Mostanában már senki sem ülhet nyugodtan a babérjain mondjuk egy “közgáz” diplomával. Gombamód szaporodik ugyanis azon két vagy három diplomát felmutatni tudók száma, akik – felsőfokú pénzügyi képesítésük mellett – profi módon olvassák a mérlegeket, s netán még a gazdasági jog területén is otthonosan mozognak. Ami pedig az idegen nyelveket illeti, az angol immár jószerivel alapkövetelménynek, amolyan nemzetközi-szakmai “anyanyelvnek” számít.
A bankos és brókerszakma népszerűsödésére a főiskolák, egyetemek, illetve az úgynevezett iskolarendszeren kívüli oktatási intézmények meglehetősen gyorsan reagáltak. Több, profiljában nem éppen gazdasági irányultságú egyetem is felvette képzési palettájára a közgazdaságtant. E kurzusok között – legalábbis az esetek zömében – megtalálható az alapképzés és a másoddiplomás képzés is. Így ma már nemcsak a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen (BKE) vagy a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán (PSZF) folyik bankos-pénzügyes oktatás, hanem egyebek mellett a pécsi, a debreceni vagy a szegedi tudományegyetemeken, sőt, a veszprémi és a soproni egyetemen is. Nem is beszélve a győri Széchenyi István Főiskoláról és a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gyöngyösi gazdasági-főiskolai karáról.
A fenti intézmények szinte mindegyikénél a gazdálkodási karon belül lehet szakosodni pénzügyi szakra, amelyhez esetenként – például a PSZF pénzintézeti szakirányán – biztosítási specializáció is társulhat. (Utóbbi iskola már-már átmenetet képez az egyetem és a főiskola között: az egykori hároméves képzés mára fél évvel meghosszabbodott.) A közelmúltban alapított főiskolák és egyetemek között is jó néhány olyan akad, amely a hazai gazdasági felsőoktatás hírnevének öregbítését tűzte zászlajára. Elég ezek között a Nemzetközi Üzleti Főiskolát, vagy az éppen idén debütáló Általános Vállalkozási Főiskolát említeni.
A Művelődési és Közoktatási Minisztérium (MKM) adatai szerint évről évre jelentősen emelkedik a gazdasági felsőoktatási intézményekre jelentkezők száma. A meghirdetett “igyekezzünk minél több hallgatót felvenni” politikát azonban nem teljesen igazolják a számok. Míg ugyanis 1994-ben az egyetemi szintű gazdálkodói szakokra az általános vélemény kevesellte a 33 százalékos felvételi arányt, annak mértéke idén is csak 37 százalékra kúszott fel (lásd a grafikont).
Az iskolarendszeren kívüli felsőfokú bankár- és brókerképzésben kétségtelenül a Nemzetközi Bankárképző Központé (NBK) a főszerep. Az intézmény mindkét területen kínál érettségi utáni, illetve másoddiplomás – posztgraduális – programokat. Banki oldalról nézve felsőfokú banktanácsadói diplomát szerezhetnek azok a hallgatók, akik elvégzik a kétéves, Felsőfokú Bankszakmai Program (FEBI) elnevezésű távoktatásos kurzust. Ennek egyébként egy kibővített változata is hallgatható, amely – a lízing szaktárggyal kiegészítve – speciálisabb képzést nyújt. Brókeroldalról a diplomával még nem rendelkező hallgatók az NBK úgynevezett “százórás brókeriskoláját” látogathatják, amely huszonöt szombaton keresztül napi négyórás elfoglaltságot jelent. Ám mint megtudtuk, a hallgatók jó része nem is igényli az előadásokat, csupán a vizsgákra jelentkezik be. Ennek következtében az évente négy alkalommal meghirdetett vizsgák egyikén-másikán nem ritka a 300-400 résztvevő, holott 1997-ben az ezen kurzuson részt vevők összlétszáma 300 fő.
Az NBK-ban folyó bankos posztgraduális képzés (BADI) szintén két évig tart, és gyakorlatilag egyenértékű egy egyetemi vagy főiskolai közgazdász diplomával. Értékpapíros szakemberek számára a másoddiplomás program befektetéselemzői képesítést nyújt. A központ egytől öt napig terjedő egyéni vagy csoportos szakmai céltanfolyamai inkább csak előadás jellegűek; azokból vizsgázni sem kell.
A manapság mondhatni divatszakmának számító banki- és brókerképzés oktatási részét egyre több vállalkozás, magániskola veszi fel tevékenységi körébe. A vizsgáztatást, s főként a vizsgát és a végzettséget igazoló papír kiadását viszont csak igen korlátozott számban végezhetik ezek az intézmények.
Ami pedig mindezek után döntő lehet az állásajánlatra jelentkezők elbírálásakor: az a szakmai tapasztalat. Joggal mondhatni persze, hogy egy pályakezdő esetében értelmetlenség a szakmai előéletet mérlegelni. Ugyanakkor a banki- és brókerképzéssel foglalkozó felsőoktatási intézmények között már éles határvonal húzható abból a szempontból, hogy képzési rendszerükben milyen súllyal szerepelnek a gyakorlati tantárgyak, s a konkrét szakmai feladatok, esettanulmányok. Ennek fényében például igaz, hogy a PSZF kapuin kilépő végzősök gyakorlatiasabb szakemberek, a BKE diplomásai ellenben több elméleti és tudományos képzést kapnak.
Egy biztos, a mai bankok, brókercégek gyakorlatába – részint a privatizáció, részint a külföldi tanulmányutak, tapasztalatcserék révén – észrevétlenül belopóznak a külföldi szokások. Az itthoni képzés fejlődése és alkalmazkodása az újabb és újabb kihívásokhoz rövidesen elengedhetetlenné teszi a külföldi tanulmányokat, az ösztöndíjas szakmai utakat. A munkaerőpiacon megjelenő összetett tudású szakemberek számára rövidesen a komplexitás egyik újabb alapfeltétele lehet a külföldön szerzett tapasztalat.
