A lakossági bankpiacon évtizedeken keresztül két szolgáltató között választhatott a magyar állampolgár: voltak egyrészt a takarékszövetkezetek, másrészt az OTP. A tíz évvel ezelőtt létrehozott kétszintű bankrendszer első vállalati bankjai eleinte ugyancsak távol tartották magukat e szolgáltatásoktól. A nyolcvanas évek végén lassan kezdett változni a helyzet, amikor megjelentek az első új lakossági konstrukciók, és színre lépett az OTP mellett máig a legnagyobb lakossági ügyfélkörrel rendelkező Postabank. Majd megérkeztek a külföldi hitelintézetek magyarországi képviselői, s lassacskán ezek is bekapcsolódtak a lakossági bankműveletek végzésébe. Mára egy sokszereplős, viszonylag széles termékkört kínáló lakossági piacon találja magát az egyszeri folyószámla-tulajdonos, hitelfelvevő avagy betétes, ahol olykor kifejezetten nehéz eligazodni a különböző konstrukciók rengetegében.
A piacot persze ma is az OTP Bank dominálja. Szinte valamennyi mutató tekintetében jóval megelőzi vetélytársait: piaci részesedése több meghatározó lakossági termék esetében is meghaladja az 50 százalékot. Betétgyűjtésben még mindig a Postabank tud vele a leginkább lépést tartani, ám erről a kissé titkolózónak tűnő hitelintézetről meglehetősen nehéz érdemi információkat szerezni. Az emlékezetes Postabank-pánik, úgy tűnik, hosszabb távon nem csökkentette számottevően a bank lakossági forrásgyűjtési lehetőségeit, kérdés viszont, hogy a következőkben hogyan alakul majd a hitelintézet sorsa.
A ma is erős pozíciókkal rendelkező takarékszövetkezetek mellett a kétszintű bankrendszerrel egyidejűleg létrehozott középbankok (illetve utód-hitelintézeteik) is igyekeznek érdemi jelenlétet felmutatni a lakossági bankpiacon. A közülük elsőként privatizált Budapest Bank újonnan konstruált fogyasztási hiteleihez fűzi a legnagyobb reményeket. A Magyar Hitel Bank örökébe lépett, éppen egy intenzív átalakítási folyamat kellős közepén lévő ABN Amro (Magyar) Bank mostanában építi ki stratégiai jelentőségűnek szánt lakossági üzletágát. A harmadikként kiházasított – ám az Ibusz Bank bekebelezése nyomán a második legnagyobb hazai fiókhálózattal rendelkező – Kereskedelmi és Hitelbank, alapvetően a korábbi üzletpolitikáját folytatva, a lehető legszélesebb rétegekhez próbál eljutni, elsősorban betét- és bankkártya-termékeivel.
Mellettük olyan – eredetileg ugyancsak állami alapítású – hitelintézetek is ringbe szállnak a lakossági ügyfelek kegyeiért, mint a szintén a közelmúltban privatizált Mezőbank, vagy a Magyar Fejlesztési Bank érdekkörébe tartozó Konzumbank.
És akkor a részben vagy kizárólag külföldi tőkéből alapított hitelintézetekről még nem is beszéltünk. Hiszen részint a vállalati ügyfelekkel szemben érvényesíthető kamatmarzsok összeszűkülése, részint a növekvő vállalati forrásigény a vegyes és a külföldi bankok figyelmét is mindinkább a lakossági piacra irányítja.
A lakosság – pontosabban annak egy nem lebecsülendő része – ugyanis erős és stabil megtakarítónak számít. Folyószámláira havi rendszerességgel, menetrendszerűen érkeznek az átutalások, fogyasztásának pedig mind nagyobb részét intézi készpénz igénybevétele nélkül. Hitelt vesz fel; lakást és gépkocsit vásárol; jelentékenyebb megtakarításait értékpapírokban helyezi el. De bankszolgáltatásokat azok is igénybe vesznek, akiknek minderre nem telik, hiszen egyre több alkalmazott kapja bankszámlára a fizetését, aminek köszönhetően gyorsan terjed a bankkártyák használata is.
Amíg a korábbiakban jó néhány kisebb vagy közepes méretű bank kizárólag a vagyonosabb lakossági ügyfelek megnyerésére törekedett, addig manapság e kör tagjai sorra ismerik fel, hogy érdemes a kisebb pénzű rétegekre is támaszkodni. Az elkerülhetetlenül szükséges számítástechnikai fejlesztéseknek köszönhetően ugyanis egy jól működő bank viszonylag nagyobb számú ügyfelet is képes hatékonyan és elfogadható színvonalon kiszolgálni, a lakossági bankszolgáltatások nyújtása pedig gyakorlatilag nem jelent számára kockázatot. Felhasználható forrásokat, biztos jutalékbevételt és – ha az ügyfelek elégedettek a kiszolgálással – társadalmi presztízst viszont annál inkább.
