Németországi befektetésekre buzdította a magyar cégeket budapesti látogatásán a német gazdasági miniszter. Egy két éve talán még abszurd lett volna ez a gondolat, ma már nem az. Bár a kivitt tőke eltörpül a beáramló mellett, tagadhatatlan, hogy a korábban egyirányú utcában megindult a szembeforgalom.
Hazánkban nincs ugyan nyilvántartás a ténylegesen megvalósult külföldi befektetésekről, azt azonban tudni lehet, hogy egyre többen készülnek ilyesmire – ezt a Magyar Nemzeti Bank (MNB) tapasztalatai is igazolják. Az új devizatörvény értelmében a központi bank 1996. január elsejétől egyedül igazolja vissza a bejelentéseket, illetőleg végzi az engedélyezést. Tavaly óta, ha valaki 10 százaléknál nagyobb részesedést kíván szerezni egy külföldi cégben – ezt tartják közvetlen befektetésnek -, s a devizatörvény által megszabott valamennyi feltételnek eleget tesz, csak bejelentést kell tennie. Ha viszont akár csak egyetlen feltételt nem teljesít, már engedélyt kell kérnie, mint ahogy akkor is, ha csak 10 százaléknál kisebb részesedésre kíván szert tenni – azaz gyakorlatilag értékpapírokat vásárol. (A devizaliberalizáció tervezett újabb lépéseiről cikkünket lásd a 42. oldalon.)
Tavaly 472-en tettek bejelentést összesen 67 millió dollár befektetéséről, s 385-en még abban az évben meg is kapták visszaigazolásukat, 57 millió dollár értékre (a többi ügy áthúzódott az idénre). Engedélyt 79-en kértek az elmúlt évben (együttesen alig egymillió dollárra), s 74-en kaptak is; egy kérelmet elutasítottak, négy pedig később kapott zöld jelzést. Az idén, április végéig 199 bejelentés érkezett, s az MNB 152 visszaigazolt bejelentést tart nyilván, 58 millió dollár értékben.
Bár a külföldre tervezett befektetések – idő-arányosan számítva – az idén nem szaporodtak lényegesen a tavalyihoz képest, a befektetni kívánt érték már az első négy hónapban megközelítette az 1996-os teljes évit (lásd grafikonunkat a 16. oldalon). Az azt megelőző évekkel az engedélyezési eljárás változása miatt igen nehéz az összehasonlítás, de annyi elmondható: már tavaly minden korábbi csúcsot túlszárnyaltak a külföldi befektetések.
A közvetlen külföldi invesztíciók átlagosan kétharmad arányban pénzt, egyharmad arányban pedig tárgyi, illetve szellemi apportot tartalmaznak. Az eddig kivitt összes közvetlen pénzbefektetés a februári adatok szerint 467,7 millió dollárt tett ki, ebből 329 millió dollár a vállalkozói szektoré (a többiért a hitelintézetek, a kormány vagy maga az MNB a “felelős”). A 68,7 millió dollárnyi portfólió-befektetésből 38,4 millió a hitelintézetekhez köthető.
Az idegen földön befektető magyar vállalatok indítéka ugyanaz, mint a hasonló cipőben járó külföldieké. (A Magyarországon külföldi részvétellel működő vállalatok motivációiról, illetve jellegzetes csoportjairól elemzésünket lásd a 35-37. oldalon.) A tőke igen gyorsan megmozdul például akkor, ha így új piacokat szerezhet meg. Legalább ilyen fontos ösztönző, ha egy terméket valamely más országban olcsóbban lehet gyártani, mint odahaza, de ezen az úton ki lehet játszani a kereskedelmi korlátokat is.
A nyolcvanas évek óta világszerte ugrásszerűen növekszik a közvetlen külföldi tőkebefektetések száma. Az OECD-országokból kiáramló tőke abban az évtizedben háromszor akkora volt, mint az előzőben – a növekedés üteme meghaladta a GDP és a kereskedelem bővülésének mértékét. Míg korábban az effajta terjeszkedés a multinacionális vállalatok privilégiuma volt, ma már a közepes méretű cégek is kényszert éreznek a nemzetközivé válásra annak érdekében, hogy megőrizzék versenyképességüket – állapítja meg az OECD témába vágó tanulmánya.
A tőkebefektetés segíti a termelő vállalatok kijutását a külföldi piacokra. Részben ezért jelentek meg a külföldi cégek Magyarországon, s ezért terjeszkednek külföldön a magyar cégek is – mondta a Figyelőnek Hunya Gábor, a Bécsi Nemzetközi Gazdaságösszehasonlító Intézet (WIIW) munkatársa. A nemzetközi méretekben gondolkodó vállalatok először általában kereskedelmi képviselettel jelennek meg külföldön, ám később előnyös lehet számukra például összeszerelő üzem létesítése is. Ha egy magyar cég hasonló okokból kíván terjeszkedni a régióban, akkor tanácsos részt vennie a környező országok privatizációjában.
A közép- és kelet-urópai piacon erősen érdekelt Egis Rt. ugyancsak kereskedelmi hálózat kiépítésével kezdte a terjeszkedést. A rendszerváltást követően először irodákat létesítettek, de kiderült, hogy ez nem elég: előnyösebb, ha vállalati formában végzik a kereskedelmet. Amint azt Wolf Lajos kereskedelmi igazgatótól megtudtuk, Lengyelországban, Szlovákiában és Oroszországban hajtottak végre ilyen jellegű befektetést, együttesen néhány millió dollár értékben. Szintén a külföldi terjeszkedést segíti, hogy a Medimpex irodahálózatának a volt szocialista országokra, valamint az ázsiai és a délamerikai fejlődő országokra kiterjedő része az Egis birtokába került. Egy hónapja Lengyelországban – többségi tulajdonosukkal, a Servier céggel közösen megvásároltak egy már korábban privatizált kis gyógyszergyártó vállalatot is, amely generikus készítményeket állít elő, s tavaly 5 millió dollár forgalmat ért el. A jogi procedúra várhatóan augusztus végéig tart; akkorra kerülhetnek a részvények az Egis birtokába. Tervezik, hogy majd Oroszországban is vásárolnak ehhez hasonló gyárat, ám csak később nekik ott a talaj ma még túl bizonytalan.
A Richter Gedeon Rt. ennél bátrabb: gyógyszercsomagoló üzemet létesít Oroszországban, Moszkvától mintegy száz kilométerre. Nemsokára elkezdődhet a csomagolás, és öt év múlva várhatóan már tablettázni is fognak ott – számolt be Bogsch Erik vezérigazgató. Középtávon hasonló beruházásba fognak Ukrajnában is. Az említett két államban kereskedelmi vegyes vállalata már van a cégnek, s alapítanak majd ilyet más FÁK-országokban is. A nyugat európai, amerikai és távol-keleti piacoknak náluk az adott lökést, hogy száz százalékban birtokba vették a Medimpex kereskedelmi vállalatait (a cégben az Egis mellett a Richter is tulajdonos volt). A termelőberuházásoknál ragaszkodnak a többségi tulajdonhoz, míg kereskedelmi vállalatnál az 50-50 százalékos aránnyal is beérik. A befektetések célja, hogy erősítsék piacvezető szerepüket a régióban. A Richter el szeretné érni, hogy az orosz beruházás három év múlva már hozzájáruljon a cég egy részvényre jutó nyereségének növeléséhez, amelynek előírt mértéke dollárban számítva évi 8-10 százalék.
A Zalakerámia Rt. azért lépett idegen földre, hogy piacot szerezzen és bővítse termékstruktúráját az építőanyag-iparon belül. Horvátországban akartak gyárat venni, de ezen országgal nincs magyar megállapodás a kettős adóztatás elkerüléséről. Van viszont ilyen egyezmény hazánk és Ausztria, valamint az osztrákok és Horvátország között. Így aztán leányvállalatot alapítottak Bécsben, s ennek, a Hussar Holding AG-nek lett a feladata a befektetések koordinálása. Ezen keresztül vásároltók meg a horvát Inker Zaprasieot idén februárban, majd a magyar Pietrát márciusban, végül az egyik legnagyobb román burkolólap-gyárat, a Cesaromot májusban – tudtuk meg Albrecht Lórántné vezérigazgatóhelyettestől. Mindegyik cégben többségi tulajdont sikerült szerezniük.
Az akvizíciókat a 43-44 millió dolláros, zártkörű kibocsátással végrehajtott (több mint ötvenszázalékos) alaptőke-emelésből finanszírozzák. Külföldön a vagyonügynökségektől vásároltak, a Pietra esetében pedig egy magántulajdonban lévő kft-től. A befektetések előtt a cégeket átvilágíttatták, most pedig átszervezik azokat; alaptőke-emelést, beruházásokat terveznek, s piackutatást is végeznek majd. Újabb akvizíció egyelőre nincs a láthatáron.
Az Erdértet a kedvezőbb beszerzési lehetőség hajtotta keletre. Negyven éve hordják a fát a volt Szovjetunió területéről, több ezer kilométeres távolságból, bizonytalan körülmények között. Ezért legutóbb mindössze pár száz kilométerre, a Maros völgyében, helyi partnerrel közösen építettek egy fűrészüzemet, amely évi negyvenezer köbméter fenyőrönk feldolgozására képes – mondta el Várallyay Csaba fejlesztési igazgató. Az 51 százalékos tulajdonrészhez tartozó apport és készpénzhányad 37 millió forint értékű. Nem mondtak azonban le az orosz beszerzési forrásról sem: a romániaihoz hasonló teljesítményű fűrészüzemet alakítanak ki egy betonelemgyár régi csarnokában, Kirov mellett. Ebben 55 százalékkal részesednek, 30 millió forint körüli értékben. Távlati terveik között szerepel, hogy részt vegyenek a kitermelésben is. Ez ugyan rendkívül tőkeigényes, ám aki ebbe az üzletbe beszáll, hihetetlen előnyre tesz szert a többiekkel szemben. A külföldi befektetésekről hozott döntéseknél a Mol Rt. szempontjai kísértetiesen hasonlítanak a Magyarországon megtelepedett multinacionális vállalatokéhoz, pedig a magyar olajtársaság még csak regionális céggé kíván válni. A környező országokban figyeli a befektetőket váró környezetet; a szabályozást, az infrastruktúrát, a munkaerő képzettségét, a bérek alakulását, a GDP növekedési ütemét, s versenyezteti egymással a projekteket. A Mol-vizsgán minden szomszédos ország megfelelt, kivéve Szerbiát: oda csak “a pénzügyi és a jogi háttér kedvező változása esetén” mennek be. Kárpáti Zoltán piacfejlesztési igazgató szerint most folyik a piacok újrafelosztása; a Mol Rt. most megcélozza azokat a területeket, amelyek még nem telítettek, s logisztikailag rákapcsolhatók a társaság hálózatára.
Ausztriát például üzemanyag-nagykereskedelmi piacnak tekintik, erre alapítottak leányvállalatot. Ukrajna viszont kenőanyagpiac, az ottani vegyes vállalat ennek értékesítésére jött létre; de van két töltőállomás is, s további kettőt az idén nyitnak. Románia elsősorban a kiskereskedelem miatt fontos: négy franchise-rendszerben működtetett kútjuk van, további hármat terveznek, s hat sajátot is nyitnak az idén. Szlovákiában is van kereskedelmi cégük, továbbá két kútjuk – egy harmadikat a napokban nyitnak meg. Szlovéniában az idén adják át az első töltőállomást. Horvátországi cégük alig pár hónapja működik.
A Mol Rt. nemcsak kereskedik, de kutat is külföldön – ez ugyanis itthon egymagában már kevés eredménnyel kecsegtet. A magyar olajtársaság tehát amint lehetett, sietett a külföldi megjelenéssel: 1992-ben Tunéziában szereztek meg egy koncessziós területet. Itt tavaly – egy korábban felfedezett, de gazdaságosan nem termeltethető mezőben – sikeres technológiai fejlesztést hajtottak végre, és ezáltal új készletekhez jutottak. A mező termeltetését jövőre kezdik meg – tájékoztatott Gerecs László, a külföldi kutatási-termelési üzletág vezetője. A kutatás egyébként meglehetősen bizonytalan kimenetelű dolog, ezért a kockázat csökkentése érdekében portfóliószerűen, azaz egyszerre több területen végzik. A Mol Rt. most alakítja ki portfólióját, amelyben a tunéziai mellett szerepel egy szíriai és egy jemeni koncesszió is, továbbá tengeri fúrás Katarban, közösen az amerikai Chevron céggel. Ezeket 1995-től kezdve “gyűjtötték össze” – ekkor hoztak létre külön szervezetet a külföldi kutatásra. Jelen kívánnak lenni Észak-Afrikában, a Közel-Keleten, a mediterrán Európában (Görögország, Albánia, Törökország) és a Távol-Keleten, továbbá Oroszországban. Mindenütt folytatnak már előkészítő tárgyalásokat, s az elkövetkező öt évben 100-150 millió dollárt kívánnak befektetni. Ez legalább tíz kutatóhelyet jelent, hiszen egy-egy projekt 5-15 millió dollárba kerül. Egy terület termelésbe állítása – ha van ott olaj – akár 150 millió dollárt is felemészthet, ezt azonban (mint biztos és magas hasznot hozó beruházást) már hitelből is lehet finanszírozni.
A kelet felé terjeszkedő magyar cégek olyan befektetői környezetet találnak, amely az itteni átalakulások ismeretében már kissé idejétmúltnak tűnhet. Emlékeik, korábbi kapcsolataik azonban segítik őket az akadályok leküzdésében, s így legalább ezen a téren versenyelőnyben vannak a multinacionális vállalatokkal szemben. Indokolt hát, hogy most lépjék át a határokat, amikor a nyugati tőke talán még túl kockázatosnak tartja a terepet. Egyelőre persze nem sok magyar tulajdonú vállalat engedheti meg magának a terjeszkedést. Hunya Gábor szerint az a néhány jöhet számításba, amelyik sikerrel vészelte át a gazdasági átalakulással járó recessziót. Rajtuk kívül a külföldi pénzügyi befektetők kezében lévő cégek rendelkeznek elegendő mozgásszabadsággal. A szakmai befektetők leánycégeinek – ezek az ipari termelés mintegy felét adják – a multinacionális nagyvállalaton belül kell megtalálni a helyüket.
A külföldi befektetéseket érdemes államilag támogatni, ennek anyagi lehetőségei azonban korlátozottak. Így Hunya szerint mindenekelőtt az infrastruktúrára kellene koncentrálni: működjön jól az Eximbank és a Magyar Exporthitel Biztosító (Mehib) Rt.; legyenek beruházásvédelini és szabadkereskedelmi megállapodások; könnyítsék meg a határátlépést; s hasznos támogató lehetne egy kockázati tőketársaság is.
Biztató, hogy az idei év végére, de legkésőbb a jövő év elejére lesz már külföldi beruházásokat támogató hitelkonstrukciója az Eximbanknak. Olyan befektetők számára dolgozzák ezt ki, amelyek a külföldön gyártott termékeket exportra szánják, vagy itteni importszükségletet elégítenek ki velük.
A Mehib a befektetések politikai kockázatát is képes átvállalni, a szolgáltatás iránt azonban eddig nem volt nagy tülekedés: mindössze három cég vette igénybe: Nyíri Iván vezérigazgató ezt részben a hiányos tájékoztatásnak, részben pedig annak tudja be, hogy a cégek nem mérik fel kellően a kockázatot. Az előrelátó három befektetőről üzleti titkok miatt csak annyit árult el, hogy közepes méretűek, s Közép- és Kelet-Európában keresték tőkéjük hasznosulását.
A Mehib elvileg 128 országot biztosíthat különböző feltételekkel, besorolástól függően. Olyan országokra is vállal kockázatot, amelyekre más társaságok nem, s ezért nem is kér magas árat. Egy évre a beruházás értékének 0,5 százalékától 2,3 százalékáig, öt évre 2,8 százalékától 11,5 százalékáig terjednek a díjtételek – ismertette a részleteket Nyíri, hangsúlyozva: ha valaki tőkét visz külföldre, gondolnia kell a biztosításra is.
A jelek szerint egyre többen gondolnak is erre. Az összes politikai típusú kockázatra (gyártás, szállítói és vevői hitel, külföldi befektetés) 130 milliárd forintos globál limitet határoztak meg a költségvetésben az idei évre – vagyis eddig a határig vállalhat az állam garanciát. Az elmúlt években 30-35 százalékra volt kitöltve ez a limit, idén az első félévben 54 százalékra, s az arány az év végére 60 százalékra nőhet.
Nyíri Iván szerint rendkívül fontos, hogy a cégek bátorítást kapjanak a külföldi terjeszkedéshez, s ezáltal részesüljenek az ezzel járó komparatív előnyökből. Ennek jegyében az Eximbank és a Mehib szándéknyilatkozatot írt alá a részvételre a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) kebelében alakuló kockázati tőketársaságban. Alapítóként vesz részt ebben az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium (IKIM) is. Mint Csákvári Marianne főosztályvezető elmondta, az IKIM eddig nem támogatta külhoni vállalatok alapítását, de külföldi iroda megnyitását már igen. A sikerrel pályázó cégektől az első évben fizetendő bérleti díj felét vállalhatják át, a gazdaságfejlesztési célelőirányzat keretében.
A kockázati tőketársaság létrehozásáról Benedek János, az MFB Rt. vezérigazgató-helyettese optimistán nyilatkozott. Az egymilliárd forint alaptőkéjű társaságban az MFB lesz a többségi tulajdonos, s a már említetteken kívül bevonják az OMFB-t is. A társaság fő tevékenysége a tőkebefektetés lesz – elsősorban kisebbségi részesedés szerzése, meghatározott időre (3, 5, 7 évre). Mindenekelőtt a környező országokba történő tőkekivitelhez járulnak majd hozzá, de nincs kizárva tengerentúli, távol-keleti beruházás sem. A kihelyezések nem haladhatják meg a társaság jegyzett tőkéjének 10 százalékát, tehát a 100 millió forintot. Így legalább tíz projektből álló portfóliót állítanak össze.
Jó pár nemzetközi egyezmény megkötése is hátravan még. A meglévőek főként a fejlett tőkés országokba irányuló tőkekivitelt könnyítik meg. Ezek a kétoldalú megállapodások születésükkor a magyarországi tőkebefektetések biztonságát erősítették, de ma már jó szolgálatot tesznek a külföldön terjeszkedő magyar cégeknek is. Hasonlóan kedvező a jogi környezet a Közép-Európai Szabadkereskedelmi Társulás (CEFTA) tagállamaiban, ám más kelet-európai országokkal nincs szabadkereskedelmi szerződésünk. A kettős adóztatást kizáró egyezmények rendre késnek, s olyan országok is vannak, amelyekkel még hatályos beruházásvédelmi megállapodás sincsen (lásd táblázatunkat).
A befektetések liberalizálása nyereséget hoz a donor és a fogadó országnak is – hangsúlyozta a Figyelőnek Balogh László OECD nagykövet. Ez bebizonyosodott az egységes európai piac kialakításával, s ezért az OECD tagállamok is liberalizálták egymás közt a befektetéseket. 1995-ben pedig megkezdték a Multilaterális Befektetési Megállapodás (Multilateral Agreement on Investment MAI) kidolgozását. Ez OECD-méretekben egységes, egyszerű és áttekinthető szabályozást alakít ki, védi a befektetők biztonságát, s a nézeteltéréseket vitarendezési bizottságban, kötelező érvényű döntéssel zárja le. A várhatóan jövő nyárra elkészülő MAI nyitott lesz, tehát nem OECD-tagállamok is csatlakozhatnak majd hozzá, ám erre Balogh László szerint az első esztendőkben legfeljebb néhány kívülálló lesz képes. A magyar cégek azonban az elsők között profitálhatnak majd a beruházásokat a világon először átfogóan szabályozó többoldalú szerződésből.
