszeretettel vesz részt az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) is. A bank Magyarországon a Prometheust támogatja, ahová újabb 10 millió ecu-s kölcsönnel (1 ecu hozzávetőlegesen 1,08 dollár) és 20 százalékos tulajdonrésszel tavaly társult be (az első csomag egy 5 millió dolláros hitel volt, melyből a második 600 ezer dolláros részletet épp a napokban törlesztette a társaság). A Prometheus önkormányzati intézmények mellett – amelyeket általában energiaszámláik 20 százalékától szabadít meg – tavaly már távfűtőművel is szerződött, jelenleg pedig éppen a MÁV-val tárgyal hat vasútállomás korszerűsítéséről.
Az EBRD egyébként többnyire nagy cégekkel köt hosszabb távú együttműködési szerződést, melynek keretében aztán ilyen típusú társaságokat működtet, szerte a régióban. A Prometheus esetében a Compagnie Générale de Chauffe céggel kooperál, mellyel összesen 150 millió ecu-re szóló szerződése van: ezen összeg harmadát a bank adja. Ugyanilyen arányban veszi ki részét az amerikai Honeywellel kötött 75 millió dolláros szerződésből (melynek keretében elsősorban Lengyelországban ténykednek), és hasonlóképp járult hozzá a svájci Landiss & Gyr-rel való 210 millió ecu-s együttműködéshez is. Philippe Petit, az EBRD energiahatékonysági részlegének illetékese elmondta: utóbbiban első állomásul Szlovákiát választották, majd újabb magyarországi projekt következik.
Mindeközben az EBRD máris tárgyal az OTP Bank és az Energovill-Holding által létrehozott, az ESCO-k mintájára működő cégben történő részesedésükről. Az OTP – jóllehet, tavaly lemaradt az EHP-ról, emellett a panelhitelből még indulása előtt kivonult, s az Európai Unió Phare-programjában hosszan készülődő kamatmentes támogatásról is lecsúszni látszik – úgy tűnik, korántsem adja fel. Az Energovill-Lux névre keresztelt közös társaság OTP-forrásból az önkormányzatoknál kezd, idővel pedig lakossági programot is indít. A legnagyobb hazai hitelintézet ugyanakkor az EHP-ra is pályázik – szögezte le Weöres Lászlóné, a bank tanácsadója.
Az emlegetett Phare-program egyébként arra szolgál, hogy a külhoni pénzügyi intézmények – elsősorban az EBRD és az Európai Beruházási Bank (EIB) – energiahatékonysági beruházásra is fordítható kölcsöneit kedvezőbbé tegye. Pontosabban csak szolgálna, hiszen a szerződések aláírása – az összesen 7,5 millió ecu-s hitelkeret várományosa a Budapest Bank (BB), a Kereskedelmi és Hitelbank, valamint az RU – jó ideje csúszik.
Egyelőre a Phare-ral való megállapodás hiánya hátráltatja az EBRD 30 millió ecu-s környezeti hitelkeretének megnyitását is, amelyet az EBRD a tervek szerint a BB-n keresztül tenne “közkinccsé”. A tavaly nyárra már folyósíthatónak remélt közép távú kölcsön kifejezetten környezeti beruházásokat és olyan ipari fejlesztéseket segítene, amelyek jelentős környezeti eredménnyel, például energiamegtakarítással járnak. Mindezt egy 8 éves program keretében, melynek kondíciói egyelőre nem ismeretesek.
Azt, hogy az adott kedvezményező miért szinte kizárólag külföldi forrásokat tesz jutányossá, s a látványosan nem működő panelhitel esetében (melynek forrása a német szövetségi hitel 30 millió márkája) a kormány miért teszi ugyanezt, több bank is értetlenül fogadja. Véleményük szerint e célra magyarországi hitelintézetek is rögvest áldoznának, hasonló támogatások révén pedig komplex energiahatékonysági program is kirajzolódhatna, a jelenlegi tűzoltó munka helyett. A mai megközelítés eredményessége ráadásul – a kormányzati ráfordítások szűkös volta, illetve kevéssé hatékony felhasználása miatt – nagyon is kétséges. Így látja ezt Ámon Ada, az Energia Klub munkatársa is. A szervezet szerint az úgymond igényoldali befolyásolás módszereit kellene előtérbe helyezni, mégpedig az energiaszolgáltatók ösztönzése révén. Vagyis úgy, hogy a szolgáltató ne csak az erőművi fejlesztésben, hanem az energiamegtakarításban is érdekelt legyen – elszámolhasson például olyan beruházást, amelyet a fogyasztónál a hatékonyság érdekében ő maga hajtott végre.
