Világelsőként szeretné köszönteni az ezredfordulót az Allianz a nemzetközi ipari biztosítások területén. S bár a társaságnál a globális vezető szerepet természetesen forgalomban és – legalábbis középtávon – nyereségben is mérni szeretnék, a kívánatos mértékekről egyelőre nem ejtenek szót. Ám azt hangsúlyozzák: az elsőséghez bizonyos mérföldköveket, piaci „támpontokat” le kell rakni.
A cég szakértői szerint ma nincs olyan ipari biztosító, amely kiérdemelné a világ vezető társaságának címét, sőt, úgy tartják: az első néhányat is nehéz lenne felsorolni. Ha mindenáron említeni kell, legfőbb versenytársként a Zürich, a Royal és az ARG biztosító nevét citálják.
A tavalyi 74,6 milliárd márkás összdíjbevétel mindenesetre az öt legnagyobb biztosító közé sorolja az Allianzot. Ezen összegből ipari biztosítások révén azonban csak 4 milliárd márkányi folyt be; közülük is az annyira áhított nemzetközi szerződések ennek a felét hozták a holding konyhájára. Ez – vélekedett múlt heti müncheni tájékoztatóján Reiner Hagemann, az Allianz Versicherungs AG igazgatósági tagja – két-három százalékos világpiaci részesedéssel ér fel. A társaság a távközlési és a hitelintézeti szektorban például önmagát ma is a négy legjobb ipari biztosító közé sorolja, jó néhány területen pedig máris világelsőséget vindikál magának: így például az erőművek felelősségbiztosításában, vagy a nagy infrastrukturális beruházásoknál a szerződők valamennyi kockázatát felölelni szándékozó biztosításban. Pontosan ez utóbbiak azok a konstrukciók (már amennyiben e többnyire egyedi ajánlatokat egyáltalán lehet e szóval illetni), amelyeket a HB is előtérbe helyez. Erre predesztinálja az is, hogy ipari biztosításaival legfőképpen a nagyvállalatokat célozza meg (jóllehet az utóbbi időben mindinkább nyitni próbál a kicsik felé is).
A HB az Allianz-csoport ipari biztosítási díjbevételéhez tavaly 7,6 milliárd forinttal járult hozzá; az idei terv 9,8 milliárdot tartalmaz. Ebből a nemzetközi biztosítások (azaz azok, amelyek devizális alapon, nemzetközi kötvénnyel és az ügyfél által kiválasztott viszontbiztosítóval köttetnek, s ahol a kliens nem csak a Hungária helyi szolgáltatásait igényli) 2,6, illetve 3 milliárd forintot tesznek ki. A kockázatokat megosztó társbiztosításra – bár az óriásberuházások és a vegyes vállalkozások esetében külföldön ez szinte általános – a HB-nél ritkán kerül sor. Bárczay András vezérigazgató-helyettes szerint ennek az az oka, hogy a társaság kapacitásai a Magyarországon felmerülő üzletekhez bőségesek, noha a cég jelenleg is a nagyvállalati piac 60-70 százalékát fedi le. Míg a csoport ügyfeleinek sora a dél-afrikai aranybányáktól az Eurotunnelig tart, a Hungáriáé az Alcoa-Köfémtől a Suzukiig, a BorsodChemtől a Matávig nyúlik.
A világelsőséget az Allianz egyébként elsősorban éppen ügyfelei minőségén „méri”. Ehhez ipari üzletágukban olyan cégeket kell kiszolgálniuk – vélik -, amelyek jó néhány országban jelen vannak, forgalmuk meghaladja az egymilliárd dollárt vagy ecu-t, és biztosításaikat csomagban, „egy kézből” vásárolják. Az efféle társaságokat a biztosító többek között új termékekkel igyekszik behálózni. Legutóbb például egy termékvédelmi konstrukcióval jelentek meg, benne többek között egy úgynevezett visszahívási biztosítással. Ez a terméket vagy még inkább szériát ért kifogások esetében, a minőség ellenőrzésének költségeire szól. Szintén új konstrukciót vezettek be az események esetleges elmaradására – negyedrészben például az Allianz biztosítja a 2000-es hannoveri világkiállítást (vagyis fizet, ha nem nyílik meg). Új termékeket önállóan a HB is fejleszt. A legközelebbi terv egy olyan – iparvállalatoknak és pénzügyi társaságoknak egyaránt ajánlott – konstrukció, amely hitelbiztosítást is tartalmaz. A Hungária egyébként hitelbiztosítási tevékenységében igyekszik együttműködni az Allianz 89 százalékos tulajdonában lévő Hermes Kreditversicherungs AG magyarországi cégével. Erről az év végéig – közölte Bárczay András – várhatóan hivatalos döntés is születik.
A piacelsőség megszerzéséhez az Allianz „ugródeszkának” az 57 országra kiterjedő jelenlétét használja fel. A lehető legtöbb tapasztalat kamatoztatásához pedig a különböző cégek know-how-ját „körözteti” a társaságok között. Az Allianz emellett szeretné megújítani kárrendezési gyakorlatát is. Terveik megvalósulásában nyilván fontos szerepet játszik, hogy a – várakozásaik szerint még két-három évig tartó – díjcsökkenés végül milyen díjszínvonalnál áll meg. Ugyanakkor az úgymond hagyományos piacokon a biztosítások mellett új típusú termékek is terjednek, amelyek például az Egyesült Államokban a biztosítási díjak közel felének elvesztését okozták. Ezek nyomán akár meg is inoghatnak e piacok, ami csak tovább erősíti az Allianz azon szándékát, hogy új területeken vesse meg a lábát. Terjeszkedésre alkalmas régiónak mindenekelőtt Ázsiát és a csendes-óceáni térséget, illetve Latin-Amerikát, valamint Közép- és Kelet-Európát tartják. Utóbbit illetően az Allianz mindeddig már létező társaságok megvásárlásával szerzett piacot. Erre példa a HB-n kívül Kelet-Németország területén akad. Csehországban, Lengyelországban és Szlovákiában is beindította tevékenységét, ám immár új alapokról, kis cégek létrehozásával. A díjak azonban e térségben sem nőnek, így az első számú célpont Ázsia. Ott az Allianz a századelőn adta el első biztosításait, most pedig a 2004-ig várhatóan megduplázódó beruházások adta biztosítási lehetőségeket kívánja meglovagolni. Mindezek nyomán a cégnél úgy várják, hogy az ipari biztosítási díjbevételek származási helye nagyban átstrukturálódik: jelenleg 50 százalék a németországi ügyletekből ered, 20-20 százalék pedig Európa más országaiból, illetve az Egyesült Államokból. A jövőben a többi kontinensre ma összesen maradó 10 százalék többszöröződhet meg.
