Hétfőn a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat elnökévé a közgyűlés – nyílt szavazással – Szeremi Lászlónét, a munkaadói oldal delegáltját, míg alelnökké Szőke Lászlót, a vasasszakszervezet alelnökét választotta. A procedúrát az egymást követő bombariadók sem tudták megzavarni; ez annak is köszönhető, hogy a munkavállalók (a SZEF kivételével) és a munkaadók (kivéve a VOSZ-t) megegyeztek a pozíciók elosztásáról. Ehhez pedig az is kellett, hogy az MSZOSZ visszatáncoljon eredeti álláspontjától, s lemondjon az egyik elnöki székről. A vezéráldozat – külső szemlélő számára váratlanul – a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat legutóbbi elnöke, egyben az MSZOSZ alelnöke, Vágó János lett. Őt ejtette az MSZOSZ-vezetése, amely megelégedett az Egészségbiztosítási Önkormányzat elnöki posztjával, amelyet a szakszervezeti kádermúltat felmutatni nem tudó szocialista képviselő, volt népjóléti miniszter Kovács Pálnak adtak. Ha figyelembe vesszük, hogy e testület elnöki posztját korábban az MSZOSZ alelnöke, majd elnöke, Sándor László töltötte be, aki korántsem számított egészségügyi szakembernek, akkor nyilvánvaló, hogy egy Vágót támogató szakszervezeti felső vezetés könnyedén összehozhatta volna a mostani egyezséget alelnökének is.
A kompromisszum eredményeként a nyugdíjbiztosító elnöki posztjához jutott Szeremi Lászlóné korábban már négy éven keresztül betöltötte ugyanitt az alelnöki tisztet, most pedig a leadott 39 szavazatból 33-at szerzett meg. Nyitóbeszédében amúgy botrányoktól mentesnek és korrektnek értékelte a nyugdíjbiztosító eddigi tevékenységét. Bejelentette: már le is mondott az OTP igazgatóságában betöltött funkciójáról, ami a törvény értelmében összeférhetetlen most szerzett hivatalával. Az elnök asszony szerint utólag már mindegy, hogy mely szervezet jelölte az önkormányzat tisztviselőit, hiszen munkájuk során amúgy is a biztosítottak érdekeit kell szem előtt tartaniuk.
A nyugdíjbiztosító döntése nyomán a 8 munkaadói és 2 munkavállalói szervezet előzetes (hétfő hajnali) megállapodásának megfelelően az Egészségbiztosítási Önkormányzat közgyűlése is nagy többséggel (43 szavazatból 33 igennel) választotta meg elnökéül Kovács Pált. Az alelnök (35 igen szavazattal) Szabó István, a munkaadók jelöltje lett, míg a SZEF – amely korábban Gerő Gábort favorizálta – végül nem is állított jelöltet. Itt is felvetődött persze az összeférhetetlenség kérdése, ám Kovács Pál megválasztása után rögvest kijelentette: lemond képviselői mandátumáról. Az új elnök már első nyilatkozatában éreztette: bővíteni szeretné az önkormányzat jogköreit, illetve ki szeretné harcolni azokat a jogosítványokat, amelyek “másutt” járnak az efféle testületeknek. Az exminiszter ígérete szerint hamarosan konzultálni fog egykori felettesével, a kormányfővel is, akivel az önkormányzat felügyeletének és jogosítványainak ügyét szeretné megvitatni.
Az elnökválasztásokat le-hetővé tevő megegyezéssel kapcsolatos hivatalos MSZOSZ-állásfoglalás szerint az önkormányzatok működőképességének rendelték alá az összes többi érdeket, ezért is engedték át a nyugdíjbiztosító elnöki posztját. Az azonban már csak a konföderáció belső hatalmi harcával magyarázható, hogy miért a “külsős” jelöltjüket futtatták be saját alelnökükkel szemben, aki ezek után lemondott ebbéli tisztéről is. Az MSZOSZ-t egykor vezető Nagy Sándor, Vágó János és Sándor László alkotta hármasból utóbbi úgy válhatott a szakszervezeti trón egyedüli birtokosává, hogy formailag nem kellett megtámadnia Vágót.
Az alkufolyamat másik fejleménye az MSZOSZ és a SZEF között kibontakozott rivalizálás, amely végül utóbbi vereségével végződött. Ez alaposan megronthatta a két legnagyobb érdekvédelmi konföderáció viszonyát, amely éppen Sándor László elnöksége elején formálódott írásba foglalt szövetséggé. Most az MSZOSZ a SZEF-et vádolja a munkavállalói egységfront megbontásával, a pozíciók gyengítésével, míg Vadász János SZEF-ügyvivő sajtóban idézett kijelentése szerint az MSZOSZ volt az, aki “elárulta” Vágó Jánost.
