Míg a vezető tőzsdéket viszonylag stabil árfolyamok jellemezték az utóbbi napokban, addig a fejlődő piacokon – például Mexikó, Brazília, valamint Közép- és Kelet-Európa térségében – tovább zuhantak a részvényjegyzések. Ez annak tudható be, hogy ezen piacok főszereplői, a külföldi befektetők átértékelték eddigi stratégiájukat.
Hazánkban becslések szerint a teljes részvénypiaci kapitalizáció – vagyis a tőzsdei papírok tőkeértékének – 70 százalékát kitevő pakett van külföldi tulajdonban. Ha csak minden tizedik befektető dönt az eladás mellett, akkor a belföldi kereslet képtelen a parkettet nagyságrendileg százmilliárd forintos értékben elárasztó papírmennyiség felszívására. Így csupán a vételi megbízások elmaradása is képes arra, hogy fokozatosan mérséklődő árfolyamok jellemezzék a kereskedést.
Az elmúlt hetekben arányait tekintve csak szórványosan megjelenő, profitrealizáló külföldiek mellett az ugyancsak elbizonytalanodó belföldi befektetők álltak. A hitelből finanszírozott részvények tulajdonosai pedig – pénzük után futva – pánikszerű eladásokba kezdtek.
Ugyancsak a papírok kínálatát bővítették az index-piacon korábban fedezeti ügyleteket kötők pozíciózárásai. Ezek a határidős árakban rejlő 30 százalék fölötti kamattartalmak 20 százalékra csökkenésével extraprofit mellett adhatták el részvényeiket, s zárhatták eladási pozíciójukat. A BUX több mint 1800 pontot veszített az értékéből néhány nap alatt. A drámai mértékű árzuhanást követően a viszonylag nyugodt nemzetközi tőkepiaci hangulat néhány merészebb belföldi és határon túli befektetőt arra késztetett, hogy ismét vevőként jelenjenek meg, ami e hét elejéig hozzávetőleg 1000 pontot lefaragott a BUX veszteségéből.
Arra a kérdésre viszont, hogy ezzel befejeződött-e a bessz, s ezt követően ismét stabil áremelkedés közepette cserélhetnek majd gazdát a magyar részvények a tőzsdén, határozott nem a válasz. A saját piacaikon is komoly veszteségekkel küszködő külföldi befektetők ugyanis a legkevésbé sem a feltörekvő piacok gondjaival vannak elfoglalva; itteni káruk elenyésző ahhoz képest, amit otthon voltak kénytelenek eddig elkönyvelni. A hongkongi tőzsdekrach a Távol-Kelet felé terelte a figyelmüket.
A japán bankrendszerben ugyanakkor időzített bomba ketyeg. Az ottani értékpapírpiac tartós áresése a gyengélkedő gazdasággal, és ebből fakadóan súlyos válsággal küszködő bankrendszerrel magyarázható. Ezt csak tovább tetézte a nyáron kirobbant ázsiai valutaválság, ahol ismét tetemes veszteségeket voltak kénytelenek lenyelni a régióval szoros kapcsolatokat ápoló japán hitelintézetek. Miután a kormány illetékesei e hét elején bejelentették, hogy megmentik az ország egyik legnagyobb bankját a teljes összeomlástól, a távol-keleti befektetők elől eloszlott a pénzügyi káosz rémképe, s ismételten a részvénypiacok felé fordultak. Ez többek között a jen utóbbi napokban tapasztalható mélyrepülésének megállítását eredményezte, sőt, e valuta valamelyest még erősödött is a dollárral szemben. A tokiói tőzsde részvényindexe, a Nikkei több mint 10 százalékot emelkedett két nap alatt.
Külföldi elemzők ennek ellenére felhívják a figyelmet arra, hogy a bankok fő tulajdonosai között találhatók meg a legnagyobb japán biztosítók és befektetési alapok. Amennyiben valóban sor kerül a válságban lévő hitelintézetek konszolidációjára, ennek mindenképpen ára lesz. Ebben az esetben természetesen a tulajdonosoknak is a zsebükbe kell nyúlniuk. Ez pedig az egyéb piacokon – főként az Egyesült Államokban – vásárolt állampapírok és részvények eladását vonhatja maga után. Mivel a tengerentúli piacok egyik legmeghatározóbb szereplői a japán intézmények, az eladásaikat követő emelkedő dollárhozamok és csökkenő részvényárak a New York-i Wall Street falait is megrengethetik. Az is igaz viszont, hogy a japán bankok konszolidációja nélkül sokkal mélyebb pénzügyi válság fenyegethetné a világ tőzsdéit.
Függetlenül attól, hogy a valóságban mekkora esélye van a japán válság világméretű tovagyűrűzésének, az utóbbi hetek tapasztalataival felvértezve a befektetők többsége inkább a kivárásra szavaz, ami a fejlett piacokon is lemorzsolódó árakban tükröződik. Az elmúlt hét válságából való kilábalás pedig hektikusan ingadozó részvényárakban jelenik meg a feltörekvő piacokon. Stabil és hosszú távon gondolkodó külföldi befektetők híján viszont a nagyérdeműnek még jó néhány hétig ereszkedő árfolyamokkal kell számolnia.
