Idén is sikeres évet zárhat a magyar részvénypiac. A tőzsde 1996. évi adataihoz képest a legjellemzőbb paraméterek – a kapitalizáció és a forgalom – számottevően javult. Az egyre kedvezőbb makroökonómiai mutatók és az emelkedő vállalati nyereségesség hatására a közép- és kelet-európai régióban Magyarország a befektetők figyelmének középpontjába került. Ennek hatására látványos emelkedés jellemezte az év első felében a tőzsdei árfolyamokat.
Mindezek mellett az árak alakulásában idén is fontos szerepet játszottak az értékpapírpiacok globális trendjei. Meglepően magas, 90 százalék fölötti kapcsolat alakult ki az év első kétharmadában a budapesti tőzsdeindex, a BUX és a New York-i Dow Jones index között. Utóbbi augusztus eleji 8 százalékos korrekcióját követően erősödött a világ értékpapírpiacainak idegessége, amit a távol-keleti országok valutaválsága csak tovább fokozott. A feltörekvő piacokon pedig egy erős árfolyam-kilengéssel párosuló negatív trend vált uralkodóvá.
Ezek a folyamatok rányomták a bélyegüket a magyar részvényárakra is. A BUX ez évi eddigi maximumához, az augusztus 6-án regisztrált 8484 ponthoz képest a november 13-i érték (5561 pont) 34 százalékkal volt alacsonyabb. A részben technikai alapon is fokozott szélső értékektől eltekintve az index – az október elején stabilizálódni látszó 7600 pontról közel 1000 pontot esve – november végén 6600-6700 pont körül mozgott, ami 13 százalékos visszaesést jelent.
Az év második felétől az ázsiai valutaválság a legtöbb feltörekvő piacon általános árfolyamesést idézett elő. Az alapok ugyanis – az ottani veszteségük ellentételezése érdekében – realizálták a nyereségüket azokon a piacokon, amelyeken az év eddigi részében a legnagyobb árfolyam-növekedést tudták kimutatni. Így az őszi három hónap alatt a világ legnagyobb árfolyam-emelkedését produkáló oroszországi tőzsdeindex dollárban számítva 29, a magyarországi pedig 13 százalékot esett. A legtöbb feltörekvő piacon jelentősen nőtt az árfolyameséssel párosuló ingadozás. Ez pedig világszerte megnövelte az ezen tőzsdei befektetések kockázati szintjét.
Az árfolyamzuhanással a P/E (árfolyam/részvényenkénti nyereség) alapú mutatók szerint ugyan a távol-keleti tőzsdék a feltörekvő piacok legolcsóbbjai lettek, ám e terület – a továbbra is megoldatlan problémák, illetve a japán pénzügyi válság mélyülése miatt – még mindig olyan krízisövezetnek tekinthető, ahová számottevő tőkebeáramlás nem prognosztizálható. Ezen piacokon komoly változások történhetnek a közeljövőben a vállalati eredmények várható csökkenése révén. Ez természetesen érdemben megemeli majd a jelenlegi alacsony P/E-mutatókat.
E mutató világátlagának csökkenéséről egyébként a távol-keleti tőzsdék visszaesése ellenére nem beszélhetünk, sőt, inkább az átlag növekedése figyelhető meg: a fejlett ipari országok eme mutatója 1997-ben tovább emelkedett.
Az ázsiai országok valutaválsága már eddig is súlyosan megrázta a világ tőzsdéit, s a japán bankrendszer krízise csak tovább súlyosbítja a régió problémáit. A térségben egy recesszió utáni fellendülés rövid távon nem valószínűsíthető. A feltörekvők közt Brazília gazdasági megszorító intézkedések bevezetésére kényszerül: valutája védelmében a jegybank átmenetileg 43 százalék fölé emelte a rövid futamidejű kamatlábat. Venezuelában még mindig 53 százalék fölötti átlagos infláció várható 1997-re. Csehország helyzetét a pénzügyi nehézségek után a december eleji kormányválság rázta meg. Lengyelországban a túlfűtött belső fogyasztás növekedése miatt a külkereskedelmi mérleg egyensúlya borulhat fel. Oroszországban spekulatív támadást intéztek a rubel ellen, míg a szlovák valuta összeomlással fenyeget.
A fentiek miatt valószínű, hogy a globális alapok csökkenteni fogják a feltörekvő piacokra szánt pénzeiket, s részben növelik a fejlett ipari országokba irányuló befektetéseiket. Így várhatóan speciális helyzetbe kerül a világ egyik fő tőzsdei indikátora, a Dow Jones index, lévén, hogy annak korrekcióját várják a piaci szereplők. Alkalmasint a Dow Jones értéke – a többi fejlett ország részvényindexével ellentétben – az évközi maximum értékétől csupán néhány százalékponttal marad el. A másik fontos tényező, amely a korrekciós várakozást erősíti, magának az amerikai index és az előre jelzett eredményadatok viszonyának az alakulása az elmúlt évben. (Az 500 részvényt tartalmazó S&P 500 index értéke 19,4-es átlagos P/E-nek felel meg.)
A fejlett és a feltörekvő piacok közötti újraelosztáson kívül a Dow Jones másik támasza lehet az, hogy a vezető ipari országok mindegyikében 5-10 százalékkal tovább nőnek a megtakarítások. Ezzel együtt időközben olyan lényeges generációváltás is bekövetkezett az Egyesült Államokban, amelynek fő jellemzői, hogy a magasabb keresetek mellett a befektetések korábbitól nagyobb részét áramoltatják részvényekbe, s kevesebbet fix hozamú papírokba. A befektetői szokások ilyen típusú átstrukturálódása nyomán természetesen a korábbiaktól lényegesen magasabb P/E- mutató alakulhatott, és alakulhat ki a továbbiakban.
A nálunk befektető alapok többsége regionális alap, s így a tőkeallokációt is csak régión belül változtatják. Ennek iránya természetesen lényegesen befolyásolhatja az egyes országok részvénypiaci árfolyamkilátásait. (A regionális befektetők többsége olyan portfolióba fektet be, amelynek fő elemei a Csehországból, Lengyelországból, Magyarországból és Oroszországból származnak.) Kisebb számban jelen vannak ugyan a globális alapok is, ezek viszont a régióból is kivonhatják a pénzüket, illetve ellenkező esetben akár a Távol-Keletről, vagy Latin-Amerikából is ide csoportosíthatnak tőkét.
Amennyiben a részvénypiaci kockázatot a tőzsdei árfolyamok változékonyságával (volatilitásával) fejezzük ki, akkor a hozam-kockázat mátrixban csupán Oroszország rizikóját ellentételezte a kimagasló hozam (lásd a grafikont a 77. oldalon). Magyarországot a New York-i tőzsdével összevetve a kétszeres kockázat mögött alig valamivel nagyobb hozam áll, ami nem túl kedvező a budapesti börzére nézve. A cseh és lengyel tőzsdék viszonylag alacsonyabb kockázatuk mellett negatív hozammal zárják várhatóan az idei évet. A pozíciómátrix adatai ettől lényegesen eltérő képest mutattak volna az év első felében. A Dow Jones index első komolyabb, augusztusi visszaesését követően ugyanis drámaian megnőtt a magyar tőzsdén az árfolyamok változékonysága: míg a pesti volatilitás augusztus 6-án csupán 24 százalékos volt, addig november végén már 43 százalékot regisztráltak.
A társaságok várható eredménynövekedése terén Lengyelország lemaradása jelentős. Csehország esetében a hazánkéhoz hasonló nagyságrendű növekedési és P/E-mutató máris lényegesen kedvezőtlenebbnek tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy az ország valutája továbbra is instabil, 1997. december elején kormányválság alakult ki, tovább az egyik fő tradicionális gazdasági partnernek számító Szlovákia valutájának pozíciója ugyancsak bizonytalan.
Az általános makrogazdasági mutatókat, s főleg azok trendjét tekintve megállapítható, hogy a régión belül Magyarország gazdasági növekedése látszik egyedül biztosítottnak a közeljövőben. Természetesen a nemzetközi trendek kedvezőtlen hatása, vagy a régióval szemben táplált erősödő valutaválságtól való félelem alól hazánk sem tudja kivonni magát. Ennek ellenére látni kell a különbséget, nevezetesen, hogy az adott ország okozója-e a negatív folyamatoknak, avagy azok hatása átmenetileg rá is átterjed, de egyébként gazdasága egészséges.
Mindent egybevetve, a meghatározó jelentőségű regionális alapoknál – a környező országok gazdasági helyzetét szem előtt tartva – a magyarországi részarány és pénzállomány növekedése valószínűsíthető. Emiatt hazánk rövid távú tőzsdei trendjével szemben pozitívak a várakozások – feltételezve, hogy a világ vezető tőzsdéin nem következik be olyan visszaesés, amely a részvénypiacokat (az egyes országok makrogazdasági trendjeitől függetlenül) globális szinten megrázná.
