A múlt heti kabinetülést követően a Miniszterelnöki Hivatal közzétette a kormány hároméves tevékenységéről szóló jelentését. A szerzők “természetesen” az előző kormányzat mulasztásaival, tévesnek ítélt gazdaságpolitikai döntéseinek elemzésével készítik fel az olvasót egy sikersztori szagú történetre. Erős kritikát kap többek között az MDF-kabinet inflációpolitikája, aminek eredményeképpen a folyó fizetési mérleg 1993-94-ben havi 400 millió dollár deficitet mutatott. A ’94-ben induló szocialista-szabaddemokrata kormányzatnak pedig az örökölt rossz irányú gazdasági folyamatokon kellett úrrá lennie – és mint a jelentésből kiderül, sikerült is neki. Az értékelésben röviden átsiklanak a közös kormányzás első kilenc hónapjának visszafogott teljesítményén, mondván, hogy a destabilizáció elmélyülésének megakadályozására és az elindult növekedés pozitív vonásainak fenntartására irányuló intézkedések nem voltak elégségesek.
A szerkesztők kellő teret szentelnek a ’95-ös stabilizációs csomag és a privatizáció hatásainak bemutatására. A gazdaságpolitikai “kiigazítással” a jelentés szerint fordulatszerű pozitív hatást ért el a kormány. A fizetési mérleg deficitjét ’94-hez képest sikerült több mint egymilliárd dollárral 2,5 milliárdra csökkenteni. A lakosság fogyasztása a reálbérek nagyarányú csökkenése és egyéb keresletszűkítő hatások miatt ugyanakkor jelentősen visszaesett, így a kormányzat által előszeretettel hangsúlyozott vállalkozásbarát politika, a kis- és középvállalkozások, beruházások beindításának propagálása továbbra is csak szólamnak tetszett.
A középtávú, 1998 és 2000 közti gazdasági irányvonal meghatározása is szerepel a jelentésben. Az ezredfordulóra 4-5 százalékos növekedést tervez a kormány, amely ennek motorját az export és a beruházások növekedésében látja. A gazdasági növekedés életszínvonal-emelkedéssel is együtt járna: a reáljövedelem és a fogyasztás évi 2 százalék körüli mértékben bővülhet.
