Hetvenhatmillió amerikai tartozik a “baby boom” néven ismertté vált, 1946 és 1964 között született generációhoz, közülük 4-5 millióan 2011-ben kezdik meg nyugdíjas életüket. A Wall Street közeli jövője pillanatnyilag sokkal jobban függ az ő viselkedésüktől, mint a jegybank monetáris politikájától – állítják azok a “new era group”-hoz tartozó elemzők, akiknek nézetei tökéletesen ellentétesek azon konzervatívokéval, akik szerint a New York-i tőzsdén a részvények túlértékeltek, és már a közeljövőben jelentős árfolyamesés várható, amelynek közvetlen előzményeként májusban kamatszigorításra számítanak.
Az elmúlt héten publikált statisztikák két napon belül gyökeresen ellentmondó érvekkel látták el a kamatemelés esélyein vitázó szakértőket. A hét eleji adatok rácáfoltak az inflációs félelmekre, nemcsak a közvéleményt, hanem a szakértőket is meglepve. A tartós fogyasztási javak megrendelései márciusban 3 százalékkal visszaszorultak, miközben az előzetes becslések alapján 1,5 százalékos növekedést vártak a februári 0,8 százalék után. A munkabérköltségek emelkedése elmaradt a 0,9 százalékos várakozástól: mindössze 0,6 százalék volt, ez éves szinten 2,9 százaléknak felel meg, azaz megegyezik a decemberi mértékkel. A harmadik fontos adat a Conference Board fogyasztói bizalmi indexe, amely a márciusi 118,5 százalék után áprilisban 116,8 százalékra esett vissza.
“Teljesen megváltozott a terep” – értékeltek az elemzők, mondván: a számsorok a gazdaság lendületének fékeződését jelzik, egyúttal valószínűsítik, hogy a Fed nem nyúl a kamatfegyverhez május 20-án. A Wall Streeten szinte azonnal úrrá lett az eufória. A Dow Jones az adatok publikálásának napján 179 pontos ugrással jelezte a piac elégedettségét, nyomában az európai tőzsdék is jelentős nyereséget könyveltek el, sőt Tokióban a Nikkei is rég nem látott lendülettel ez évi rekordszintjére emelkedett.
Ezután következett a hidegzuhany, amely az említett konzervatív elemzőket meglepve mégsem hűtötte le a felforrósodott piaci kedélyeket. A második etapban publikált adatsor ugyanis az előzőekkel ellentétes üzenetet hordozott. 1997 első negyedében 10 éve nem látott mértékben, 5,6 százalékkal bővült az amerikai bruttó hazai termék, a múlt év utolsó negyedének 3,8 százalékos növekedése után. (Hasonló iramot 1987 negyedik negyedében regisztráltak, akkor 6 százalék volt a GDP gyarapodása.) A háztartások fogyasztása 6,4 százalékkal nőtt az év első negyedében (hasonló vásárlókedvet utoljára 1988-ban tapasztaltak a tengerentúlon). Tartós fogyasztási javakból minden várakozást fölülmúltak a vásárlások: az amerikaiak 19,9 százalékkal több ilyen jellegű terméket vettek, mint az előző három hónapban. Ugyanakkor tény, hogy miközben szinte teljes a foglalkoztatottság az Államokban, mindez nem gerjeszti az inflációt. A bérköltségek növekedése a várt alatt volt, és az amerikai iparvállalatok beszerzési árindexe a márciusi 50,9 százalékról áprilisban 49,6 százalékra csökkent. De más adatokat is a gazdaság fékeződő lendületének halvány előjeleként értékeltek az elemzők. Áprilisban mindössze 142 ezer új munkahely létesült a tengerentúlon, miközben előzetesen 200 ezerre számítottak. Az elmúlt hónapban a Conference Board, a gazdasági előrejelzésekre szakosodott intézmény felmérése kisebb fogyasztói bizalomvesztést jelzett, és az első negyedéves statisztika szerint a vállalati raktárkészletek a múlt év utolsó negyedévének 17,3 milliárd dolláros növekedése után 46,1 milliárd dollárral duzzadtak. Ez a megfékezhetetlennek tűnő dollárhossz fényében még aggasztóbb kolonc lehet az amerikai gazdaságnak. A zöldhasú egyébként az elmúlt héten csak átmenetileg torpant meg a G7-ek tanácskozását követően, ami érthető, hiszen a Hetek, bár aggódtak az árfolyammozgások miatt, konkrét lépésekről igazából még csak említést sem tettek összejövetelükön.
A mérleg másik serpenyője viszont: a lanyhuló munkahelyteremtés ellenére túlságosan jó a munkaügyi statisztika. A munkanélküliség 1973 óta nem volt olyan alacsony, mint most: mindössze az aktív lakosság 4,9 százalékát érinti, ami nem a lanyha gazdaságok jellemzője.
A kamatemelés esélyeit vitatóknak tehát pro és kontra is bőven van muníciójuk, a Wall Street azonban jelek szerint függetlenedni óhajt a monetáris irányítás bizonytalanságaitól, inkább biztos fogódzókat keres. Ilyen támaszt kínál a piac számára a már említett “baby boom” generáció Wall Streetre bízott tőkéje – egyes számítások szerint több mint 3600 milliárd dollár vándorolt e forrásokból befektetési alapokba, ennek több mint a felét kifejezetten részvényekbe fektették be.
A Wall Street a napokban fontos támogatást kapott az amerikai költségvetéstől. Természetesen nem pénzbelit, ám a bizonyosságnak, hogy a republikánusok és a demokraták megegyezése nyomán a szövetségi államháztartás deficitje már ebben az esztendőben 75 milliárd dollárra, 20 éve nem látott alacsony szintre szorul vissza, piaci szemmel is hatalmas értéke van. A múlt pénteken közhírré tett, elemzők által egybehangzóan történelminek nevezett kompromisszum, amelyre még kongresszusi megmérettetés vár, 2002-re a költségvetés teljes kiegyensúlyozását ígéri. Persze mindennek ára van. A terv középpontjában az úgynevezett “életköltség” index 0,3 százalékos leszorítása áll. Ez a számadat az alapja a nyugdíjak számításának, azaz csökkenése sokakat érint. Összegszerűen ez 35 milliárd dollár megtakarítását jelenti, ám a törvényhozóknak még szembe kell nézniük a szakszervezetek és más, az idősek érdekvédelmét ellátó szervezetek ellenállásával. Ugyanakkor a tervben 85 milliárd dolláros nettó adókönnyítés szerepel, ezen belül a családokat segítő, gyermekenként 500 dolláros adóhitellel biztatják a lakosságot. Öt év alatt 115 milliárd dollárt faragnak le viszont az idősek egészségbiztosításának, a Medicare-nek a költségvetéséből, a szegényebb rétegek egészségbiztosítása, a Medicaid pedig 18 milliárd dollárral rövidül meg. A különböző regionális programtámogatásokat 65 milliárd dollárral, azaz 20 milliárddal szigorúbban csökkentik, mint azt Clinton elnök javasolta. Ugyanakkor a Fehér Ház 34 milliárd dollárral nagyobb keretet kap az általa kiemelten kezelt projektekhez. A republikánusoknak ajándékot jelentenek az eredeti elképzeléshez képest 20 milliárddal megnövelt katonai hitelek, amelyek így is 80 milliárd dollárral csappannak meg az elkövetkező 5 év alatt. A költségvetési megtakarítások összességükben 5 év alatt 350 milliárd dollárra rúgnak.
Mindezek a hírek történelmi magasságokba emelték a Wall Streeten a részvényárfolyamokat: az elmúlt hét végén a Dow Jones 7071 pont felett zárt, megközelítve március 11-én felállított 7085 pontos történelmi csúcsát. Ami pedig a jövőt és a várható kamatemelést illeti, arról Abby Conen, a Goldman Sachs legtekintélyesebb, a “new era” elveit valló elemzője úgy vélekedett: “ha a Fed ismét drágítja a pénzt, az is a részvénypiacot segíti, mert a jelen helyzetben nem árt, ha fékeződik a gazdaság és az infláció”.
