Kelet- és Közép-Európában az 1990-es nagy változások után mindenütt drasztikusan visszaesett a hazai felhasználás, miközben a gyártósor-kapacitások alig csökkentek. A kapacitások jobb kihasználása érdekében valamennyi régió az export növelését szorgalmazta. Ennek eredményeképpen – s a kedvező világgazdasági helyzetnek köszönhetően – az összeurópai export a régión kívülre csaknem megduplázódott. Közép- és Kelet-Európa exportja Nyugat-Európába 1994-ben az ottani gyártósorok termelésének 3 százalékát, a felhasználás 5 százalékát, Nyugat-Európa nettó exportjának pedig 25 százalékát tette ki.
Kelet-Közép-Európa acélpiacának körülményei meghatározták a Dunaferr mozgásterét is, amely a magyarországi felhasználás drasztikus visszaesése után termelésének közel 60 százalékát volt kénytelen exportálni. Természetesen ez csak úgy volt lehetséges, hogy a Dunaferr által gyártott termékek ára és minősége is versenyképes volt a nyugat-európai piacokon.
A tanulmány által 2000-ig felvázolt tendenciák szerint a Dunaferr profiljába vágó termékek piaci részesedése várhatóan növekszik majd egész Európában. A melegen hengerelt tekercsek felhasználásának növekedését például az ezredforduló végéig 41-48 százalékra becsülik Közép-Európában. A hazai felhasználás bővülését 40-45 százalékra teszik e termékkörben. A Magyarországra szóló előrejelzés szerint 2000-ben 1,4 millió tonna acélfelhasználás várható, az acéltermelés pedig 1,8-1,9 millió tonna körül alakul majd. (Érdekes megjegyezni, hogy a hazai iparpolitika az ezredforduló végéig 2,2 millió tonna acéltermelést valószínűsített – erre csak abban az esetben van esély, ha Ózdon megtörténik a privatizáció és ezzel együtt a kapacitásbővítés.)
A hazai feldolgozóipar igényeiben jelentős változás várható az elkövetkezendő időszakban: az egyre inkább közelít majd a nyugat-európai felhasználói struktúrához. Ha ugyanis a hazai feldolgozóipar – gépipar, járműipar – versenyképes akar lenni a világpiacon, akkor alapanyag-felhasználásában is követnie kell az új tendenciákat. A tanulmány szerint éppen ezért Magyarországon is növekedni fog: jóformán megduplázódik majd például a bevonatolt termékek felhasználása, s Kelet-Európa egészét tekintve a növekedés még ezt az arányt is meghaladhatja. Az előrejelzésekből kiderül, hogy a bevonatolt termékek esetében a jelenlegi kapacitás nem tudja majd kielégíteni a várható felhasználási igényeket.
A kilencvenes évek közepének kitűnő exportlehetőségei után a régiónak fel kell készülnie a következő évezred elején várható piacszűkülésre az Európán kívüli piacokon, így Ázsiában és Észak-Amerikában. E két régióban ugyanis már beruházás alatt állnak azok a jelentős gyártókapacitások, amelyek az európai konkurenciát hivatottak kiszorítani az ottani piacokról. Kontinensünkön tehát az ezredforduló exportcsökkenést hoz majd, a felmérések szerint ugyanakkor a régió belső acélfelhasználásának bővülésével is számolni lehet. A Dunaferr helyzete e körülmények között várhatóan nem romlik. Egyrészt azért, mert kapacitása az európai 3-4 millió tonnás átlaghoz képest viszonylag kicsi: 1,3 millió tonna, így exportkényszere is kisebb lesz, különösen ha figyelembe vesszük a hazai felhasználás remélt bővülését. Másrészt azért, mert termékeinek minősége és ára a hazai és a külpiacokon egyaránt versenyképes.
Az ezredforduló táján várható másik jelentős változás a technológiai újítások bevezetése a régió és az egész világ acélgyártásában. Egyelőre két tendencia látszik, amelyek azonban még nem letisztultak: a világ acélgyártói között egyelőre szakmai vita folyik előnyeikről és hátrányaikról. Az egyik lehetőség, amely elsősorban a kisebb termelőkapacitásokra érvényes, az áttérés a hulladékot feldolgozó elektroacél-gyártásra. A Dunaferr termelési profilját vizsgálva ez újabb problémát vet fel, hiszen a hazai acélhulladék kevés és meglehetősen szennyezett ehhez az eljáráshoz, ám ezen úgynevezett vasszivacs hozzáadásával segíteni lehet. A másik lehetőség: meghagyni a jelenlegi technológia alapjait, és a nyersvasgyártás módszerét megváltoztatni.
A tanulmány alapján megállapítható, hogy a Dunaferr a jelenleg érvényes középtávú koncepciót követve a következő évezredben várható technológiai váltásig sikeresen működhet. A piaci lehetőségek minél szélesebb körű kihasználása érdekében célszerű felkészülnie a továbbfeldolgozott, értékesebb termékek arányának növelésére, hiszen ezek iránt várhatóan növekszik majd a kereslet, és a régió országaiban meglévő kapacitások előreláthatólag nem lesznek elegendőek a megnövekedett igények kielégítésére.
