Minden évben újabb szigorító intézkedéseket léptet életbe a pénzügyi kormányzat a feketegazdaság elleni harc jegyében. Nem volt ez másképpen az idén sem, amikor az adótörvényekben olyan szabályokat fogadtak el, amelyek szankcionálják a készpénzfizetést. A törvényhozók reményei szerint a jövedelemeltitkolás így jelentősen csökkenthető: a banki átutalás ugyanis a könyvelésben világosan nyomon követhető, ellentétben a könnyen “eltüntethető” készpénzzel.
E szankció bevezetését az adóhatóság évek óta szorgalmazta a törvényelőkészítő Pénzügyminisztériumnál (PM). A gyakorlat ugyanis azt bizonyította, hogy a fiktív számlákat mindig készpénzben egyenlítik ki, sohasem banki átutalással. Az adóhivatalnak rengeteg pere van a fiktív cégek által kiállított számlák miatt – az intézkedéstől ezen perek számának csökkenését is remélték. A PM mégis sokáig ellenállt, mondván: a fiktív cégek ellen más eszközökkel kell fellépni, másfelől – mivel a fizetési morál nem igazán megfelelő – a készpénzforgalom szigorítása a kereskedelem megbénulásához vezethet. Tavaly azonban az adótörvények módosításának előkészítője miniszteri biztosként az a Vámosi-Nagy Szabolcs volt, aki korábban az Apeh főosztályvezetőjeként – jelenleg ma már elnökhelyetteseként – a leginkább szorgalmazta a készpénzforgalom adótörvényekbeni szankcionálását. Így került be a törvénytervezetekbe, majd az Országgyűlés által elfogadott törvényekbe az igencsak szigorú szabályozás. Eszerint egymillió forint fölötti készpénzfizetés esetén csak a számla 80 százaléka számolható el költségként, ráadásul az általános forgalmi adó sem igényelhető vissza. (Az egymillió persze áfa nélküli árat jelent.) A limitet az adótörvényekhez kiadott kormányrendelet rögzíti. Tavaly még arról volt szó, hogy ez az összeg ötszáz-, esetleg háromszázezer forint lesz, végül mégis ennél magasabban húzták meg a határt.
Elképzelhető, hogy a tapasztalatok nyomán a limitet csökkentik, bár ezt Csobánczy Péter, a PM helyettes államtitkára a Figyelő kérdésére cáfolta. Állítása szerint egyébként az új szabály révén főképpen a nyugati országokban szinte természetes, korszerű fizetési módok elterjedését szeretnék elérni, s a készpénzkímélő fizetési módokat ösztönözni. Az is céljuk, hogy a bérből és fizetésből élők egyre inkább bankszámlán keresztül kapják a fizetésüket.
Az új rendelkezésnek leginkább a bankok örülnek, többük speciális szolgáltatásokkal, új termékekkel várja június 30-át követően a vállalkozásokat. Utóbbiak érdekképviseleti szervei azonban éppen azt sérelmezik a leginkább, hogy sokba kerülnek a banki szolgáltatások, s nem értik, miként szerez érdemtelenül üzletet a kormány a bankoknak. Csobánczy Péter azonban azt állítja: a készpénz tartása sem olcsó, ráadásul a huszonegyedik század küszöbén abszurd, hogy a magyar vállalkozók tízmillió forintokkal a zsebükben intézik üzleti ügyeiket.
Az új szankció egyébként a magánszemélyeket kivéve minden adóalanyra vonatkozik, legyen az alapítvány, költségvetési intézmény vagy egyéb más szervezet. Nem érvényes ugyanakkor az adókra, illetékekre, illetve egyéb olyan kötelező jellegű befizetésekre, amelyeket az állam közhatalmi funkciója révén vet ki. A pénzügyi kormányzat ezúttal igyekezett eleve lezárni a kiskapukat. Az adótörvényekhez kiadott kormányrendeletben például – annak érdekében, hogy egy ügyletet ne lehessen két számlára bontani, s máris kikerülni a szankció hatálya alól – pontosan meghatározzák, mit kell egy szerződés alatt érteni. E szerint az ugyanazon felek által kötött, azonos tárgyú szerződések ilyennek számítanak, ha az egyes szerződésekből eredő fizetési kötelezettségek teljesítése között nem telik el legalább 15 nap. Készpénzfizetésnek nemcsak a kézből kézbe történő közvetlen átadás minősül, hanem – többek között – a belföldi postautalvánnyal és postai utánvéttel történő megfizetés is (hacsak nem bankszámlaszámot jelölnek meg a címzésben).
A vállalkozások érdekképviseleti szervei – bár hosszú távon egyetértenek a készpénzkímélő fizetési módok preferálásával – a szankciók bevezetésének elhalasztását kérték. A Kisosz az Alkotmánybírósághoz is fordult, mondán: a szabály alkotmányellenes, hiszen megkülönböztetést tesz a kereskedők és a fizetési módok között, illetve kötelezővé teszi a banki szolgáltatások igénybevételét. A PM szakértői mindezt másként látják. Mint Csobánczy Péter elmondta: az elmúlt év nyarán konzultáltak alkotmányjogászokkal, s a szabályozást az ő véleményüknek megfelelően alakították ki.
A vállalkozások képviselői azért sem örülnek e korlátozásnak, mert szerintük az intézkedés haszonélvezői a pénzbehajtók lesznek. A PM helyettes államtitkára viszont azzal érvel: ma már szerencsére vannak olyan fizetési módok, amelyek akkor is szinte tökéletesen biztonságosak, ha hiányzik az üzleti partnerek között a bizalom. Tipikusan ilyen a bankkártya, amelyek leolvasó berendezéseinek vásárlását támogatja a költségvetés – az adóalanyok üzletenként egy berendezés vételárának egy részét visszakapják. A helyettes államtitkár éppen ezért azt tanácsolja: érdemes minél hamarabb ilyen berendezéssel felszerelni az üzletet. A tárca ugyanis nem halasztja későbbre az intézkedés bevezetését, s egyetlen cégnek sem ad felmentést a jogszabály hatálya alól.
