Számos kedvező hírt hoztak az elmúlt hetekben kiadott gazdasági előrejelzések az üzleti élet számára is. A GKI Gazdaságkutató Rt. például azt állítja, hogy a GDP jövőre magasabb ütemben nőhet, mint az elmúlt évtizedben bármikor. S bár e cég prognózisa a legoptimistább, valamennyi előrejelzés nagyobb GDP-bővülést jósol a tavalyinál, sőt a legutóbb elért viszonylag magas ütemnél, az 1994-es 3 százaléknál is.
A növekedés motorja továbbra is az export és a beruházás lesz, ám ehhez kismértékben hozzájárul már a fogyasztás is. Igaz, utóbbi túlzott bővülése kockázatot is rejt magában – emlékeztetett a Figyelő érdeklődésére Bihari Péter, a Budapest Bank (BB) Rt. főosztályvezetője -, mert keresleti inflációs hatással jár. A fogyasztás általuk várt 2-3 százalékos jövő évi emelkedése azonban valószínűleg csak a magyar gazdaságban meglévő felesleges kapacitásokat fogja lekötni, s nem nyomja majd felfelé az árakat. A GKI nagyobb, 4 százalékos bővüléssel számol, ám Vértes András elnök-vezérigazgató is úgy fogalmazott, hogy ezt – bár már a határon van – még éppen elbírja a gazdaság. A Kopint-Datorg jelzi jövőre a legalacsonyabb, 2-2,5 százalékos fogyasztás-növekményt, így nem csoda, ha Köves András vezérigazgató-helyettes éppen annak a veszélyére hívta fel a figyelmet, hogy a túlságosan alacsony szint megakadályozhatja az export- és beruházás-orientált növekedést.
Az emelkedő lakossági fogyasztás várhatóan a belföldre termelő kis- és közepes vállalatok számára is megnyitja a növekedés útját. A GKI szerint jó esély van arra, hogy a termelés a korábbinál eredményesebben reagáljon a kereslet növekedésére. Vértes András szerint a vállalkozásoknak most érdemes beruházniuk, fejleszteniük, hisz az igények nőnek, a hitelek pedig olcsóbbá válnak.
A GKI szerint a bruttó átlagbérek 1998-ban 19-20 százalékkal emelkednek: vagyis jövőre is nagyobb mértékben, mint amiről az Érdekegyeztető Tanács résztvevői megállapodtak. Így a kutatóintézet 4,0-4,5 százalékos reálbér-, és 3,5-4,0 százalékos reáljövedelem-emelkedéssel számol. Mivel a viszonylag alacsonyabb szinthez tartozók jövedelme emelkedik erőteljesebben (a nyugdíjak például reálértéken 8 százalékkal nőnek), a GKI úgy kalkulál, hogy jövőre ezek a rétegek részben pótolják elhalasztott fogyasztásukat, különösen tartós fogyasztási cikkekből. A Kopint-Datorg kutatói ebben a kérdésben is visszafogottabbak. Bizonytalannak tartják, hogy a növekvő jövedelmek milyen mértékben jutnak azokhoz, akik évek óta halogatni kénytelenek szükségleteik kielégítését, s ezek az emberek mennyire fordulnak a feketepiac felé.
Kedvezően alakul jövőre az ipari termelés is. Ezzel összefüggésben szintén a GKI kutatói várják a legmagasabb, 8 százalékos növekedési ütemet, s az ipar mellett az építőipart említik a növekedés fő motorjaként, 9 százalékos bővüléssel. Körülbelül 2 százalékos növekedést jósolnak a szállításban, a mezőgazdaságban és a szolgáltatások területén, míg ennél valamivel gyorsabbat a kereskedelemben, s lényegesen dinamikusabbat a távközlésben.
A Kopintnál arra hívják fel a figyelmet, hogy az ipari termelést alapvetően az idetelepült multik teljesítménye határozza meg. Az ágazat a vártnál is nagyobb mértékben növekedhetne, ha ehhez a hazai tulajdonú cégek eredménye is hozzáadódna, ezen a téren azonban még csak kicsi a javulás – a fordulat még várat magára. Lassan fejlődnek a beszállítói kapcsolatok a magyar kis- és középvállalatokkal, s a hazai cégek exportja sem bővül viharos gyorsasággal. A növekedés a BB szerint is szűk bázisú, mivel mindössze néhány szakágazat teljesítményéből táplálkozik.
A kutatók nem számítanak sem a kereskedelmi mérleg, sem a folyó fizetési mérleg egyenlegének lényeges romlására. A Kopint és a GKI is 1 százalékponttal magasabbra teszi az import növekedési ütemét az exporténál, s ennek megfelelően az ideinél valamivel magasabb külkereskedelmimérleg-hiányt jeleznek 1998-ra. A GKI 3 milliárd dollár „körülire”, a Kopint pedig a „fölöttire” taksálja a deficitet; a folyó fizetési mérleg hiányát mindkét cég 2 milliárd dollár körülire várja. A deficit finanszírozása azonban – áll a GKI előrejelzésében – nem okoz gondot, mert a külföldi tőkebeáramlás ezt az összeget messze meghaladja. A BB rámutat arra a kedvező változásra, hogy míg korábban a magas növekedési ütemű import részben a hazai termelést szorította ki a belső piacról, az idén már az export bővülését szolgálja.
Az áremelkedés valamennyi előrejelzés szerint mérséklődik. A BB elemzői úgy látják: az inflációt főként költségtényezők határozzák meg. A bérnövekedés is erről az oldalról, és nem keresletnövelő hatása által hat negatívan az áremelkedés mérséklődésére. Az idén a termelői árak bővülése például hónapról hónapra meghaladta a fogyasztói árakét, a nyomott lakossági kereslet azonban megnehezítette a termelői áremelkedés továbbhárítását. 1998-ban ez a korlát gyengülni fog. Az árindex csökkenését az is nehezíti, hogy az idei második félév több árdöntésének (energia, közlekedés) hatása jelentős részben a következő esztendőt terheli. Ugyanakkor – mint az előrejelzők egybehangzóan rámutatnak – a jövő év elején már nem kell számolni a korábban megszokott nagy központi áremelésekkel. Így a GKI és a BB a fogyasztói árindex jelentős csökkenését várja az első hónapokra. A második félévben a GKI (a mezőgazdasági ár-alakulás kiszámíthatatlansága miatt) már bizonytalanabbnak látja a helyzetet, a BB-nél pedig úgy vélik: az első hónapokat követően a 12 havi index – hullámzó részmozgások mellett – stagnáló tendenciát mutat majd. A Kopintban azt húzzák alá, hogy az infláció kemény magja – amelyet az energia és élelmiszer nélküli fogyasztói árindexszel számítanak – előreláthatóan kevéssé változik.
A BB arra számít, hogy az irányadó kamatok az inflációnál némileg kevésbé esnek majd. A gazdasági növekedés gyorsulása ugyanis 1998-ban várhatóan még inkább arra ösztönzi a monetáris politikát, hogy – akár a reálhozamok kisebb emelésével is – ösztönözze a megtakarításokat, és fellépjen a vállalati hitelkereslet elszabadulása ellen. Az egyéves MNB-kötvény és a 360 napos diszkont kincstárjegy hozama az idei év végén várható 18,6-18,8 százalékos szintről a jövő év végére 15,0-15,5 százalékra csökken a BB elemzői szerint. A GKI ugyanakkor arra számít, hogy a reálkamatok alacsonyak maradnak: a 12 hónapos kincstárjegy hozama 1998 közepére 16, decemberre pedig 13-14 százalékra mérséklődik.
A hitelkereslet az ideihez hasonlóan gyorsan nő majd, ám ennek kamatfelhajtó hatását a bankok erős versenye tompítja – állítja a BB, amely a vállalkozói hiteleknél 4 százalékpontnyi csökkenéssel kalkulál.
A kutatók szerint tovább mérséklődik a forint leértékelésének üteme. A BB az idei évre 14 százalékos, jövőre 10-11 százalékos devalvációt vár. A GKI 1998 egészére ugyancsak mintegy 10 százalékos leértékelésre számít. Vértes András úgy nyilatkozott, hogy már idén decemberre 0,1 százalékkal mérséklődhet a devalválás havi üteme, amely jövő tavasztól 0,8 százalékra, majd ősztől 0,6-0,7 százalékra csökkenhet.
Az élénkülés számos jele ellenére a kutatók nem számítanak a munkanélküliség lényeges enyhülésére. Bihari Péter szerint ennek az az oka, hogy a magyar növekedés nem extenzív, hanem tőkeintenzív. Ráadásul a statisztikai számbavételt nehezíti a feketefoglalkoztatás, és az is, hogy sokan köztes formában – vállalkozóként – dolgoznak. Néhány ágazatban (a GKI szerint az iparban és az építőiparban) ennek ellenére emelkedhet a foglalkoztatottak száma.
A gazdasági kilátások tehát biztatóak, bár valamennyi előrejelző óvakodik a hurrá-optimizmustól. Különösen így van ez, ha a GKI középtávú prognózisát vesszük szemügyre. Ez ugyanis három változatot vetít előre: egy jót, egy rosszat és egy nagyon rosszat. Jó esetben – vagyis a szerkezeti reformok továbbvitelekor – a növekedés egyensúlyromlás nélkül folytatódik. Ekkor az ezredfordulóra 5 százalékos növekedés és egyszámjegyű infláció alakulhat ki. Rossz esetben a következő másfél-két évben a gazdaság letér a jelenlegi pályáról. Erre a választáshoz kapcsolódó osztogatás, s a már elhatározott reformok mellőzése ad esélyt. Így a növekedés 2 százalék körül alakulhat, amely 2000 után – ha a hibás lépéseket korrigálják – felgyorsulhat. Nem kizárt azonban az sem, hogy Nyugat-Európa elfordul tőlünk, s a hazai reformok nem mennek végbe, ami 0-2 százalék közötti – „vergődő” – növekedéssel, magas inflációval és társadalmi feszültségekkel járna együtt.
Minél nagyobb egy vállalat, annál fontosabb számára a gazdasági előrejelzés – válaszolta a Figyelő érdeklődésére Bartók István, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem adjunktusa. A legnagyobb cégek helyzete akár konkrét összefüggésben is lehet az országos adatokkal, a valamivel kisebbeket pedig a saját tevékenységi körüket befolyásoló tényezők érdeklik. A kis- és közepes vállalatok legfeljebb megerősítést nyerhetnek a prognózisokból, ám nekik inkább saját piackutatásaikból, a legkisebbeknek pedig a rendeléseikből kell kiindulniuk. Az infláció várható alakulását rövid távú tervezéskor figyelembe kell venni a vállalati költségoldalon, s a valutaárfolyam is hasonló szerepet játszik az exportban vagy importban érdekelt cégeknél. A GDP-re vonatkozó előrejelzések és más főbb mutatók – például a fogyasztás alakulása – már csak jelzésértékűek a vállalatvezetők számára. Az értékesítési terv elkészítésekor meg kell becsülni a keresletet, de ehhez jóval pontosabb adatokra van szükség annál, mint amit akár a szakágazati statisztikák nyújtanak. Érdemes tehát piackutatást végeztetni a vállalat részpiacairól, ezek eredményét pedig össze kell hangolni a cég saját stratégiájával. Hisz akár egy szűkülő piacon is lehet növelni az értékesítést, ha a vállalatnak sikerül extenzív, piacszerző stratégiát végigvinni.
A lapunk által megkérdezett cégek a Bartók István által vázolt elméletnek megfelelően alakították ki gyakorlatukat. A Gardénia Csipkefüggönygyár Rt. vezetőit például – tudtuk meg Polyák Zoltánné vezérigazgatótól – mindenekelőtt az infláció, a bérkiáramlás és az árfolyamváltozás előrejelzése érdekli. Ezeket közvetlenül felhasználják a következő évi terv elkészítésekor. Emellett is figyelnek mindent, ami a környezetükről – például a világpiacról, saját célpiacaikról, a versenytársakról, a tőzsdéről – szól. Az általános előrejelzéseket azonban már bizonyos távolságtartással kezelik. Örülnek például a hírnek, hogy jövőre a fogyasztás növekedni fog, mert javul értékesítési pozíciójuk, de ez még nem jelenti, hogy az emberek pont a Gardénia termékeire költik majd a pénzüket. Az ágazati előrejelzések sem mondanak sokat, különös tekintettel arra, hogy a textilipar – amelyhez a Gardénia is tartozik – nem egységes ágazat. Ezért saját részpiacaikról felméréseket végeztetnek külső cégekkel, külföldön pedig ügynökségeik és más közvetlen források segítségével szerzik be az információt.
A Richter Gedeon Vegyészeti Gyár Rt. szintén saját, meglehetősen széles külpiaci hálózatára támaszkodik, amikor a nemzetközi gazdasági fejleményekre kíváncsi – számolt be Bogsch Erik vezérigazgató. A hazai prognózisokból mindenekelőtt az infláció és a forintleértékelés várható alakulására kíváncsiak. A gyár termékeinek egyharmadát értékesíti belföldön, de a gyógyszereladás viszonylag kevéssé függ a konjunktúrától. Más vállalatoknál fontosabb viszont a Richter számára a költségvetés, ezen belül is a tb állapota. Így kedvezőtlen számukra, hogy az egészségügy nem tartozik azon területek közé, amelyek jövőre a korábbinál többet kapnak a büdzséből.
A Pannonplast Műanyagipari Rt. számára nélkülözhetetlen, hogy kövesse az előrejelzéseket és a gazdasági szabályozók változásait – jelentette ki Fehér Erzsébet elnök-vezérigazgató. Ennek megfelelően sok forrásból tájékozódnak. Saját éves tervük is makrogazdasági elemzéssel kezdődik. Háttéripari cég lévén figyelik, miként változnak az egyes ágazatok. Az elektronika, a gépipar növekedése szélesedő alkatrészigényt jelent a Pannonplast számára, az infrastruktúra, a csatornahálózat, a telekommunikáció bővülése ugyancsak megnöveli a keresletet a termékeik iránt. Fontosak az esetleges vissza-esések is: ha ezek tartósnak ígérkeznek, akkor az érintett területekről átcsoportosítják a szellemi és anyagi erőforrásokat. A költségvetés hiányának alakulása közvetetten befolyásolhatja a cég sorsát, például ha kevesebb utat építenek, az kihat a Pannonplast piacára is. Exportjuk miatt a környező országokról is folyamatosan tájékozódnak, ennek során az értékpapír-forgalmazók, a bankok információit is feldolgozzák. A Pannonplast igényli a középtávú előrejelzéseket, s természetesnek tartja, hogy ezek több variációban készülnek – maga a cég is két változatot dolgoz ki a középtávú tervében. A változással együtt kell tudni élni – mondta Fehér Erzsébet -, hisz irreális azt várni, hogy a jövőben kevesebb változás lesz, legfeljebb egy stabilabb gazdaságban nem annyira a makrogazdasági körülmények, mint inkább a piac és a vevők igényei kényszerítik majd alkalmazkodásra a vállalatokat.
A Stollwerck Budapest Kft. szintén a kormány és a kutatóintézetek előrejelzéseire támaszkodva készíti jövő évi terveit. Zentai László vezérigazgató kifejtette: számukra az infláció, ezen belül a termelői árak emelkedése (különösen a termékeik nyersanyagának felét kitevő cukor év eleji drasztikus drágulásától tartanak), a lakossági vásárlások alakulása és az exportra ható változások a legfontosabbak. Zentai László, aki egyben a Magyar Édességgyártók Szövetségének alelnöke is, elmondta: általában elhiszik a kormány és a kutatók előrejelzéseit, ám szerintük jövőre legalább 15 százalékos lesz az infláció. Ha ennél mégis jobban alakul a helyzet, akkor lemondanak valamelyik évközi áremelésről.
A szövetség a gazdaság javulásnak egyértelmű jeleként értékeli, hogy már az idén is megnőtt az édességek iránti kereslet. Nemzetközi tapasztalat ugyanis, hogy amint túljutnak az emberek a sokkszerű változásokon, első luxusként édességvásárlásaikat bővítik. Ebből és az előrejelzésekből kiindulva a gyártók úgy vélik, a fogyasztás növekedése tartós lesz, s jövőre az exportlehetőségeik is javulnak. Ám – ha minden igaz – nemcsak a csokigyártóknak lesz édes az 1998-as esztendő.
