Néhány, az egyszerűsített privatizációs eljárásban rejlő ellentmondásos megoldásra szeretném felhívni a figyelmet. Tapasztalataimat pályázóként, vásárolni szándékozóként, közreműködő szakértőként szereztem. Előfordult, hogy sikerrel járt társaság tagja lehettem, előfordult, hogy sikertelenül pályáztunk. Nem a csalódás beszél belőlem. Általánosságban azt említem, hogy valami probléma lehet az ÁPV Rt.-ben az egyszerűsített privatizáció vezénylésével. Ha jól emlékszem vissza, a legújabb privatizációs törvény meghozatalakor azt mondták erről, hogy a cél az eljárás felgyorsítása bizonyos közepes és kisebb méretű cégek, vállalatok esetében. Ehhez képest azt lehetett tapasztalni, hogy az egyes értékelési fordulók rendkívül hosszúra nyúltak. Nehéz lenne meghatározni, hogy milyen okokból: azért, mert nem volt elég értékelhető ajánlat az egyes cégekre vagy a cégek csomagjára, vagy azért, mert a pályázatok értékelésével foglalkozó munkatársak nem kaptak kellő segítséget a munkájukhoz. Ahogy figyelem az egyszerűsített privatizációs fordulók eredményeit, azt veszem észre, hogy nem igazán teljesül az eredeti törvényhozási szándék – az egyszerűsített privatizáció nem hozott egyszerű, gyors privatizációs menetet.
A konkrét tapasztalatok alapján egy konkrét észrevételt is elmondok. Sok múlik azon, hogy milyen limitáron hirdetnek meg egyes cégeket. A jelenlegi gyakorlatban nem látok kizártnak egy megoldást, amely nem szolgálja a gyors, tiszta privatizációt. Tegyük fel, hogy valamilyen okból az ÁPV Rt. egy vállalatot magasan felülértékelve hirdet meg privatizációra. Minél jobban ismeri valaki a konkrét vállalatot, annál kevésbé várható, hogy ezen a pályázaton elinduljon. Ilyen esetben valószínűleg nem érkezik érdemi ajánlat – s a vállalat más módon kerülhet eladásra. Innentől több megoldás kínálkozik olyan privatizációra, amelyet végül is gyanú övezhet.
Természetesen nemcsak az egyszerűsített privatizáció során fordulhat elő ilyen megoldás. A rendes pályázatok során is eredménytelen lehet a kiírás, ha túlságosan magas bevételt céloznak meg. Az ÁPV Rt. ilyen esetekben még úgy is feltűnhet, mint az állami vagyon értékének őre. Valójában az is előfordulhat, hogy eleve sikertelennek tervezik a pályázatot: olyan magas legyen a kikiáltási ár, hogy senki se tegyen ajánlatot, s utána már jöhetnek a különböző praktikák.
Nem akarok mindenáron összebeszélést, különalkut keresni ott, ahol nincsen ilyen. Mégis elgondolkodtat, hogy a privatizációs szervezet talán ott tétovázik a legtöbbet, ahol egyébként a törvény betűje szerint is inkább gördülékenyen, viszonylag gyorsan kellene dolgoznia, privatizálnia. Bízom abban, hogy a botladozás okairól nem majd évek múlva, egy megkésett ÁSZ-jelentésben olvashatunk valamit.
PRADÁCS FERENC KÖZGAZDÁSZ, BUDAPEST
