Becslések szerint ma Magyarországon félmilliárd dollárnyi – azaz hozzávetőleg százmilliárd forintnyi – tőke áll rendelkezésre különböző típusú kockázatitőke-befektetésekre. Ennek kilenc tizede külföldről származik (lásd a grafikont), s az összegeket döntően külföldi bejegyzésű alapok ellenőrzik.
A fenti tőkének hozzávetőleg kétharmadát fektették eddig be. Az invesztícióknak azonban csupán felét használták fel “rendeltetésszerűen” – a többin biztonságosabb tőzsdei papírokat vásároltak a befektetők. Az egyedi befektetések száma mindenesetre mára meghaladja a százat. Az üzletág néhány komoly sikerrel is büszkélkedhet itt, mint amilyen például az amerikai elektronikus tőzsdén kívüli értékpapír-piacra (NASDAQ) bevezetett, bankautomatákat működtető Euronet esete.
A kockázati tőke a nagy növekedési képességű gazdasági társaságok számára tulajdoni részesedés ellenében, annak későbbi, jövedelmező eladásának szándékával véglegesen átadott pénz, amelyet a kockázatitőke-társaság, illetve -alap gyűjt össze. A vélhetően végleges változatában is hamarosan a kormány elé kerülő kockázatitőke-törvény tervezetét előkészítő pénzügyminisztériumi stáb legfontosabb célja az volt, hogy a szabályozás az ésszerűség határáig kompenzálja a makrogazdasági környezetnek az üzletág számára kedvezőtlen vonásait. Ilyenek mindenekelőtt a még mindig meglehetősen magas infláció, és a befektetésekből való kiszállás viszonylag korlátozott lehetősége. A támogatás alapvető eszköze a kockázatitőke-társaságoknak és -alapoknak adott adókedvezmény, valamint a társasági adó alá tartozó befektetők esetében a céltartalék-képzési lehetőség biztosítása. Ehhez a tőketársaságba, illetve alapba fektető magánszemély számára nyújtott szja-kedvezmény társul. (Ezzel szemben, úgy tűnik, lekerült a napirendről a kockázati tőke által megcélzott vállalkozások számára nyújtandó adókedvezmény ötlete.)
A támogatás indoka az az elképzelés, hogy a kockázati tőkének komoly szerepe lehet a tőkeszegény, de ígéretes növekedés előtt álló, viszonylag kisebb méretű vállalkozások fejlesztésében – ezáltal a középvállalkozói kör megerősítésében, valamint a munkahelyteremtésben. A tervezett törvényi szabályozás ugyanakkor abból a felismerésből indul ki, hogy a kockázati tőke jellemzően nyereségérdekelt magánvállalkozás, amely kizárólag saját érdekeinek megfelelően vállal befektetéseket. Így, ha a gazdaságpolitika céljainak megfelelően befolyásolni akarják, ehhez pozitív ösztönzőkre van szükség.
A készülő törvény mindenesetre hatálya alá vonja az itt bejegyzett kockázatitőke-alapokat, -alapkezelőket és -társaságokat. Mi több, az effajta befektetést a “máshová nem sorolt egyéb pénzügyi tevékenység” körébe utalja. A befektető szervezet lehet gazdasági társaság vagy a törvény által létrehozott egyedi forma: kockázatitőke-alap, melynek munkáját megfelelő alapkezelő irányítja.
Az ilyen tőketársaság a kockázati tőkebefeketetések mellett kizárólag a törvényben meghatározott kiegészítő tevékenységeket folytathatja, melyek gyakorlatilag tanácsadásra és piackutatásra korlátozódnak. Minimális működési ideje hat év, csakúgy, mint a zárt végűként létrehozandó kockázatitőke-alapnak.
A tőketársaságnak, illetve a tőkealapnak legalább félmilliárd forintos tőkével kell rendelkeznie, a részvények kibocsátási ára, illetve a tőkejegyek névértéke nem lehet egymillió forintnál alacsonyabb. Az alapkezelő legalább 20 millió forintos alaptőkéjű részvénytársaság, mely tevékenységét az üzletág egészét felügyelni hivatott Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet engedélye alapján végzi. Egy alapkező több alapról is gondoskodhat, hasonló szolgáltatást kockázatitőke-társaságnak is nyújthat, ám befektetési alap, nyugdíjalap vagy nyugdíjpénztár kezelésére nincs jogosítványa.
Fontos előírás, hogy a kockázatitőke-befektetéseknek az alapítást követő hat év átlagában el kell érnie a társaság, illetve az alap saját tőkéjének 50 százalékát (ezen belül három év alatt a 70 százalékot). Kockázati tőkés hitelezési tevékenységet nem folytathat, eltekintve az olyan cégnek adott hiteltől vagy alárendelt kölcsöntőkétől, melynek jegyzett tőkéjében legalább 25 százalékos részesedéssel rendelkezik. (Ám a hitel összege ilyenkor sem haladhatja meg a befektetését, a kettő együtt pedig nem lehet több a kockázatitőke-társaság, illetve -alap saját tőkéjének 20 százalékánál.)
Hogy az egyelőre hiányzó törvényi szabályozás ellenére mennyire aktív a hazai kockázatitőke-üzletág, azt több közelmúltbeli kezdeményezés is jól illusztrálja. A Kvantum Investment Bank például reményei szerint az év végéig legalább 10 millió dollárt gyűjt össze a Jersey szigeten bejegyzett, Kvantum Development Capital Fund elnevezésű alapjába, mely főként magyarországi kockázatitőke-befektetéseket hajt majd végre a következő nyolc esztendőben. Az alap a tervek szerint 1998. március 31-ig 50 millió dollárosra nő; az összeg egytizede a Kvantumtól származik majd, a maradék reménybeli forrását pedig külföldi tőketulajdonosok adják. Működését a Kvantum által alapított Jersey szigeti alapkezelő, valamint a Kvantum Magyarország Befektetéskezelő Kft. segíti majd.
