Erősen atomizált iparágban tevékenykedünk; egyedül a Magyar Édességtermelők Szövetsége 35 tagot számlál, a fogyasztó nem panaszkodhat tehát a verseny hiányára – mondja Zentai László, a Stollwerck Budapest Kft. ügyvezető igazgatója. A cég nemrégiben ünnepelte ötéves magyarországi születésnapját, valójában azonban – néhány évtizedes államosított kihagyással – 1895 óta van jelen a piacon. Ma a Stollwerck vezeti a gyártók mennyiségi rangsorát, 33 százalékosra becsült részesedésével. Ugyanakkor lisztesáruban (a szakkifejezés a keksz- és ostyafélékre vonatkozik) a Győri Keksz- és Ostyagyár, táblás csokiban pedig a Suchard áll az élen.
Bár a Stollwerck a privatizáció óta őrzi első helyét, a különböző termékkörben elfoglalt pozíciója az elmúlt években változott. A szaloncukor-piacon például korábban az eladott mennyiség felét, több mint 3 ezer tonnát a Stollwerk gyártotta – ez mára 2,3-2,4 tonnára csökkent. Az okokat az elképesztő versenyben és a kereslet stagnálásában összegezte az igazgató. A szaloncukorral ellentétben viszont a lisztesáru-piacon folyamatosan növekszik a gyár részesedése.
Az elmúlt három évben a magyarok egyre kevesebb csokoládét vásároltak, az idén viszont már nem csökkent a kereslet. A hazai éves csokifogyasztás egyébként ma fejenként 2,5 kilogramm; ez meglehetősen kevés, összehasonlítva a nyugati 8-12 kilós átlaggal. A szakma mindenesetre bízik abban, hogy a fizetőképességgel együtt a csokoládéfogyasztás is utolérheti a nyugati szintet, legalábbis 10-15 éves időtávlatban.
A külföldi kereslet továbbra is erős: a Stollwerck exportja például az idén duplája lesz a tavalyinak. A termékek háromnegyede Oroszországban, Belorussziában és Ukrajnában talál piacra, aminek az a magyarázata, hogy a csokoládé az első olyan “luxustermék”, amelyet a nehéz anyagi helyzetben lévők megengedhetnek maguknak. A társaság forgalma tavaly 12,4 milliárd forint volt, az idén 16 milliárddal kalkulálnak. A legkedveltebb Stollwerck-termék a Tibi és az Americana csokoládé (előbbi a teljes magyar csokipiac egytizedét birtokolja, a hajszállal piacvezető Milka 11 százaléka után).
A hazai piaci verseny következtében az édesipar eladási árainak emelkedése nem haladta meg az inflációt (tavaly a Stollwerck kétszer – 7 és 5 százalékkal – emelte árait). Egy nemrégiben készült felmérés azt mutatja, hogy 1995-ben egy kiló zselés szaloncukor 569 forintba került átlagosan; tavaly karácsonykor ugyanezért 649 forintot kértek, az idén pedig 689 forint az ár.
A leginkább kelendő édesség manapság az olcsó és a közepes árfekvésű. A teljes hazai kínálatot tekintve olcsónak minősíthető a 80 forint alatti áron kínált Americana, Montana, Nestlé, vagy Africana. Közép-kategóriás a 100 forintnál olcsóbb Tibi, Boci és Suchard, a drágák közé tartozik a Milka, a piros Nestlé vagy az Alpia. Ám meglepetések örökké érik a forgalmazókat. Szeptemberben, borsosnak nevezhető – 1500 forint körüli – áron hozta a Stollwerck forgalomba a kölni gyártású Nosztalgia (desszert) Dobozát. Az egyébiránt kis mennyiséget, minden várakozást felülmúlva, szétkapkodták a vevők.
