Hogyan kíméljék meg önmaguktól egymást a bankok és az ügyfelek – némi szarkazmussal így írható le az elektronikus banki szolgáltatások lényege. A mindennapi rutinmunka elvégzésére kínálkozó legegyszerűbb mód, ha az ügyfél a banknak a közelébe sem megy, csupán a saját számítógépén tart kapcsolatot vele. Efféle szolgáltatást ma már valamennyi bank kínál, mégpedig egyre szélesebb körben, igénybe vételük azonban javarészt egyelőre a vállalatok kiváltsága. Jóllehet, a lakossági ügyfeleknek kínált home banking fogalma is mindinkább meghonosodik, és erre a sorsa jut az úgynevezett Internet-banking is, a lakosság számítógépesített banki kapcsolatai még kevéssé alakultak ki.
Nem így tehát a vállalkozásoknak – hagyományosan elsőként az electronic bankinghez szokott multinacionális vállalatoknak, majd egyre több magyar társaságnak – nyújtott szolgáltatások, melyen mindkét fél nyer. A bank munkaerő-, rezsiköltséget takaríthat meg, miközben az ügyfél az adatrögzítési munkát is elvégzi és ezáltal jókora felelősséget vállal át. Hasonlóképpen sorolhatóak az ügyfél “megtakarításai” az esetleges utazgatástól a sorállásig, melyekkel szemben természetesen ott állnak az elektronikus szolgáltatás díjai. Ezekre azonban mind inkább jellemző, hogy a bankok az ügyfélre “szabják”: vagy a banki forgalma alapján sávosan vagy egyedi megállapodás révén. Mindemellett egyre több bank vállalja, hogy ingyen telepíti szoftverét, amelyik nem, az általában 10-50 ezer forintot kér a rendszer kiépítéséért. Amennyiben a használati díjak rendszere szabott, akkor többnyire havi, negyedévi átalányt számol fel (általában öt-tízezer forintot), vagy megjelenített képernyőnként számolnak árat (10-15 forint) a hitelintézetek.
Mindezekért viszont egyre bővülő szolgáltatási csomagot képesek nyújtani. Lassan minden képernyőre kerül, ami standardizálható, tehát banki alkalmazott és hitelesített okmány nélkül elvégezhető. Az utóbbit illetően az elmúlt hetek jelentős fejleménye az a jegybanki rendelkezés (Figyelő, 1997/31. szám), mely szerint az ügyfél aláírását ezután elektronikus kódolás is helyettesítheti. Eddig ugyanis az ügyfél elektronikus aláírása jogi szempontból nem létezett, amennyiben tehát a bank és kliense között vita támadt, az még csak jogi útra sem volt terelhető. Ezzel a lépéssel viszont már “legálisan” vállalja az ügyfél a felelősséget mindazért a lépésért, amit az electronic banking-en keresztül tesz. Ugyanakkor ezzel lehetőség nyílt annak a problémának a felszámolására is, miként tudják a banki ügyfelek partnereiknél igazolni, hogy egy adott lépést megtettek. Erre általában lepecsételt, aláírt bizonylatok, kivonatok fénymásolatai szolgálnak, megfelelő módszert az electronic banking eddig nem nyújtott.
A szolgáltatások közül (lásd táblázatunkat) a számlaegyenlegek, egyéb adatok lekérdezése után először az átutalások elől gördültek el az akadályok, és az utóbbi egy évben egyre több bank ad módot betétek lekötésére, mi több, felbontására is. Egynéhány bank korábban tervezte az értékpapír-kereskedés elektronizálását – első lépésként diszkont kincstárjegyek, majd saját kibocsátású, végül forgalmazott értékpapírok adásvételét -, ám ez mindeddig nem valósult meg. A hitelintézetek e téren javarészt megelégednek azzal, hogy befektetési információkat, piacelemzéseket tegyenek “közzé”.
Terjedőben van köztük viszont az úgynevezett cash management és a cash-pool szolgáltatás. Ez utóbbi a több telephellyel, leányvállalattal, részleggel rendelkező társaságok számára üdvözítő, amennyiben tudni szeretnék napi konszolidált helyzetüket is. E szolgáltatásnál ugyanis az történik, hogy a számlákat esténként összevonják, konszolidálják, reggelente szétbontják. A közeljövőben, mihelyst megnyílik a csoportos befizetések és átutalások előtt az út, e szolgáltatást is számos bank az electronic banking palettájára veszi, mint mondják: ez tipikusan olyan szolgáltatás, ami ezen a módon könnyedén bonyolódhat. És bár úgy tartják, az ezredfordulóra szinte valamennyi szolgáltatás képernyőre kerülhet – néhány esetében legfeljebb telefonos információs szolgálatnak kell kiegészítenie – a hitelnyújtást például nehezen képzelik el ily módon.
Jelenleg is rendelkezik úgymond extra szolgáltatásokkal néhány bank – derül ki a Figyelőnek adott válaszaikból. A táblázatban foglaltakon kívül a Creditanstalt terveiben a csoportos átutalás mellett a csoportos inkasszó lehetőségének beépítése is szerepel. A Credit Lyonnaisnál máris léteznek csoportos fizetések. Rendszerük alkalmas továbbá a bejövő postai átutalások fogadására, előrejelzést tud adni a jövőbeli készpénzfelvételekre, valamint rajta keresztül az ügyfél utazási keretet különíthet el alkalmazottai számára és garancianyújtást is kérhet ezen az úton. A CIB extrái többek között a munkabér-átutalás, a külkereskedelmi ügyletek bonyolítása és különféle adatok, statisztikákhoz való hozzáférés. A Raiffeisen Unicbank a postai készpénzátutalások részletezését és az elhatárolt kamatösszegek bemutatását ígéri.
Az elektronikus szolgáltatások jövőbeli terjedéséről – legalábbis vállalati körben – egészen rózsaszín képet festenek az eddigi eredmények. Az elmúlt négy év alatt, amióta electronic banking egyáltalán létezik Magyarországon, terjedése valójában minden más banki szolgáltatásénál gyorsabb volt. A bankok válaszaiból az tűnik ki, hogy a forgalmat és a tranzakciók számát illetően a legnagyobb arány, amit az electronic banking eddig elért, a 80 százalék. Így van ez a két rendszert is működtető Creditanstaltnál, hasonló az arány a Credit Lyonnaisnál, a CIB-nél és Raiffeisen Unicbanknál, melyek középtávon ezt 95-97 százalékra szeretnék feltornászni. Egészen más arányokra jutottak eddig a kiterjedt lakossági üzletággal bíró hitelintézetek: például az OTP középtávon tervezi azt, hogy számlatulajdonosainak legalább tíz százalékát elektronikus úton is “becserkészi”.
