Modellértékű piacon, a keményen adóztatott nemesfémszektorban tesztelhették januártól a Pénzügyminisztérium (PM) illetékesei: miként alakulnak az adóbevételek és visszaszorul-e a feketepiac, ha csökkentik az adókulcsok százalékos mértékét.
Igaz, vesztenivalójuk alig volt, hiszen a feketepiac a szóban forgó területen sokkal nagyobb már nemigen lehetett. Súlyát egyesek a legális forgalom 40-50 százalékra tették, de még a viszonylag megbízható adatok alapján is legalább 20-25 százalék tűnt valószínűnek. A Központi Statisztikai Hivatal felméréseire alapuló becslések szerint 3 milliárd forint lehet az az összeg, amelyet a magyarok 1996-ban nemesfémek vásárlására költöttek; ebből azonban csak 2,5 milliárd csapódott le a legális forgalomban. A pénzügyérek csak azt kockáztatták tehát, hogy csökkenek a fogyasztásiadó-bevételek. Az előzetes számítások azonban azt sugallták, hogy nem kell aggódni: a növekvő forgalom áfa-bevételei kompenzálják majd a másik adónem kiesését.
A közgazdasági tankönyvek iskolapéldája ezúttal a gyakorlatban sem okozott csalódást. Miután januártól csaknem felére: 65-ről 35 százalékra mérséklődött az aranyáruk fogyasztási adója, az ezüst esetében pedig a 30 százalékos adókulcsot teljesen eltörölték, megélénkült a piac. A legnagyobb forgalmazó, az Orex például február közepéig folyamatosan árengedményes akciókat szervezett a feketepiachoz és a külföldi “aranyútvonalakhoz” szokott vásárlók visszahódítása érdekében. Február közepétől aztán, amikorra már kissé leapadtak a korábban – a még magasabb adókulcs mellett – beszerzett készletek, a cég tartósan 10-15 százalékkal csökkentette az árszínvonalat. Az Orex esetében mindennek meglátszott az eredménye a forgalomban is. Tóthné Somogyi Judit a cég nemesfém-forgalmazási igazgatója arról tájékoztatta a Figyelőt, hogy az első félévben 18-20 százalékkal nagyobb árbevételt könyvelhettek el, mint a tavalyi év hasonló időszakában – ráadásul úgy, hogy akkor még magasabb árakkal voltak kénytelenek dolgozni. Az eladott súlyt tekintve csak 10 százalékos a növekedés, amiből a szakember azt a következtetést vonta le, hogy a vásárlók a nagyobb értékű tárgyakat is szívesebben vették a legális úton. A forgalom idei növekedése persze nem azt jelenti – véli Tóthné Somogyi Judit -, hogy az embereknek hirtelen ennyivel több pénzük lenne; csak arról van szó, hogy a törvényes kereskedelem felé fordulnak.
Az Orex kedvező adatai nem egyedülállóak a piacon, hiszen ha eltérő mértékben is, de mindenki élénkülésről beszél.
Az arany esetében cégtől függően az idén 5-30 százalékos forgalombővülésre számítunk – hangsúlyozta Hartai István, a Nemesfémművesek Országos Ipartestületének (NOI) elnöke, aki mindebben a túlzott adóztatás ellen küzdő szakmai szervezetek éveken át hiába hangoztatott érveit látja igazolva. A cél továbbra is a fogyasztási adó teljes eltörlése. Nem csoda hát, ha az érdekképviseletek az első adatokat rögtön a maguk javára igyekeznek kiaknázni és egyben felhasználni a további mérséklések elérése érdekében.
A NOI és a Magyar Nemesfémesek Országos Szövetsége nemrégiben közös levélben összegezte a PM számára az első félév tapasztalatait. Hartai István ennek a levélnek a megállapításaiból idézve elmondta: az év végéig beválhat a jóslat, mely szerint a kieső fogyasztási adóbevételeket teljes egészében ellensúlyozza a növekvő forgalom miatti magasabb áfa. A levél az Orex példáját citálja, amely az elmúlt év hasonló időszakához mérten ugyan 16,7 millió forinttal kevesebb fogyasztási adót fizetett be, de 17,5 millió forinttal több áfa-forinttal gazdagította a büdzsét. Az adómérséklés elvének védelmezői szerint az állam ráadásul nem csak a bevételeknél nyer, hanem azon is, hogy csökken a feketegazdaság súlya.
A piaci szereplők számításai és az érdekképviseletek érvelése akár “lobbyszólamnak” is tűnhet az adatokban esetleg még mindig kételkedő hatósági illetékeseknek. Az azonban már mindenképpen elgondolkodtató, hogy mindezzel nagyjából a független szakértők is egyetértenek. Szabó Zsuzsa például – aki a Phare és az Országos Műszaki és Fejlesztési Bizottság támogatásával nemrégiben tanulmányt írt a hazai nemesfémpiac helyzetéről – egyenesen azt állítja: a szakma egy részét az utóbbi években az elviselhetetlenül magas adóterhek és járulékok valósággal “illegalitásba kényszerítették”. A tanulmány elkészítésekor arra vonatkozóan is próbáltak adatokat gyűjteni, hogy a nemesfém-forgalmazási engedéllyel rendelkező vállalkozások közül hányan működnek ténylegesen. Az eredmény lesújtó volt: a körülbelül 1800 engedéllyel rendelkező vállalkozás közül a tapasztalatok szerint csupán 730-740 cég működik; a többi vagy megszűnt, vagy szünetelteti a tevékenységét, vagy a feketegazdaság bevételeit gyarapítja.
A szakember szerint főként ezzel – tehát a legalitást elkerülők egyre magasabb arányával – magyarázható, hogy 1996-ban 15-20 százalékkal csökkent a cégek forgalma. Az aranyszakmát tehát nem csak a más területeken annyit emlegetett “általános gazdasági visszaesés” sújtja, hanem a jogszabályok és a hatóságok is. A nemesfémesek ezért néha már a jó híreknek sem tudnak örülni…
Az általában csúcsidőszaknak számító karácsony például tavaly azért sikerült katasztrofálisra, mert a hatóságok idő előtt nyilvánosságra hozták a fogyasztási adó tervezett csökkentést; a vásárlók így érthető módon kivártak – avat be a hivatal “packázásaiba” Szabó Zsuzsa. A kutatónő a tanulmányában valóságos leltárt ad arra vonatkozóan, milyen törvényeket kellene megváltoztatni annak érdekében, hogy a hazai nemesfémszakma egyáltalán “köszönő viszonyban” legyen az Európai Unió követelményeivel. Ezek közül csak az egyik, bár kétségtelenül a legfontosabb az adóterhek mérséklése.
Szabó Zsuzsa szerint egyébként az Unióban ismeretlen fogalom a nemesfémek fogyasztási adója. Mint felidézte, a tanulmány összeállításakor, amikor összegyűjtötték a különböző európai országok nemesfém-forgalmazással kapcsolatos adófajtáit és mértékét, többen visszatelefonáltak: nem fordítási hibáról van-e szó. Szerinte a nagy kérdés az, hogy vissza lehet-e csalogatni a legalitásba a feketézőket, akik még most is “dalolva” versenyeznek az egyes esetekben 6-10 százalékos vámmal, a fémjelzési díjjal, a 35 százalékos fogyasztási adóval, a 25 százalékos áfával és a 3 százalékos kulturális járulékkal terhelt törvénytisztelőkkel. Az első félév adatai ebből a szempontból is elgondolkodtatóak és azt jelzik, hogy a feketekereskedelem visszaszorítása nem ígérkezik könnyűnek. A fogyasztási adó januári csökkentését sem mindenki fogadta kitörő örömmel, hiszen a hozott anyagból történő ékszerkészítésnél eddig sem kellett efféle adót fizetni, ezért a jelenleginél nagyobb volt a haszon.
Kérdés tehát, hogy azok a kereskedők, akik már beépítették a fekete és a szürke faktort az üzletmenetbe, hajlandók lesznek-e jó útra térni. Szabó Zsuzsa szerint ehhez az kell, hogy az állam úgy is kimutassa jószándékát, hogy megváltoztatja az elavult, a gyakorlatban jórészt alkalmazhatatlan, nehezen betartható jogszabályokat. A fémjelzéssel kapcsolatos rendelet például 1965-ben született, s a piacgazdasági viszonyok között már nemigen állja meg a helyét. Ezzel a jogszabállyal kapcsolatos az is, hogy hazánkban még a századelején használatos acélkalapácsos beütés dívik, amitől a nyugat-európai szakembereknek égnek áll a haja – hiszen náluk például lézertechnikával kerül a finomság jele vagy a fémjel az ékszerbe. A hazai nemesfémesek borzongással emlegetik annak a kereskedőtársuknak az esetét, akinek egy arany Cartier órája ment tönkre az értékesítés előtt, “hála” az idejétmúlt fémjelzési technikának.
Egy másik jogszabályi probléma az alapanyag-ellátás rendezetlensége. Míg korábban itthon a Magyar Nemzeti Bank volt az egyedüli nemesfémbeszerző és -értékesítő cég, addig a legújabb szabályozás szerint már kizárólag monetáris célokra tart nemesfémet. Elvileg – jegybanki felhatalmazás alapján – a kereskedelmi bankok végezhetnék az ékszergyártók és -kereskedők alapanyag-ellátását, a pénzintézetek azonban nemigen tülekednek ezért az üzletért. Az aranyat ugyanis sokáig kell készletezni, következésképpen más banki tevékenységhez képest lassan térül meg a pénz. Szabó Zsuzsa szerint így a magyar nemesfémesek nemzetközi viszonylatban is példátlan helyzetben vannak: csak a legnagyobb nehézségek árán, vagy feketén juthatnak színaranyhoz és ezüsthöz – azaz alapanyaghoz. Az ékszergyártók és -kereskedők helyzetén jelentősen javíthatna a fejlett országokban sok éve bevált úgynevezett aranylízing konstrukció, amely a pénzpiaci kamatoknál lényegesen alacsonyabb kamatfeltételek mellett színaranyat bocsát a termelő vagy a termeltető rendelkezésére. Az ötletre egyelőre nem voltak vevők a hitelintézetek.
A Phare-tanulmány végkövetkeztetései mindezek alapján lehangolóak a magyar nemesfémes szakmára nézve. Eszerint a jogi szabályozás összehangolatlan, komolyan akadályozza az ágazat fejlődését, nemzetközi versenyképességét. Az Európai Unióban érvényes szabályoktól való lényeges eltérések indokolatlanul nehezítik az együttműködést. Ráadásul a gyártók hazai beszerzésű nemesfémből dolgozva, minden adót megfizetve abszolút versenyképtelenek az árut bérmunkával külföldön előállíttató nagykereskedőkkel szemben. Ez egyben azt is jelenti, hogy ha minden úgy folytatódik, mint eddig, akkor az elkövetkezendő években nem vár aranykor a hazai nemesfémesekre.
