A kormány 1995-ös határozatában kötelezte el magát az árvízvédelemi művek fejlesztésére: ezekre akkor, 1994-es áron 58,6 milliárd forintot kellett volna költeni, amiből a legsürgetőbb feladatok megoldására 14,3 milliárd forintot kellett volna fordítani. Ez utóbbi összeg a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium (KHVM) számításai szerint mai áron számolva 21 milliárd forintot tesz ki, amiből 1995 óta folyó áron 3,2 milliárd forint költöttek el.
A számítások a KHVM és a Vízügyi Igazgatóságok 1994-es felmérésén alapulnak: a mintegy hatvanmilliárdos összeg azonban elegendő lenne ahhoz, hogy a hazai védelmi rendszer alkalmas legyen a 100 évenként valószínűsíthető árvízszint kivédésére. Ám a kormányhatározat a teljesítéshez nem jelölt ki időhatárokat.
Hajós Béla, a KHVM helyettes államtitkára lapunknak adott nyilatkozatában elmondta, a legsürgetőbb feladatok elvégzésének határidejét 2000-2001-ben határozták meg, s ennek alapján készítették el az éves ütemezésüket is. A tavalyelőtti év mélypontot jelentett a finanszírozásban, így 1996-ban az előre tervezett 818 millió forinthoz év közben 100 millió forintot adott a Pénzügyminisztérium. Ezen túlmenően 450 millió forintot kapott a vízügy az 1995-ös privatizációs többletbevételekből származó kamatmegtakarításokból.
A költségvetési milliárdokra szükség is van, hiszen messze Magyarországon van Európa országai közül a leghosszabb, 4211 kilométeres árvízvédelmi korridor. A gátrendszer elvileg valamennyi ponton alkalmas a 100 évenként várható árvízszint kivédésére. Győrött, Szegeden és Budapesten azonban “1000 éves védelem” épült ki, amely például a fővárosban 1050 centiméteres vízállásnak lenne képes ellenállni.
A magyar gátrendszer átlagos életkora 100-150 év. Az ország területének 22 százaléka az árvízszint alatt fekszik, e részeken 670 településen 2,5 millió ember él. Itt húzódik a vasutak 32, valamint a közutak 15 százaléka, és itt működik kétezer ipari üzem. Összértékük 1994-es áron 10,1 ezer milliárd forint, ami az ország nemzeti össztermékének hozzávetőleg egynegyedét teszi ki a KHVM számításai szerint.
Ugyanakkor tény, hogy ma az árvízvédelmi rendszernek csupán 60 százaléka felel meg a műszaki követelményeknek. A legfontosabb felújítási feladatok a Fekete, a Fehér és a Kettős-Körösöknél, a Tisza felső szakaszán, a Duna Szentendrei Sziget és Csepel Sziget közötti szakaszán, valamint a Mosoni Duna Győr alatti szakaszán szükségesek.
Az elmúlt hónapokban Magyarországon 70-100 milliméter csapadék esett, szemben a tőlünk északra lehullott 400-500-zal. A 100 évenként várható vízszint akkor állna be, ha a nagyobb magyarországi folyók vízgyűjtő területein 200 milliméter csapadék esne le. Litauszki István, a KHVM főosztályvezető-helyettese úgy vélekedett, amennyiben ezeken a területeken szintén 400-500 milliméter csapadék hullott volna le ennyi idő alatt, s ezt egy, az idei tavaszihoz hasonló olvadás előzte volna meg, ezek hatására hazánkban is katasztrofális nagyságú vízszint alakult volna ki. Hajós Béla szerint azonban az ország egyharmadát ekkor sem öntené el az ár.
A belvíz szintén jelentős gondokat okoz a gazdaságnak. Hajós Béla szerint a csatornarendszer fejlesztése 15-20 éves elmaradásban van. A modernizációra évente 2-3 milliárd forintra lenne szükség, de csak százmilliókat költenek erre a célra. A tevékenységet nagyban akadályozza, hogy a vízgazdálkodási társulatok megszűnése után a hatáskörök több helyre kerültek. Az önkormányzati hatáskörbe tartozó munkálatokra 30-40 százalékos támogatást ad az állam a vízügyi alap terhére, amely évente összesen 200-250 millió forintot juttat erre a célra, és ehhez költségvetési címzett támogatás is igényelhető.
