Befektetési hitelezéssel és jegyzési garanciavállalással kizárólag a brókercégek legtőkeerősebb kategóriáját jelentő, legalább egymilliárd forintnyi jegyzett tőkéjű befektetési társaságok foglalkozhatnak a jövő évtől. (A két “kisebb” kategória, az értékpapír-bizományos és az értékpapír-kereskedő 20, illetve 100 millió forintos jegyzett tőkét igényel. A befektetési vállalkozásokkal szemben támasztott személyi, tárgyi és technikai feltételeket pedig az épt-hez kapcsolódó külön kormányrendelet taglalja.)
Befektetési társaságból jelenleg mindössze kettőt tart nyilván az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet: az idén alapított Rabobank Befektetési Rt.-t, illetve az ugyancsak ebben az évben kft.-ből részvénytársasággá alakult, majd néhány hónappal később a Góg Értékpapír Rt.-vel egyesülő, s alaptőkéjét 1,09 milliárd forintra emelő Bankár-B Értékpapír Rt.-t.
Így a következő hetekben várhatóan jó néhány befektetési társasággá minősítést igénylő kérelem fut majd be az említett hatósághoz. E nélkül ugyanis a jövő évtől mai piaci szerepüknél csak jóval szűkebb mozgástérrel rendelkeznének a piacvezető magyar brókercégek.
Az épt által kizárólag a befektetési társaságok számára engedélyezett tevékenységek közül – az amúgy is inkább a kereskedelmi bankok által végzett – befektetési hitelezésnek akkor van igazi jelentősége, amikor (mint a Bankár-B esetében) nem valamelyik hitelintézet áll az adott brókercég mögött. Sokkal fontosabb, és a “nagyok” számára elengedhetetlen értékpapír-piaci licenc viszont a jegyzési garanciavállalás, amely nélkül nyilvános értékpapírok kibocsátása jóformán elképzelhetetlen. Pedig – mondta a Figyelőnek Lantos Csaba, az egyik legnagyobb magyar értékpapír-forgalmazó, az egymilliárdos jegyzett tőkéjű Creditanstalt Értékpapír Rt. vezérigazgatója – a nemzetközi terminológia szerint befektetési banknak minősülő nagy brókercégek egyik legfontosabb sajátossága éppen az, hogy kibocsátások szervezőiként az elsődleges értékpapírpiacon is jelen vannak. A másik lényeges ismérv, hogy sokkal inkább intézményibefektető-orientáltak, mint a kevésbé tőkeerős brókercégek. Ebből viszont egyenesen következik, hogy – épt ide vagy oda – milliárdos tőkeerő nélkül nem működhetnek. A nagy nyugat-európai, illetve tengerentúli befektetési alapok ugyanis – kockázataikat csökkentendő – csak azután egyenlítik ki a megbízásaik alapján beszerzett értékpapírok ellenértékét, hogy azok ténylegesen megérkeztek a számlájukra. Így, ha az alap időközben netán meggondolná magát, a papírok árát az értékpapír-forgalmazónak kellene állnia. Ami persze korántsem napi gyakorlat, de hát sosem lehet tudni…
A részvénypiacokon a nagybefektetők a világon mindenütt halasztott fizetéssel dolgoznak, s aki ezt nem veszi tudomásul, az nemigen számíthat megbízásaikra – hangsúlyozta a vezérigazgató. Ezért az értékpapírcégek hierarchizálódása voltaképp a törvényi rendelkezésektől függetlenül is végbemegy. A szigorú tőkekövetelmény előírása csupán egy amúgy is lezajló folyamat jogszabályi követésének tekinthető.
A magyar értékpapírpiac egyébként Lantos Csaba szerint jelenleg közepesen koncentráltnak tekinthető: a tíz legjelentősebb értékpapír-kereskedő cég a másodlagos állampapír-forgalomnak körülbelül a háromnegyedét, a részvénykereskedelemnek pedig valamivel több mint a felét ellenőrzi. Ez nagyjából megfelel egy viszonylag fejlett értékpapírpiac szerkezetének, ám a jövőben sokan további koncentrálódásra számítanak.
Közéjük tartozik Móró Tamás, az 1994-ben alakult, a brókercégek legfrissebb, második negyedéves összesített tőzsdei forgalmi rangsorában a 16. helyen szereplő, ám egyelőre mindössze 61 millió forintos jegyzett tőkéjű Procent Befektetési Rt. kereskedelmi vezetője is. Szerinte ugyanis egy valamirevaló brókercég üzemeltetése rendkívül költséges, miközben az éles piaci verseny miatt az elérhető jutalékbevételek korlátozottak.
A hazai magánszemélyek tulajdonában lévő Procent az év végéig 400-500 millió forintra tervezi emelni alaptőkéjét; a befektetők számára egyáltalán nem mindegy ugyanis, mekkora tőkeerővel bír egy társaság. Ha a cég ügyfeleinek kétharmadát kitevő magánbefektetők számára talán nem is ez a legfontosabb szempont, a maradék egyharmadot jelentő intézményiek szemében sok minden a tőkenagyságon múlik. A befektetési társasággá válás azonban a Procent számára csak egy második – legkorábban a jövő év végén esedékes – alaptőke-emelés után képzelhető el.
A jelentősebb hitelintézetek értékpapír-cégei számára feltehetően nem okoz majd gondot a befektetési társasággá alakuláshoz szükséges egymilliárd forintos alaptőke előteremtése. Esetükben a kérdés legfeljebb az lehet, sikerül-e meggyőzni anyabankjukat a beruházás hasznosságáról. A bankok fokozatos visszatérésével a közvetlen értékpapír-forgalmazás területére ugyanis könnyen felmerülhet a kérdés: érdemes-e egyáltalán ehhez egy önálló céget fenntartani?
Anyabankjukba – formálisan – beolvasztott brókercégekről azonban egyelőre nemigen hallani. A már említett lista következő, 17. helyén szereplő, forgalmát gyors ütemben növelő, s mellesleg ugyancsak banki hátterű Hypo-Securities Hungária Rt. például a lehető legrövidebb időn belül a “felső ház” tagjai közé szeretne kerülni. Ehhez, a Hypo-Bank áldásos közreműködése nyomán, az idei év elejétől rendelkezésre is áll a kellő mennyiségű alaptőkéje.
Az értékpapírok forgalomba hozatalára feljogosított, a kibocsátók és a befektetők között közvetítő, s a nagy tőkeerővel rendelkező intézményi befektetőket is kiszolgálni képes befektetési társaságok száma várhatóan nem haladja majd meg a tizet-tizenötöt. Külföldi társaikhoz hasonlóan ezek Magyarországon is minden bizonnyal egyfajta értékpapír-piaci elitté válnak majd. S akinek sikerül közéjük férkőznie, minden bizonnyal nem csak a dicsőséget arathatja majd le.
