A jellemzően ipari vagyonbiztosítások közvetítésével foglalkozó biztosítási alkuszok (biztosítási brókerek) a kilencvenes évek eleje óta vannak jelen aktívan a magyar biztosítási piacon. A biztosítási alkuszok a szélesen értelmezett biztosítási közvetítők egyik csoportját jelentik: a másik a biztosítási ügynökök népes tábora. A kettő között az a különbség, hogy amíg az ügynök egy (vagy több) biztosítótársaság meghatározott termékét igyekszik minél szélesebb körben értékesíteni, addig a biztosítási brókerek ügyfeleik, a biztosítás igénybevevői számára keresnek testre szabott biztosítási termékeket.
A biztosítási bróker munkája a szakma klasszikus leírása szerint a kockázatelemzés, az ajánlatkészítés, a szerződéselhelyezés, a szerződésgondozás és az esetleges kárrendezésben való közreműködés fázisaira bomlik. A tavaly év elején életbe lépett biztosítási törvény itt is fontos változásokat hozott: meghatározta a biztosítási alkusszal szemben támasztott követelményeket és a munkája során alkalmazandó eljárásokat. Ennek köszönhető, hogy mára megindult egy tisztulási folyamat a piacon, melynek során a kevésbé szakaszerűen működő vagy a biztosítótársaságoktól netán kevésbé független brókercégek lassan háttérbe szorulnak. A piaci folyamatokat persze nem kizárólag az adminisztratív követelmények határozzák meg: a legfontosabb tényezőnek, mint oly sok más esetben, itt is a nagy nemzetközi alkusz-cégek hazai megjelenése tekinthető. A világ három legnagyobb biztosítási brókere, a Marsh & McLennan, az Aon és a Sedgwick kivétel nélkül létrehozta magyar leányvállalatát, de a nemzetközi vezető cégek közül jelen van a Willis Corroon vagy a Lambert Fenchurch is.
Az utóbbi például közvetve a Polip Insurance Biztosítási Szolgáltató Kft. harmincszázalékos tulajdonosa, amiből természetesen az következik, hogy ideirányítja a nemzetközi hálózatához tartozó, Magyarországon megjelenő ügyfeleit. A Polip tavalyi jutalékbevétele 27 millió forintot tett ki, idén viszont már az első félév végére túljutottak a húszmillión. A jutalékbevétel hátterében esetükben 350-400 millió forintos biztosítási üzlet található, vagyis ekkora biztosítás-állományt gondoz a cég.
Takáts Péter, a Polip ügyvezető igazgatója egyben a Független Biztosítási Alkuszok Magyarországi Szövetségének is elnöke. Az 1991-ben létrehozott – majd két évre rá “megújított” szövetség – 46 tagjával a szakma jelesebbjeit (is) reprezentálja; ám bevételei a tagok negyvenezer forintos éves befizetéseire korlátozódnak. A szövetség a biztosításközvetítők nemzetközi szövetsége, a BIPAR tagszervezeteként igyekszik fellépni a szakma érdekében, érdekérvényesítési képességei azonban nem mérhetők a több tízmilliárd forintos tőke-erővel rendelkező biztosítótársaságokéihoz.
Biztosítók és biztosítási brókerek nem feltétlenül szeretik egymást, ám mára -Takáts Péter szerint – a legtöbb biztosítóval jó együttműködést sikerült a komolyabb alkuszcégeknek kialakítaniuk. A konszolidált piaci pozíciókkal rendelkező biztosítótársaságok ugyanis pontosan tudják – véli az elnök -, hogy a brókercégek segítségével jobb szolgáltatást nyújthatnak partnereiknek, akiket így hosszabb távon tarthatnak számon ügyfeleik között. A szövetség becslése szerint Budapesten és környékén az ipari biztosításoknak mára 35-50 százalékát brókerek közvetítik (vidéken egyelőre kevésbé kiterjedt a tevékenységük). A brókerek által közvetített biztosítási üzletek értéke évi tízmilliárd forintra tehető, ám pontos összesítés e tekintetben nem áll rendelkezésre.
Az mindenesetre tudható, hogy a – világviszonylatban is legnagyobb- hazai piacvezető, a Marsh & McLennan tavaly az általa közvetített 2,7-3 milliárd forintnyi biztosítási üzlet nyomán 258 millió forintos jutalékbevételre tett szert. A cég – mely ügyfelei felével a nemzetközi hálózat közvetítésével kerül kapcsolatba, a másik ötven százalékot pedig maga “hálózza be” idehaza – a szigorúan vett ipari biztosítás (vagyon- és üzemszünet-biztosítás, termék- és szolgáltatás-felelősségbiztosítás stb.) mellett a partnerei által alkalmazott munkatársak élet- és gépjárműfelelősség-biztosításával ugyancsak foglalkozik, tervei szerint pedig hamarosan nyit a magánügyfelek szélesebb köre felé is.
A százmillió forint feletti éves jutalékbevétellel (ennek díjhátterét 1,5 milliárd forintra becsülik) rendelkező Aon Magyarország Kft. ellenben megmarad a szűkebben értelmezett ipari biztosításoknál. A cég vezetője, Regős István a biztosítási bróker feladatát a minőségi szabóéhoz hasonlítja, aki konfekcióruha helyett testre szabott öltönybe bújtatja megrendelőit. S ennek ára – a külföldi viszontbiztosítási kapcsolatok felhasználásával – akár olcsóbb is lehet a konfekciótermékekénél.
