A német gazdaságról szóló új OECD-jelentés a kormány és a bértárgyalási partnerek eddigi törekvéseit a gazdaság élénkítésére szintén elismerőleg méltatja, azonban a “teljesítetlen leckékre” való számos utalás nyomasztó hangulatot is teremt. Megállapítják például, hogy a német pénzügyi politika rövid távra és mindenekelőtt a Maastricht-kritériumokra orientált. A tanulmány szerzői szerint az államháztartás deficitje 1997-ben a GDP 3,25 százaléka körüli értéket tehet ki. Ebben az esetben – a statisztikai bizonytalansági mozgástérre figyelemmel – a kritérium teljesítettnek tekinthető (noha szem előtt kell tartani az adóbevételek bizonytalanságait). Az államadósság ugyanakkor – amely az OECD állítása szerint 1996-ban még csak szűken a GDP 60 százalékában meghatározott határérték felett volt – folyamatosan tovább emelkedhet, és 1988-ban elérheti a 62 százalékot.
A szakértők azonban óvnak az adóemelésektől, mint a költségvetési célok betartásának eszközétől. Ennek kapcsán is hangsúlyozzák, milyen fontos a gazdaság számára a pénzügyi politika szavahihetősége. Márpedig ezt a tervezett adóreformok végrehajtásának bizonytalanságai igencsak csökkenthetik. Kérdésesnek tűnik az is, vajon megfelelően számításba vették-e, hogy a szociális járulékok – és ezzel a bért terhelő költségek – is magasra emelkednek. Ez óhatatlanul nyomást gyakorol a foglalkoztatásra: növeli a munkanélküliséget, és ezzel új terheket ró az államháztartásra – mindez, az OECD-szakértők szerint, a pénzügyi politika rövidlátó voltát szemlélteti. Emellett az elemzők arra is intik a bonni kormányzatot: a szolidaritási járulékok csökkentésére régen tett ígéretet ideje lenne beváltani.
Közvetve megfogalmazott hivatkozás az adó- és járulékterhek csökkentésére számos egyéb helyen is található, mintegy összefüggésben a kormányzat által beharangozott nyugdíjreformmal. A jelentés emlékeztet például, hogy miután a tőkefedezeti eljárásra való áttérést elutasították, Németország marad az egyetlen vezető fejlett ország, amely a nyugdíjakat a nettó bérnövekedéshez kapcsolja. Az OECD nézete szerint hosszú távon a felvázolt reformok mellett is további intézkedésekre lenne szükség a bérre rakódó járulékos költségek csökkentésére. Amennyiben a radikális reformok elmaradnának, gondolni kell a rendszeren belüli választási lehetőségek kibővítésére (például a magánnyugdíj-biztosítások beindítására).
A tanulmány külön fejezetet szentel az egészségügynek. A legtöbb mutató arra utal, hogy a német egészségügy hasonlóképpen teljesít, mint a megfelelő intézmények az OECD átlagában, azonban az egészségügyi kiadások jóval magasabbak: tavaly a GDP 10 százalékát tették ki. Ez az arány ugyan jóval alatta marad az Egyesült Államokban mért 14 százaléknak, lényegesen felülmúlja viszont a legtöbb OECD-ország megfelelő hányadát. (A németekéhez hasonlóan magas kvótát csak Franciaország és Svájc mutat fel.) Noha a meglehetősen merev és átfogóan szervezett, elvileg mindenki számára hozzáférhető egészségügyi ellátást nemrég felülvizsgálták, az OECD kutatói még mindig túl kevés mozgásteret látnak a szabad tárgyalásokra és árképzésre.
Az üzenet tehát meglehetősen világos: az OECD szerint a német gazdaságvezetésnek el kellene mozdulnia a jelenlegi jóléti társadalom hajlékony piaci felülvizsgálatának irányába.
