Harmincmilliárd dollárt kínált az elmúlt héten a WoldCom a nála sokkal nagyobb piaci tekintélynek örvendő MCI-nek részvényei 80 százalékáért. Nem várt fordulat a tíz hónappal ezelőtti liberalizációt követően átrendeződő tengerentúli piacon – értékelték az elemzők az ajánlatot, amelynél nagyobb összeget a világon ez idáig a Mitsubishi Bank és a Bank of Tokyo, valamint a Ciba-Geigy és a Sandoz fúziója mozgatott csak meg. Az ügy pikantériája, hogy az MCI a brit telekommunikációs társasággal készült házasságra. A BT épp a közelmúltban módosított eredeti ajánlatán (lásd külön írásunkat), ám ennek ellenére hamarosan sor került volna a szerződéskötésre, s létrejött volna a Concert néven beharangozott óriásvállalat (Figyelő, 1997/ 33. szám). A WorldCom azonban 12 milliárd dollárral emelte a tétet, sőt átvállalná az MCI adósságait is – ezzel az egész tranzakció költsége meghaladhatja a 34,5 milliárd dollárt.
A piacon nem csak az összeg nagysága, hanem az új kérő személye is meglepetést keltett. A WorldCom név ugyanis alig egy esztendeje került fel az amerikai telefontársaságok listájára. Az esemény persze nem volt előzmények nélküli. A társaságot – LDDS néven – 1983-ban alapította Bernard Ebbers. A cég kezdetben ügynökként működött a távolsági telefonpiacon: más telekommunikációs cégek kapacitásait értékesítette diszkontáron Missziszipi államban működő vállalatoknak. Másfél évtized alatt a vállalkozás – évi 7 milliárd dolláros forgalommal – az amerikai rangsor 4. helyére került a távolsági beszélgetések piacán. (A helyi beszélgetéseket is figyelembe vevő listán pedig a 11. helyet foglalja el.) Az évente átlag 30 százalékkal növekvő cég tőzsdei kapitalizációja 25 milliárd dollár.
A WorldCom sikereit nem a belső növekedési potenciál táplálja, sokkal inkább a sikeres akvizíciók, amely száma immár félszázra rúg. A cég 1994-ben például, még LDDS-ként, 911 millió dollárért szerezte meg az IDB-t, majd 2,5 milliárd dollárt adott a Wiltelért. Ezzel az addigi szolgáltató-ügynök hazai és nemzetközi telefonhálózat-tulajdonossá lépett elő, hogy azután 1996-tól – immár új néven – újabb és újabb, mind nagyobb szabású befektetésekkel terjeszkedjen a piacon. Így tavaly 14 milliárd dollárért bekebelezte az MFS-t, amely azelőtt alig két héttel vette meg az Uunetet, az Egyesült Államok legnagyobb Internet-szolgáltatóját. Az akkor létrejött hármas – jelentős adósságok árán – egy óceánt átszelő optikai kábelre tett szert, s félszáz amerikai és jó néhány európai városban van saját optikai hálózata. Az már csak a hab a tortán, hogy a WorldCom az MCI-nek tett ajánlattal egy időben jelentette be a helyi telefonszolgáltatásokat nyújtó Brooks Fiber 2,4 milliárd dollárért történő megvásárlását, amelynek révén további 86 városban jutott optikai hálózathoz. A “nagyétvágyú” Ebbers az Internet leigázásának útján is folytatta a lépéseket: a múlt hónapban 1,2 milliárd dollárt áldozott a CompuServe megszerzésére.
Mindezek után nem csoda, hogy az 1995-ben elért 100 millió dolláros adózott eredmény tavaly 79 milliósra csökkent. Erre az esztendőre egyébként Ebbers 350 millió dollárral kalkulál. Mint ígérte, a következő öt esztendőben évi 30 százalékos nyereségnövekményre számíthatnak a részvényesek. Ezek között reményei szerint hamarosan az MCI tulajdonosait is üdvözölhetik, akik WorldCom-részvényeket kapnának a papíronkénti 41,5 dolláros ajánlott vételár fejében.
