Tisztázni kell, hogy a kártérítési megállapodás a lehető legjobban védi-e a közegészséget és ezen belül gyermekeink egészségét – jelentette ki a dohányügyben az amerikai elnök, a Donna E. Shalala egészségügyi miniszter és Bruce Reed elnöki tanácsadó vezetése alatt álló szakértői csoport véleményére hivatkozva. A tárgyalásokon részt vevő négy konszern, a Philip Morris, az RJR Nabisco, a Loew és a B.A.T. Industries (az amerikai Brown & Williams brit anyavállalata) közleményben tudatta, hogy számukra a rendezési javaslat “keserű pirula”, és már így is rendkívül súlyos engedményeket tettek.
A dohányipar cégei eddig az egyedi kártérítési eljárásokban jól tudtak védekezni, mert az esküdteket mindig sikerült meggyőzniük a dohányzók saját egyéni felelősségéről (csupán egyetlen ügyben veszítettek, de itt még folyamatban van a fellebbezés). Ezzel párhuzamosan azonban az iparág a kollektív keresetek özönével és hatalmas kártérítési igényekkel kénytelen szembesülni. Ehhez járulnak még a szövetségi tagállamok hatalmas követelései, amelyek a megbetegedett dohányzók kezelésére fordított ki-adásaik visszatérítését követelik.
A kereseteket benyújtó szövetségi tagok állam-ügyészei által a dohánykonszernekkel kialkudott – és Clinton által bírált – egyezség azt irányozza elő, hogy a vállalatoknak a következő 25 év során 368,5 milliárd dollár kártérítést kell fizetniük (és egyebek közt hozzá kell járulniuk a dohányzók “leszoktatási programjaihoz”, beleértve a dohányzás elleni hirdetések finanszírozását is). Ennek során kezdetben évi 10 milliárd, majd később évi 15 milliárd dollár megfizetését irányozták elő. A konszerneknek el kell fogadniuk továbbá az általuk eddig támadott felügyelő szerv, a Food and Drug Administration (FDA) szabályozását. Ennek keretében a hatóság messzemenő jogkört kap a káros anyagok – köztük a nikotin – csökkentésére vonatkozó szabványok meghatározására.
A továbbiakban a cégeknek kemény korlátozásoknak kell alávetniük magukat a reklámozás területén. A plakátos és internetes hirdetéseket teljesen betiltanák. A személyeket, “emberalakos képeket” és rajzfilmalakokat felhasználó hirdetés ugyancsak tiltott lenne. E kikötések és korlátozások ellentételezéseként a negyven szövetségi tagállam kártérítési kereseteit, és a jelenlegi húszegynéhány magánjellegű kollektív keresetet visszavonnák – utóbbiakra a jövőben többé már nem lenne lehetőség. Az egyéni beadványok és büntetőjogi eljárások ezzel szemben továbbra is lehetségesek, az ezek kapcsán kifizetendő kártérítéseket azonban évi 5 milliárd dollárban korlátoznák – ezen túlmenően a cigarettacégeknek nem kell majd bírságokat fizetniük.
A Wall Streeten a vezető dohánykonszernek részvényei egy várható rendezés reményében már néhány hónap óta markánsan emelkedtek. Ez azt a meggyőződést tükrözte, hogy a jövőben lényegesen csökkenhet a perköltségekkel kapcsolatos bizonytalanság. Az iparág elemzői körében erősen terjedni látszott az a nézet is, miszerint a jelenlegi rendezési javaslatban a költségeket és terheket komoly mértékben át lehet hárítani a dohányzókra, a dohánytermesztőkre és a kiskereskedelemre. Ennek ellenére a Wall Street-i Sanford C. Bernstein cég azzal számol, hogy az amerikai dohányüzlet bevételei 8,4 milliárdról 6,7 milliárd dollárra esnek vissza 1998-ban.
Néhány ágazati szakember úgy kalkulál, hogy a konszernek várható áremelései – a dohányzás elleni különböző kampányokkal együtt – az értékesítés legalább 10 százalékos csökkenéséhez vezetnek. Feltételezik, hogy a gyártók a csomagonkénti átlagos árakat – a megállapodás szerinti kifizetések áthárítása érdekében – 1,85 dollárról 50-60 centtel meg fogják emelni. Ehhez jönne még a dohányadók – a szövetségi kormány és a tagállamok által bejelentett – növelése, amely a csomagonkénti árat hamarosan 3 dollárra hajthatja fel.
A Philip Morris konszern – amely közel 50 százalékos piaci részesedésével az Egyesült Államok piacán messze a legnagyobb – viszonylag könnyen meg tud majd birkózni ezzel a rendezési szabályozással, míg a kis cégek – mint például a Liggett – további függetlensége már kétséges. A Philip Morris ellenállóképessége mindenek-előtt annak köszönhető, hogy nem csak az élelmiszer- és sörszektorban diverzifikálódott már erőteljesen, de a dohányüzletben is már csak 50 százalékban függ az amerikai piactól, és külföldön sokkal gyorsabban növekszik: a konszern tavalyi 12,5 milliárd dolláros üzleti nyereségéből csak egyharmad esett a belföldi dohányüzletre. Ez a tétel az RJR Nabiscónál, amely a második az ágazatban, még mindig a felét teszi ki a forgalomnak. A Wall Streeten gyanítják, hogy a rendezés végül a Nabisco élelmiszer-ipari cégnek a dohánykonszernből való kiválásához fog vezetni. A brit B.A.T. viszont Európában és Latin-Amerikában is több nyereséget ér el a cigarettával, mint az Egyesült Államokban, és nagyobb biztosítási leányvállalatokkal is rendelkezik. Végül a Loew a konszern nyereségeinek 30 százalékát keresi meg a dohánnyal.
Ez a pillanatnyi helyzet. Nyílt kérdés, hogy az elnök bírálata után a legendásan szigorú FDA milyen további korlátozásokat fog követelni, s miként foglal majd állást a Kongresszus.
