Fiatalok képzését, ezáltal pedig a munkanélküliség csökkentését szolgálja az az összesen 60 millió dolláros hitel, melyet a Világbank igazgatótanácsa a múlt hét végén, éppen egyik alelnökének budapesti látogatásakor jóváhagyott. A legközelebbi magyar vonatkozású kölcsönről, mégpedig a nyugdíjreformot segítő 150 millió dollárról várhatóan a jövő év elején döntenek Washingtonban. Ugyancsak 1998. a felsőoktatási reformot segítő hitel jóváhagyásának tervezett időpontja. E két utóbbi kölcsön pedig nagyjából ki is meríti azt a “keretet”, amelyet jövőre a Világbank hazánknak szán (a következő évekre tervezett magyarországi programokról lásd táblázatunkat).
A számszerű igényekben természetesen jókora szerepet játszik a folyó fizetési mérleg tervezett hiánya – melyet a kormány még a külső adósság és a külföldi hitelfelvételek csökkentése mellett is igyekszik tartani (Figyelő, 1997/34-35. szám). A hosszú távon 2-2,5 milliárd dollárban megszabott deficithez és az adósságszolgálathoz ugyanis évi 1,5-2 milliárd dollár körüli működőtőke-beáramlás az előirányzat. A különbséget egyfelől a vállalatok külföldi hitelfelvétele és a Magyar Nemzeti Bank (MNB) kötvénykibocsátásai töltik ki, melyek éves mértéke (már csak a külföldi piacokon maradás céljából is) 500-700 millió dollárra tehető. Következésképpen mindezek mellé a nemzetközi fejlesztési intézményektől évente legfeljebb 400 millió dollárnyi hitel származhat.
Mindez a Világbank magyarországi hiteleit évi 150-200 millió dollárra “korlátozza” – fejtette ki budapesti tájékoztatóján Johannes Linn, a Világbank európai és közép-ázsiai országokért felelős alelnöke. Ez pedig a következő országstratégia (Country Assistance Strategy – CAS) három esztendejére összesen 600 millió dollárt jelent. Ez, bár összegszerűségében nem múlja alul a Világbank eddigi aktivitását, mégis jelzi: az intézmény ezentúl jó tanácsból kíván többet adni. (A bank az előzetes tervek szerint a stratégiához csatolt költségvetésének egyharmadát technikai segítségnyújtásra fordítaná, e tevékenységét ráadásul még csak hitelfelvételhez sem köti, sőt: a tanácsadásért díjat sem számol fel.)
A tapasztalatoknak a kölcsönök elé helyezése tökéletesen egybevág a magyar elképzelésekkel, minekutána az ország az átalakulás újabb stádiumába érkezett – mondta a Figyelőnek Báger Gusztáv, a Pénzügyminisztérium (PM) főosztályvezetője. Azzal tehát a Világbank is tisztában van, hogy a magyar “kegyek” elnyeréséért versenyre kényszerül más finanszírozási lehetőségekkel, noha még mindig olcsónak számít.
Mindenesetre a CAS első változatai – a stratégiát várhatóan év végén tárgyalja a Világbank igazgatótanácsa – a magyarral azonos gondolkodásmódról tanúskodnak: azokban szerepel az Európai Unióhoz (EU) való csatlakozás éppúgy, mint a fenntartható növekedés elősegítésének kecsegtető képe. Ugyanakkor a bank azon magyar törekvésnek is szíves örömest ad helyet, hogy hitelei – hasonlóan más nemzetközi fejlesztési intézmények kölcsöneihez – az adott évi állami költségvetésben is benne foglaltassanak. Ennek tervezésekor ugyanis – mint Báger Gusztáv elmondta – újonnan azt az irányelvet szabták, hogy az adott terület kiadási és támogatási előirányzatainak tartalmaznia kell a külföldi hiteleket és segélyeket is, ezek tehát nem jelenthetnek pótlólagos forrást.
Elsimítani való dolgok mindazonáltal akadnak az országstratégián, mégpedig az egyes programokat illetően. (Ezek egyébként a gazdaságpolitikai, nem kötött felhasználású hitelek, az állami garanciavállalás mellett nyújtott vállalati és önkormányzati, valamint az állami infrastrukturális és környezetvédelmi kölcsönök csoportjába sorolhatók). Finanszírozási ötlete a Világbanknak garmadával akad, valamennyiük szükségességéről viszont egyelőre nincsenek meggyőződve a helyiek. Beruházási hiteleket például általában nemigen kíván a PM nemzetközi fejlesztési intézményektől felvenni. A József nádor téren ugyanis úgy vélik, hogy beruházásokra ma már hazai megtakarításokból is jut forrás. Kiváltképp így van ez a kisebb összegű ilyen típusú hiteleknél, melyek ráadásul jelentős ráfordítást igényelnek a Világbanktól is. Ugyanakkor a banknak meglehetősen nagy szüksége van újabb finanszírozási lehetőségekre, az intézmény projektjeivel ugyanis mind több helyről kiszorul.
Magyarországon mindenesetre inkább együttműködő, megfigyelő álláspontot veszünk fel – hangsúlyozta lapunknak Roger Grawe, hazánk új világbanki igazgatója (lásd külön írásunkat). A programokat illetően változást főként az önkormányzati projektek megjelenése hoz majd. Minthogy pedig a magánszektor súlya egyre nagyobb, a Világbank-csoporthoz tartozó Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC) is nagyobb szerephez juthat – tartalmazza majd az országstratégia.
Az IFC az eddiginél innovatívabb fejlesztésekben kíván részt venni – közölte a Figyelővel Czakó Borbála, a társaság rezidense. Ipari, távközlési fejlesztéseik után hosszú lejáratú hiteleiket, tőkebefektetéseiket egyrészt a tőkepiacon még ismeretlen intézményekre (hitelminősítő cégre, jelzáloghitel-intézetre), másrészt olyan, a kereskedelmi bankok által nem vállalt, alacsony megtérülésű fejlesztésekre igyekszenek fordítani, mint a környezetvédelem, az infrastruktúra és az energiaszektor. Ez utóbbi három az a terület, amelyben szinte valamennyi fejlesztési bank fantáziát lát – vélekedett Ámon Ada, az ezen intézményeket elsősorban környezeti szempontból vizsgáló Bankwatch Network és az Energia Klub munkatársa. A Világbank az utóbbi időben e szempontokra mind nagyobb hangsúlyt fektet, bár az eltelt idő rövidsége miatt egyelőre nem bizonyosodott be, hogy ennek hangoztatása nem csupán retorika-e. A Bankwatch Networknél aggodalmasnak tartják viszont az Európai Beruházási Bank (EIB) infrastrukturális beruházásokban való szerepvállalását, amit részben a bank felépítésével és a nyilvánosság kizárásával, valamint azzal indokol, hogy a bank, bár az EU politikáját hajtja végre, de a helyi jogszabályok, tehát alkalmasint az EU-tól elmaradó normák alapján.
A nemzetközi fejlesztési intézmények és a Magyar Fejlesztési Bank kapcsolatában, különösen az EU-csatlakozás közeledtével az európai bankokra helyeződik mind nagyobb hangsúly – fogalmazott Kenéz Győző, a bank vezérigazgató-helyettese. Ez ugyanakkor nem jelenti, hogy a bank ne kutatna folyamatosan más források után. Az elkövetkező években mindenesetre az EIB és mellette más, unión belüli érdekeket képviselő bankok (Nordic Investment Bank, Kreditanstalt für Wiederaufbau), valamint az EU alapjai lesznek minden bizonnyal aktívabbak.
Az 51 éves Roger Grawe több mint húsz éve csatlakozott a Világbankhoz. Azóta főként Dél-Ázsia (négy évig Indiában képviselte a bankot) és Afrika “gondjait” bízták rá. Most Magyarország mellett Csehországot, Szlovákiát, Szlovéniát és Moldovát kell figyelemmel kísérnie. Ezen államokban a Világbank tevékenységét Budapestről igazgatja majd (a hely kiválasztásában többek Magyarország regionális pénzügyi központ szerepének erősítését vélik felfedezni). Jóllehet, a költségvetés továbbra is az igazgatótanács feladata lesz, a világbanki reorganizáció azonban az országigazgatók számára az eddiginél szélesebb “jogkört” ad. Grawe szerint ez abban áll majd, hogy joga lesz ajánlásokat tenni és az elfogadott költségvetésen belül az adminisztratív források kihelyezéséről egy személyben dönthet. Elődje, Millard Long egyébként – háromévi világbanki képviselőség után – az intézmény tanácsadójaként szintén Budapesten marad.
