Némi felkészülési idő reményében, hazánk csak júliustól csatlakozott az idén január elsejével létrehozott páneurópai kumulációs övezethez. A 29 országot magában foglaló térségben egységesítették a különböző európai szabadkereskedelmi övezetekben – az Európai Unió (EU) és társult államai, EFTA, CEFTA – érvényes származási szabályokat, s vámkedvezményt csak a „származónak” minősülő exportcikkek kaphatnak. Korábban az az EU-ba exportált magyar áru volt „származó”, amelyet – megadott arányban – az unióban és itthon állítottak elő. Most már a fenti arányba beleszámít az EFTA és a CEFTA tagállamaiból való rész is. (Korábban egyébként a CEFTA-kedvezmények megadásakor sem vették figyelembe egy termék unióból származó részének arányát, most viszont már igen.) Folyamatosan szélesítik tehát a vámkedvezményt élvező termékek körét annak érdekében, hogy erősödjön az övezeten belüli kereskedelem.
Ezért is ragaszkodott az EU ahhoz, hogy Magyarország törölje el a vámvisszatérítés rendszerét. Ez a változás mindenekelőtt azoknak a cégeknek fájdalmas, amelyek övezeten kívülről vásárolt anyagokat és alkatrészeket építenek be az azon belülre exportált termékeikbe. Korábban ugyanis – ha terméküket kivitték az országból – visszakapták az importvámot. Júliustól azonban a páneurópai export már nem élvezi ezt a kedvezményt. Az érintettek számára az jelentheti a megoldást, ha övezeten kívüli importjukat övezeten belülivel helyettesítik. A jelek szerint erre törekszenek is a vállalatok, bár az import kiváltása hosszú időt igénylő, sőt esetenként megoldhatatlan feladat.
Gondban vannak például azok a cégek, amelyek a szovjet utódállamokból vásárolnak nyersanyagot. Ilyen a Tiszai Vegyi Kombinát is, amely számos alapanyagot szerez be a keleti régióból, főként Ukrajnából: az elmúlt évben például 33 ezer tonna etilént hoztak be csővezetéken. Ezt a terméket nem lehet a páneurópai övezetből megvásárolni, mert arra nincs vezeték, az EU pedig tiltja az etilén közúti és vasúti szállítását. (Ennél kisebb gond a vegyipari benzin beszerzése, ugyanis a szükséges mennyiség túlnyomó részét a Mol Rt.-től veszik meg, a TVK csak kiegészítésként vásárol az övezeten kívülről.)
A kombinát tavaly 62 milliárd forint árbevételt ért el, ennek 38 százaléka származott az unióba irányuló, s 9 százaléka az EU-n kívülre menő exportból. Ennek kapcsán 1996-ban 600 millió forintnyi vámvisszatérítést kaptak. Így nem csoda, hogy az idén már az első félévben készültek a változásokra: felgyorsították a vámterhek visszaigénylését. Mivel a vámtörvény lehetővé teszi, hogy a pénzügyminiszter meghatározott feltételek mellett 1998. december 31-ig felmentést adjon a vámkezelési díj és a statisztikai illeték megfizetése alól, kérvényezni fogják ezt a kedvezményt. A pozitív elbírálás részben megoldaná a problémájukat, hisz maga a vám az etilén és a vegyipari benzin esetében 0 százalék, míg a többi alapanyag esetében különböző mértékű. Az így nyert átmeneti időszakban megpróbálják páneurópaival helyettesíteni keleti importjuk egy részét, már amennyiben ez egyáltalán lehetséges. Ezzel párhuzamosan – tájékoztatta a Figyelőt Havasi Pál, az anyagellátási divízió vezetője – bővíteni szeretnék az övezeten kívüli exportjukat, erre ugyanis változatlanul létezik a vámvisszatérítés.
A fejtörésre kényszerülő cégek másik csoportja fejlett technológiát képviselő alkatrészeket importál a Távol-Keletről vagy Amerikából, s jellemzően ottani multik tulajdonában van. A Magyar Suzuki Rt. tavalyi 41 milliárd forintos exportjának több mint 90 százaléka az EU-ba ment.
A cég, amely az idei évre már 56 milliárd forintnyi exportot tervez, eddig is törekedett arra, hogy növelje autóinak „származó” részét, most pedig még jobban felgyorsítja ezt a folyamatot – számolt be a Figyelőnek Bánki Frigyes vezérigazgató-helyettes. Pillanatnyilag ugyan a Suzukinak nem jelent megnövekedett vámterhet a páneurópai övezethez való csatlakozás. Több más gépjármű- és alkatrészgyártó céghez hasonlóan élvezi ugyanis az ipari és a pénzügyi tárca közös rendeletében nyújtott előnyt, amely szerint bizonyos gépkocsialkatrészek importvámjára 0 százalékos kontingens érvényes. A kedvezményt azonban évről évre meg kell hosszabbíttatni, azaz nem lehet biztosan számítani rá – mindenképpen célszerű tehát a páneurópai arány növelése.
A Suzukiknak jelenleg átlagosan csak 33 százaléka „nem származó”, míg 29 százalékot a magyar, 12 százalékot az uniós beszállítás, 26 százalékot pedig a magyar Suzuki gyár ad hozzá. Arra törekszenek, hogy az európai rész 80 százalékot tegyen ki, míg 20 százaléknyi alkatrész – a motor és a sebességváltó – később is japán marad. Az arány növelésében segítséget jelent, hogy most már a CEFTA- és EFTA-körbe tartozó beszállítókat is érdemes keresni. Ennek eredménye azonban legkorábban egy év múlva várható, mert minimum ennyi ideig tart egy-egy új beszállító tesztelése.
Az Opel Magyarország Járműgyártó Kft. is szeretné csökkenteni a páneurópai övezeten kívülről származó alkatrészek arányát, ez azonban nem megy egyik napról a másikra – mondta Herkli Gyula vámügyi vezető. A jelenleg övezeten kívülről behozott alkatrészek helyettesítéséhez ugyanis az esetleges új beszállítók termékeit – az Opel szigorú kritériumrendszere alapján – be kell vizsgálni, s ez jó ideig eltart.
Az új övezet létrejötte a GE Lighting Tungsramot is arra ösztönözte, hogy átvizsgálja beszerzési gyakorlatát. A tavaly 62 milliárd forint árbevételt elérő cég termékeinek 93 százalékát külföldön adja el, s az export mintegy fele az EU-ba megy. A vállalat vásárlásainak 60 százalékát magyarországi beszállításból fedezi. Ezen belül a vámköteles alapanyagok és alkatrészek 55-60 százaléka származik importból, kétharmad részt az unióból. A Tungsramnak tehát érdeke az övezeten kívüli import helyettesítése európaival, de ez nem vált elsődleges szemponttá. Mint Gábor Zsolt beszerzési vezetőtől megtudtuk, mindenekelőtt arra törekszenek, hogy optimális költséggel a legjobb minőséget kapják meg. Ezt a célt azonban egyre könnyebb európai beszerzéssel megvalósítani, a vámok ugyanis folyamatosan csökkennek, s így a behozatal olcsóbbá válik.
A magyar kormány tisztában volt azzal, hogy a páneurópai kumulációs övezetben való részvétel rövid távon bizonyos gondokkal jár, ezért is késleltette fél évvel a csatlakozást – emlékeztetett Balás Péter, az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium helyettes államtitkára. A tárca ugyancsak emiatt küzdötte ki az unióval folytatott tárgyalásokon, hogy a vámvisszatérítés átmeneti ideig korlátozottan megmaradjon: a módosított Európai Megállapodás értelmében textiltermékeknél a 10 százalékon felüli, egyéb ipari áruknál az 5 százalékon felüli vám 1998. december végéig visszatéríthető marad.
Vannak olyan vámkedvezmények is, amelyeknek nincs ugyan közük a páneurópai övezethez, a hátrányosan érintett cégek azonban mérsékelhetik általuk a terheiket. A különböző kedvezményes kontingensekről van szó, amelyekről nemzetgazdasági, iparpolitikai szempontok alapján dönt az ipari és a pénzügyi tárca vezetője, a vámtarifa bizottság javaslatára. (A Suzuki ebbéli kedvezményét például annak idején beruházáspolitikai okok miatt adták meg.)
A kontingens-kedvezmény először egy 1976-os minisztertanácsi rendeletben jelent meg, azután, hogy Magyarország csatlakozott az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezményhez (GATT). A statisztikai illeték és a vámkezelési díj megfizetése alól sem csak mostantól adhat felmentést a pénzügyminiszter: a vámtörvény alapján erre – tudtuk meg a tárca főosztályvezetőjétől, Beszteri Sárától – 1996 áprilisától van lehetőség. Ez ügyben a vámtörvény módosítása mindössze annyiban hozott változást, hogy részletezi a mérlegelés szempontjait, amire a normatív szabályozás miatt volt szükség. A kedvezményről a nemzetgazdasági szempontokat figyelembe véve, versenysemleges módon dönt a pénzügyminiszter, függetlenül attól, hogy az importcikket itthon vagy külföldön értékesített termékbe építik-e be. A rendelkezés azon cégek számára lehet érdekes, amelyek nem a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tagállamaiból vásárolnak, s ezt az importot nem tudják e szervezeten belülről helyettesíteni. Idén januártól ugyanis a WTO-országokból behozott termékekre már nem kell vámkezelési díjat és statisztikai illetéket fizetni.
Létezik azonban olyan cég is, amelyik nem a kedvezmények megszerzésével foglalkozik, hanem egyértelműen előnyösnek ítéli a páneurópai kumulációs övezet létrejöttét. Így van ez a Samsungnál is, annak ellenére, hogy a cég európai kivitele után már csak korlátozottan számíthat a koreai alkatrészekre eddig kapott vámvisszatérítésre, sőt 1999-től teljesen elesik ettől.
A tavaly a 10,4 milliárd forint árbevételt elérő Samsung Magyar Electronics Rt. a jászfélyszarui gyárban készülő televíziók közel háromnegyedét exportálta, nagyobb részben az EU-ba, kisebb részben Oroszországba és Ukrajnába. Az utóbbi két irányt nem érintik a változások, hiszen erre továbbra is van vámvisszatérítés. Előnyös viszont, hogy a gyár júliustól Samsung-képcsöveket építhet be a CEFTA tagállamaiba exportált készülékekbe, ott ugyanis korábban a Németországban gyártott Samsung-képcsővel a magyar tévék nem kaptak volna vámkedvezményt. A gyárból idén januártól adnak el tévéket Lengyelországba, Csehországba és Szlovéniába. Ezekbe korábban a lengyel Thomson-Polkolor cég képcsöve került, a páneurópai kumulációs övezethez való csatlakozás óta azonban a Samsung saját képcsövét használja, hisz már ezzel is vámmentességet élvez az említett piacokon.
A cég időben felismerte, hogy az európai szabadkereskedelem erősödése várható, s már korábban is igyekezett Európából beszerezni a kulcsfontosságú alkatrészeket – tette hozzá Bérdi Elemér, az exportosztály vezetője. Az itt készülő televíziókhoz felhasznált alkatrészek kétharmada páneurópai, de a kontinens valamennyi Samsung-gyárára az európai beszállítások növekedése jellemző. A tervek szerint két-három év alatt a koreai alkatrészeket európaiakkal váltják majd fel.
Lengyelország számára minden bizonnyal fájdalmas, hogy a Samsung egy lengyel terméket némettel helyettesít. Ám a dolog történhet fordítva is: például ha lengyel beszállítással lehet majd növelni egy Suzuki-kocsi „származó” részét. A páneurópai szabadkereskedelem ugyanis – mint Balás Péter rámutatott – hosszú távon erősíti a kontinensen belüli kereskedelmet, beruházásokat és termelési kapcsolatokat, ami minden résztvevőnek, így hazánknak is előnyös.
