A környezet kifejezés egyaránt vonatkozik a természeti és az épített világra. E kettő rombolása vagy megóvása a hatóság és a lakosság felelőssége is – mondta a szakember. A környezet állapotát az ipar, az úthálózat, a kommunális, szociális intézményhálózat fejlettsége és a lakosság hozzáállása befolyásolja. A környezet minőségét a levegő tisztasága, az élővizek minősége, a talaj állapota, a környezeti zaj mértéke, az épített környezet fizikai-műszaki állapota, esztétikai megjelenése jellemzi. Az ipar részint nyersanyagokhoz jut a természetből, részint képes a természetet megvédő berendezések gyártására, ez az ipari környezetvédelem és a környezetvédelmi ipar különbsége.
A környezeti elemek használatát a hatóság igyekszik ellenőrzése alá vonni, így a környezetterhelési díj, illetve a termékdíj formájában meg is adóztatja. A természeti kincseken felül ma már a másodnyersanyagként felhasználható hulladékokat is a források közé soroljuk. A technológiai folyamatok környezetszennyező hatását környezetvédelmi berendezésekkel igyekszünk csökkenteni. Ami mégis kikerül, azt nevezzük emissziónak. A kibocsátott hulladék a természetes és épített környezetet egyaránt károsítja: utóbbiban például korróziót, műszaki hibákat okoz, ami növeli a költségeket.
A környezetvédelem, a munkavédelem, a környezetgazdálkodás keretében, megfelelő jogszabályok alapján mi hozzuk létre a megfelelő berendezéseket, és működtetjük a veszély csökkentésének rendszerét. Az ipar és a közlekedés okozta szennyeződésben fontos szerepük van a társadalom politikai, gazdasági és tulajdonviszonyainak. A termelésben részt vevő szakemberek felkészültsége, a magánemberek tudatos vagy kevésbé tudatos, hasznos avagy káros tevékenysége nagyban befolyásolhatja a szennyezés mértékét – hangsúlyozta Székely Tibor.
