Jóllehet, a korábbi évhez képest jelentősen nőttek a társasági adóból származó bevételek, ezek még tavaly is csupán 2,9 százalékkal részesedtek az államháztartási bevételekből, a GDP-n belül pedig mindössze 1,9 százalékot tettek ki.
Ez az elenyésző súly nem kizárólag a veszteséges cégek nagy számának tudható be. Az utóbbi években a magyar adópolitika a közvetett adók szerepének erősítésére helyezte a hangsúlyt. Ennek nyomán, a bevételen belül 1992 óta az áfa és a fogyasztási adó súlya meghaladja a társasági és a személyi jövedelem adót magában foglaló közvetlen adónemekét.
A fejlett országokban a helyzet éppen ellentétes (lásd külön írásunkat). A különbség szakértők szerint több okkal magyarázható. Egyfelől igen magas a hazai áfa-kulcs, a másik oldalon viszont a jövedelemadók egy része még ma is rejtve marad az adóhatóság szeme elől. Ugyancsak befolyásoló tényező, hogy az elmúlt években a társasági adó a gazdaságpolitika eszköze volt: mértékének változtatásával a beruházásokat ösztönözték és a versenyképességet javították. Ebből következően a vállalkozói szféra adóterhei folyamatosan csökkentek. Az 1995-ben bevezetett, s jelenleg is érvényes 18 százalékos adókulcs például nemzetközi összehasonlításban meglehetősen alacsony, ráadásul a különböző adókedvezmények miatt a tényleges adóteher ebben az adónemben még kisebb. (Az átlagos adóterhelés 1994-ben – amikor még 36 százalék volt az adókulcs – 23,5 százalékos volt, 1995-ben viszont 15,1 százalékra mérséklődött. Egy évvel később a gazdálkodó szervezetek terhelése már csak 12,62 százalékos volt, de a pénzintézeteké sem érte el a 17 százalékot.)
Pedig a vállalkozások jövedelemtermelő képessége javul. Ezt példázza, hogy a cégek adózás előtti eredménye tavaly több mint kétszeresére nőtt: míg 1995-ben 196,2 milliárd forintot tett ki, az elmúlt évben már 392 milliárdra rúgott. Az összes nyereség 36 százalékkal, a veszteség pedig csak 10 százalékkal emelkedett. A posta és távközlés alágazat egyenesen megháromszorozta nyereségét. Jelentős javulás volt még a könnyűiparban, az alapanyag- és energiatermelő ágazatokban, a gépiparban és a kereskedelemben. Kedvező jelenség az is, hogy a korábbi fél tucat helyett tavaly már csak három területen alakult ki negatív egyenleg: a bányászatban, a villamosenergia-, gáz-, hő-, és vízellátás alágazatokban, valamint a szállítás terén.
Leginkább azon ágazatok eredményei voltak kedvezőek, amelyek növelték piaci aktivitásukat és forgalmuk (különösen az exportból származó) az átlagosnál nagyobb mértékben emelkedett. A nettó árbevételüket egyébként tavaly átlag 26 százalékkal sikerült növelniük a gazdálkodóknak; ezen belül a kivitelé 29 százalékos, míg a hazai eladásoké 25 százalékos bővülést produkált. (Az inflációt meghaladó emelkedések jól jelzik, hogy az 1995-ös szigorú keresletkorlátozó gazdaságpolitika tavaly már enyhült.)
A vállalkozások 40 milliárd forintnyi adókedvezményt vettek igénybe, elsősorban a korábbi évek kedvezményeinek elszámolása következtében. (Az elmúlt két évben a törvényalkotók igen radikálisan csökkentették az adókedvezményeket; az ezekben érintett cégek száma, s az igénybe vett kedvezmények összege így egyaránt csökkenést mutat.) Az efféle kedvezmények háromnegyedét egyébként a külföldi részvételű gazdasági társaságok használták ki. Ezen kör az összes adó egyharmadát fizette, s átlagos adóterhelése tavaly csupán 7,8 százalékos volt. Ez is közrejátszik abban, hogy az Európai Unió kapujában kopogtató Magyarország igen kedvelt célpontja a külföldi működőtőkének.
Tavaly a társasági adóbevallásra kötelezettek 16 százalékkal többen voltak a korábbinál – a cégbíróságok összesen 253 ezret jegyeztek be eddig. Ugyanakkor az egy gazdálkodóra jutó saját tőke, s ezen belül a jegyzett tőke összege mérséklődött: előbbi tavaly már csak 61,1 millió forintra, míg utóbbi 47,3 millió forintra rúgott. Tavaly is inkább a kisebb szervezetek alapítása volt tehát a jellemző. Annak ellenére, hogy januártól éppen ezen cégek adózási feltételeit szigorították meg azzal, hogy a tőkearányos osztalékon felüli rész kifizetését 27 százalékos adóval büntették. Ez a mérték jövőre várhatóan 35 százalékra emelkedik. Ennek hátterében az áll, hogy a kormány tovább akarja mérsékelni a munka- és a tőkejövedelmek adóterhelése közötti különbséget. Mivel azonban az adóbevételekre is szüksége van, nem az előbbi terhelését csökkentik, hanem a tőke hozadékának nem betudható jövedelmek adóterhelését növelik. Legalábbis akkor, ha a parlament is igent mond a kormány javaslatára. De miért is ne tenne így, amikor tavaly a jelenlegi javaslatnál nagyobb közterheket is megszavazott a szocialista-liberális többségű képviselőház a tőkejövedelmekre.
Amennyiben valóban 35 százalék lesz a tőkearányos osztalékon felüli rész adója, akkor a mostani terhekhez képest csökken, de nem szűnik meg a bér és az osztalékági kifizetéseket terhelő elvonások közötti különbség. Ebben az évben 100 forint bérköltséget 67 forint 50 fillér elvonás terhel, míg a törvényi mértéket meghaladó osztalék kifizetése esetén az elvonás 40 forint 10 fillér, ami jövőre esetleg 46 forint 70 fillérre emelkedik. Még közelebb kerülnének egymáshoz a kétféle jövedelmet terhelő elvonások, ha a pénzügyi kormányzat nem “felejtette volna el” a korábban oly gyakran hangoztatott ígéretét, mely szerint a vállalkozások tb-járulékát jelentősen csökkentik 1998-ban is. Erről azonban egyelőre mélyen hallgat a vállalkozásbarát környezetet ígérő kormány…
