A következő hetekben egymás után jelentetik meg a bankok a nevezetes félmilliárd márkás német szövetségi hitelkeretből az energiamegtakarítást eredményező épületfelújításokra jutó hányad, azaz a panelhitel feltételeit. Valamennyi, szám szerint hat hitelközvetítő ígéretet tett rá: a 30 millió márka letéteményesével, a Magyar Fejlesztési Bankkal kötött szerződésen legfeljebb egy hónapig száradhat a pecsét, mielőtt a kondíciók (lásd táblázatunkat) megjelennek.
A miniszteri szignóval várhatóan lapunk megjelenésével egy időben nagykorúsított önkormányzati Energiatakarékossági Hitel Program keretében 800 millió forintnyi, a Gazdaságfejlesztési Célelőirányzatból (GFC) a mindenkori jegybanki alapkamat felével (hat év alatt 250-270 millió forinttal) támogatva különösen csábítóvá formált hitel keres gazdát. – Várhatóan nem sokáig, az érdeklődés ugyanis messze meghaladja e keretet – tájékoztatta a Figyelőt Szerdahelyi György, a program levezénylésére alakult tárcaközi bizottság elnöke. Így nem csoda, hogy az EHP bővítését – a forrásokat, a célokat és a pályázók körét illetően egyaránt – máris fontolgatják. – Az EHP-re kiírt pályázat nyertese, a Raiffeisen Unicbank azt reméli, hogy amennyiben az önkormányzati kereslet tetemesen meghaladja a kínálatot, a bizottság július végéig elkészítendő jelentésében akár a keret idei bővítését is javasolja a kormánynak – mondta a Figyelőnek Keményné Koncz Ildikó igazgatóhelyettes. E hitelintézet egyébként nem csupán a kölcsön gazdájaként nyertes, hanem azért is, mert igencsak “jövős” dolog az önkormányzati szektornak ennyire vonzó terméket ajánlani, még ha csak hosszabb távú megtérülés várható is.
A következő mintegy öt év a kifutási ideje viszont annak a garanciaalapnak, amit a Világbank-csoportba tartozó Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC) hozott létre, igaz nem a saját, hanem a bank környezeti alapjának (angol nevén Global Environment Facility – GEF) 5 millió dollárjából. Az összeg 85 százalékát részleges készfizető kezességvállalásként kívánják energiaracionalizálási programok mögé állítani, enyhítendő azt a hiányt, amely a kölcsönfelvevőknél a biztosítékokat illetően általában mutatkozik. A többit az alap fenntartására és olyan technikai segítségnyújtásra fordítják, mint például az úgynevezett energia-auditálások, előtanulmányok elvégzése.
Az első szerződés – 2 millió dollár értékben – a múlt héten már meg is köttetett, az IFC partnere ezúttal a Raiffeisen Unicbank lízingcége lett. – Az IFC idén még egy lízingtársasággal kíván közel egymillió dollár értékben szerződni, ugyanakkor banki partnert is keres – mondta a Figyelőnek Fehér Csaba, a bank munkatársa. A következő konstrukció az úgynevezett harmadik feles finanszírozás lehet, amikor is, egyebek mellett, a beruházást az illető intézmény az abból eredő energiamegtakarításból törleszti. A nemzetközi pénzügyi szervezetnél egyébként úgy vélik, hogy a garanciaalap létezése alatt 2-2,5-szer “pördül” meg a 4,25 millió dollár, és összesen mintegy 24 millió dollárnyi hitel mögé áll majd. Úgy kalkulálnak, hogy a GEF-ből származó összeg 85 százalékát lesz majd képes az alap visszatéríteni.
Amúgy az IFC “anyacége”, a Világbank – két, olyannyira sikeres energiaracionalizálási program után, hogy ma is azok a mérvadók hasonló hitelkihelyezéseinél – Magyarországon a ’90-es évek elején visszavonulni volt kénytelen. Az 1983-ban 109, három évvel később pedig 25 milllió dollárral elindított I. és II. program után a 10 milliós harmadiknak erőteljes riválisa akadt. A német kormány “természetbeni” (300 millió tonna szenes) hozzájárulásának eladásából összehozott egymilliárd forintos német szénsegélyből ugyanis jóval olcsóbban juthattak hitelhez az arra vágyók. Az eddig közel ötször megfordult “segély” – a belőle nyújtott hitelek összege meghaladja a 4,5 milliárd forintot – mellett tehát egyszerűen drágának tűnt a Világbank III. Energiaracionalizálási programja, amelyet érdeklődés hiányában egyszerűen töröltek.
Az általánosabb hitelprogramok helyett most konkrét projekten törik a fejüket a szervezetnél: Megújuló energia és regionális fejlesztés címmel dunántúli városokat terveznek részesíteni a biomassza előnyeiből. Székesfehérvár, Tatabánya, Esztergom, Dorog, Szombathely önkormányzatai – amennyiben a még javában készülő megvalósíthatósági tanulmányok is azt mutatják – főként városaik távfűtését alakíttathatnák át ilyen módon. Tehetnék ezt nemzetközi – így állami garanciát igénylő világbanki – és bilaterális forrásokból. Ez utóbbira állítólag osztrák cégek örömest ajánlkoznának, egyúttal valamelyest lekötve Ausztria megújuló erőforrásokra alapozó iparának kapacitásait is.
Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) elsősorban az energiamegtakarítást elősegítő vállalkozások (angol néven: energy service company – ESCO) támogatásának híve. Magyarországon e tevékenységét két éve kezdte, amikor is a Prometheus Rt.-vel írt alá ötmillió dolláros hitelszerződést. Ez az ESCO – mint az ilyen intézmények általában – hitelt nyújt megrendelőinek a szükséges beruházásokhoz, amit azok az elért energiamegtakarításból törlesztenek. A Prometheus az EBRD-től kapott kölcsön mintegy 80 százalékát immár “továbbhitelezte”, s e sikeren felbuzdulva az EBRD újabb szerződést tervez. – Az ESCO tulajdonosával, a francia Générale de Chauffe-fal együtt150 millió dollárt tervez ilyen cégek létrehozására és működtetésére fordítani szerte Közép-Európában az EBRD – mondta Philippe Petit, a londoni bank illetékese. Az Európa Bank egyébként a múlt héten hasonló megállapodásra jutott az amerikai Honeywell-lel is. Ez az egyezség a következő négy év alatt 50 millió dollárra szól, amelyet fele-fele arányban adnak össze a felek, ugyancsak közép-európai ESCO-k alapítására.
A bank ezen elkötelezettségei mellett éppen egy 30 millió ecu-re és nyolc évre szóló rulírozó hitelkerettel tervezi a Budapest Bankot kistafírozni. Ez az EBRD-keret éppen alkalmassá teszi a hitelintézetet, hogy az Európai Unió PHARE-progjamának e hetekben induló energiahatékonysági projektjében társra leljen. A PHARE ugyanis az energiaracionalizálás magyarországi ügyének – no és a nemzetközi fejlesztési bankok hiteleinek – támogatására társfinanszírozási programot dolgozott ki. Ennek keretében kiváltképp az Európai Beruházási Bank (EIB), valamint más nemzetközi hitelintézetek kölcsöneihez nyújt segítő jobbot oly módon, hogy a hitel egynegyedét kamatmentessé, s így az egészet olcsóbbá varázsolja. Az eredetileg 5 millió ecu-s programban a Kereskedelmi és Hitelbank, valamint a Raiffeisen Unicbank kapott helyet. Végül a Budapest Bank is bekerült a pikszisbe, s ennek a PHARE-keret 7,5 millió ecu-re srófolása lett a következménye, igaz, egyelőre csak elvben. Mint Ian Brown, az EU Energiaközpont illetékese elmondta, jelenleg mintegy 5,5-5,7 millió ecu áll rendelkezésre, a hiányzó összeg azonban minden további nélkül beszerezhető a későbbi PHARE-programok terhére.
Pedig energiahatékonysági beruházásokat saját forrásból is szívesen finanszíroznának a bankok (nem véletlen, hogy az EHP-ra is rögtön négy nyújtotta be pályázatát) – mondta Weöres Lászlóné, az OTP tanácsadója. Csakhogy a nemzetközi pénzügyi intézmények amúgy nem olcsó hiteleinek PHARE-támogatással eladhatóvá tett változata alá már nehezen ajánlanak. Úgy tartják, hiányzik az országos program és az, hogy a meglehetősen szétszórt kezdeményezéseknek gazdájuk legyen, ami ügyel arra is, hogy a finanszírozás ne emlékeztessen pusztán piaci bevásárlásra. – Nem vindikálva más hivatalok, minisztériumok hatáskörét, más országok nemzeti energiaügynökségének mintájára itthon is létrejöhetne egy (például közhasznú) társaság – hangsúlyozta Szerdahelyi György. Ennek a magja éppen az említett európai uniós Energiaközpont lehetne.
