Évről évre több tőke áramlik az ipari államokból a harmadik világba – 1989 és 1995 között 111 milliárd dollárról 232 milliárd dollárra nőtt ez az összeg -, a tavalyi 307 milliárd dollár azonban már bízvást minőségi ugrásnak nevezhető. E rekord javarészt a látványosan felfutó magántőkeáramlás eredménye, amely 1996-ban szintén történelmi csúcsot ért el. Ezen belül a növekedés nemcsak a hitelfelvételek markáns bővülésének, hanem a közvetlen beruházások meglódulásának is köszönhető (lásd táblázatunkat).
A magánforrásból, vállalkozói oldalról a harmadik világba irányuló közvetlen beruházások ily módon 1996-ban először múlták felül a közpénzekből nyújtott fejlesztési segélyek összegét. Az OECD szakértői szerint azonban téves volna ebből már most levonni azt a következtetést, hogy utóbbiak jelentéktelenné válnának. Éppen ellenkezőleg: a magántőke még mindig csak kevés, viszonylag sikeresnek mondható fejlődő és “küszöb-országba” áramlik, miközben a világ szegény és legszegényebb államainak többségét változatlanul figyelmen kívül hagyja. Ezért a szervezet a közpénzekből nyújtott segélyek fokozása mellett érvel, mivel ezek hagyományosan a harmadik világ leginkább szűkölködő régióinak javát szolgálják.
Ez a háttere annak, hogy az OECD Fejlesztési Bizottsága (DAC) élesen kritizálja azt a tényt, hogy a bizottságban képviselt ipari államok összes segélyráfordításai 1996-ban már csak a GDP-jük 0,25 százalékát tették ki, és ezzel az utolsó 30 év mélypontjára süllyedtek (1995-ben e mutató még 0,27 százalék volt).
A visszaesés fő oka, hogy a japán fejlesztési segélyek a megelőző évi 14,5 milliárdról 9,4 milliárd dollárra csökkentek. Jellemző, hogy a szigetország tavaly még így is a világ legnagyobb segélyező állama maradt. Az Egyesült Államok központi segélyei némiképp nőttek: 7,4-ről 9,1 milliárd dollárra. Washington ezzel megerősítette második helyét, míg Németország a maga 7,5 milliárd dollárjával először szorította a 7,4 milliárdot felmutató Franciaországot a harmadikról a negyedik helyre.
