A múlt héten napvilágot látott, mintegy 1300 oldalas bizottsági jelentés, az úgynevezett Agenda 2000 dokumentum és a tíz országvélemény (avis) az EU politikáját illetően több ponton is újdonsággal szolgált. A vaskos kötetnyi dokumentum megállapításai elemzők szerint csak egymással összefüggésben értelmezhetők, az országvélemények elválaszthatatlanok az unió jövőjét boncolgató Agenda 2000 jelentéstől. A brüsszeli Bizottság először közölte hivatalosan, hogy a költségvetési sarokszámok meghatározásánál figyelembe veszi az EU kibővítését. A 2000-től 2006-ig terjedő költségvetési periódusról szóló tervezetben az szerepel, hogy ezen időszak alatt új tagokkal egészül ki az unió. Szintén először szól az unió “kormánya” arról, hogy a bővítés nem csak a társult tagok érdeke: arra a világpiaci versenyképesség megőrzése érdekében az EU-nak is szüksége van.
A Bizottság munkahipotézise szerint a bővítés első hulláma 2002-ben valósulhat meg, bár egyes elemzők – így a Financial Times kommentátora – ezt a szcenáriót “túl optimistának” tartja. Ma még csak találgatni lehet, hogy kik kapnak meghívót az első körben. Annyi bizonyos, hogy a Bizottság öt közép- és kelet-európai országgal, valamint Ciprussal javasolja megkezdeni a tárgyalásokat a jövő év elején. Ez a forgatókönyv azonban még módosulhat, hiszen a skandináv országok mind a tíz posztszocialista állammal tárgyalnának, főként azért, hogy Észtországon kívül a másik két balti állam is az első körben csatlakozhasson. A déli tagországok ugyanakkor a bővítés három országra “szűkítését” látnák szívesen, attól tartva, hogy az uniós költségvetés módosulásából káruk származhat.
Az unión belüli játszmák még nem dőltek el: az év hátralevő részében az országvéleményeket leszámítva minden közösségi szabályozás vita tárgya lehet. Elsősorban a költségvetés, vagyis a strukturális és kohéziós alapok támogatási rendszere és a közös mezőgazdasági politika (CAP) jövője. A bizottsági dokumentum kitart amellett, hogy az EU-büdzsé az unió bruttó hazai termékének jelenlegi arányát, vagyis az 1,27 százalékát ne haladja meg, ami a jelenlegi haszonélvezők támogatásának megkurtítását jelentheti. (Az Agenda 2000 2,5 százalékos gazdasági növekedéssel számol a tagországokban, és 4 százalákos bővüléssel a csatlakozni kívánó államokban.) A teljes költségvetést a 2000-től 2006-ig tartó időszakra 275 milliárd ecu-re prognosztizálják. Az ebben a periódusban belépő új tagok 38 milliárd ecu-s támogatást kapnak majd. Ez az előirányzat független a társult tagoknak juttatandó évi 3 milliárd, hét év alatt összesen 21 milliárd ecu-től.
Magyarország számára alapkérdés, hogy ha belépünk az unióba, ugyanolyan szabályok vonatkozzanak ránk is mint a tagországokra – mondta a Figyelőnek Gottfried Péter, az Integrációs Államtitkárság helyettes vezetője. Ez nem csak a közösségi alapokból való részesedésre igaz, hanem minden egyéb jogra és kötelezettségvállalásra. Egyformán uniós és magyar érdek, hogy minél kevesebb területen kelljen az EU-szabályozástól eltérő átmeneti jogosítványokért folyamodni. Az országvélemény némi eligazítást ad a magyar kormánynak arról, hogy mely pontokon várhatók nehezebb tárgyalási fordulók az unióval. A jelentés Magyarországot működő piacgazdaságként írja le, és az első kommentárok szerint – Lengyelországgal és Csehországgal – az egyik legesélyesebbnek tartja az első körben való csatlakozásra. Az országvélemény az EU-konform szabályozás és gyakorlat szempontjából négy területen említ jelentősebb hiányokat: a környezetvédelemben, a vámellenőrzésben, az energetikában és a fogyasztóvédelemben. Ezek közül Gottfried Péter szerint a vámellenőrzés és a fogyasztóvédelem anomáliái a csatlakozásig orvosolhatók. Az EU-konform környezetgazdasági szabályozás néhány ponton átcsúszhat a belépés utáni időszakra, az energetikai problémák pedig “további konzultációt igényelnek”. (Lásd bővebben a Fekete pontok, fehér foltok című írásunkat!)
Az országvélemény figyelmeztet a makroökonómiai stabilitás törékenységére is. Bár az infláció mérséklődik, a költségvetési és a folyó fizetési mérleghiány csökken, ezek a folyamatok még nem visszafordíthatatlanok – áll a dokumentumban. Az ipari versenyképességet elemezve a jelentés elismerően szól a mérsékelt bérnövekedés mellett végbement jelentékeny termelékenység-emelkedésről. A további javulást elősegítené, ha csökkennének a társadalombiztosítási és adózási terhek, valamint a közkiadások.
