Gazdaság

A HOLLAND MODELL – Wim Kok “aratása”

admin
admin

1997. 04. 16. 00:00

Amikor a sűrűsödő német gazdasági problémák közepette Kohl kancellár a minap bejelentette, hogy újra indul a választásokon posztja megtartásáért, a Wirtschaftswoche kommentátora azt írta: "Herr Kanzler, az Ön mintaországa autóval egy órányira van Bonntól." A lap Hollandiára célzott, amely egykor Svédország mellett a szinte mindent átfogó jóléti állam mintája volt a kontinensen. Most pedig lassan, de biztosan abba az irányba halad, hogy a jóléti állam viszonylag konfliktusmentes lebontásában legyen mintaország.

A németeknél következetesebben és bátrabban – de jóval óvatosabban, mint egykor Margaret Thatcher Nagy-Britanniában – már évek óta visszafogják a béremeléseket, rugalmassá tették a munkaerőpiacot, és piaci szempontok alapján átformálják a szociális állam korábbi modelljét Hollandiában. Nem is eredmény nélkül. Az IMD német menedzsmentkutató intézet világverseny-képességi jelentésében azt írja: “Szomszédaink egyre többet nyernek vissza versenyképességükből. A hollandok 1996-ban a nyolcadik helyről a hetedik helyre jöttek fel – míg a németek a hatodikról a tizedikre estek vissza.”

A holland GDP 1996-ban 2,7 százalékkal növekedett, a 110 ezer új munkahelynek köszönhetően a munkanélküliség 6,6 százalékra csökkent. Az Európai Unió egyetlen más tagállama sem dicsekedhet ilyen teljesítménnyel. A francia Le Monde a 15 millió lakosú államot az “emberarcú liberalizmus” példájaként emlegeti, a Business Week pedig így fogalmaz: “Németország és Franciaország, figyelem!”

A hágai szociálliberális reformerek áttörése 1990-ben kezdődött, amikor Lubbers akkori miniszterelnök bejelentette: a régi jóléti állam modellje nem tartható fenn tovább. Kemény intézkedések sorozata után a holland szociális háló ma már csak a tényleg rászorulókat védi; minden mást a bérmegállapodások partnereire és az egyénekre hagynak. Annak érdekében, hogy rugalmasabban reagálhassanak a megrendelések alakulására, 1996 januárja óta a vállalatok alkalmazottaikat átmenetileg heti 60 óráig is dolgoztathatják. 1996 júliusában megszigorították az özvegyi nyugdíjak feltételeit, 1998 elejétől a munkaadó joga megkötni alkalmazottai rokkantnyugdíj-biztosítását. Az elgondolás szerint így a munkaadók gondoskodni fognak arról, hogy munkatársaik ne “menekülhessenek” túl könnyen az előrehozott nyugdíjba.

A konzervatív német szövetségi kormánnyal ellentétben a baloldali liberálisnak mondható hágai kabinet csak elismerést kap a munkaadói tábortól. “A gazdaság elégedett a politika irányával és eredményeivel” – nyilatkozta Jan Klaver, a legnagyobb munkaadói szövetség, a VNO-NCW vezető közgazdásza. A vállalatok önbizalma megnőtt: az előrejelzések szerint 1997-ben az állóeszköz-beruházások 22 százalékkal magasabbak lesznek, mint 1994-ben voltak. A csődök száma 1993 óta csökken; a Fokker és Philips megingása ugyan érzékenyen érintette a nemzeti büszkeséget, de nem tipikus a gazdaság egészét tekintve.

A hollandok nagyfokú arányérzékről tesznek tanúbizonyságot. A Kok-kormány már a törvényhozási periódus kezdetén, 1994-ben négyéves tervet terjesztett elő, amely 350 000 új munkahely megteremtését helyezte kilátásba, és a közkiadások 0,4 százalékos csökkentését ígérte. A középtávú költségvetés helyzete az eredeti elgondolások szerint alakul – egyszerűen azért, mert a számításokat konzervatív konjunktúra-prognózisokra alapozták.

Abban az esetben, ha a gazdaság – az előző évekhez hasonlóan – a vártnál gyorsabban növekszik; Gerrit Zalm pénzügyminiszter csökkentheti a tervezett adóbevétel-többletet. Az alapfilozófia ugyanis az adófizetők foglalkoztatást ösztönző tehermentesítésére épül. A beígért 9,5 milliárd guldenes adó- és járulékcsökkentést a tervezett négy helyett két év alatt megvalósították.

Az adóterhelés csökkentése ellenére sincsenek problémáik a hollandoknak a Maastrichti Szerződés 3 százalékos kritériumának teljesítésével. A költségvetési deficit 1997-ben az OECD becslése szerint nem lesz több, mint a GDP 2,3 százaléka. Németországgal szemben itt az államadósság aránya sem növekszik már. Bár még mindig jóval a 60 százalékos Maastricht-küszöb felett van, biztató jel, hogy a GDP 80 százalékát elérő csúcsmagasságról az idei pénzügyi évben 75 százalékra tudták levinni. Tíz év alatt akarják elérni a 60 százalékot; Wim Duisenberg, a holland jegybank elnöke számára ez “megnyugtató tempó”.

Hollandiában a tulajdonképpeni fordulat már 15 évvel ezelőtt elkezdődött. Ez valóságos feltámadást jelentett az országot keményen sújtó 1981-82-es recesszióból. Akkor az állami kiadások a GDP 60 százalékát érték el, a költségvetési hiány hét százalékra ugrott, a munkanélküliség pedig 11 százalékos volt. Ebben a válságban – amelynek emléke még ma is mélyen él a hollandokban – szánták rá magukat a korábban kérlelhetetlenül konfrontálódó munkaadók és a szakszervezetek a nevezetes “Wassenaar-paktum” megkötésére. Az 1982 novemberében aláírt megállapodás bérmérséklést és munkaidő-csökkentést irányzott elő. Amit a hollandok a paktum óta tesznek, azt a Wirtschaftswoche így foglalja össze: “állandó szövetség a munkaalkalmakért”.

A bértárgyalásokon szinte mindig ugyanarról van szó: új munkahelyekről. Miközben Németországban 1982 és 1990 között a darabbér-költségek majdnem tíz százalékkal emelkedtek, Hollandiában nem változtak. Ezt követően még 1994-re és 1995-re is null-fordulókban egyeztek meg a munkaadók a szakszervezetekkel.

A munkaalkalmak növelésének elsőbbsége érdekében Európa e gazdag országában befagyasztották a szociális szolgáltatásokat és a törvényes minimálbért. A minimálbér tíz év alatt az átlagbér 66 százalékáról az 54 százalékára csökkent. Az OECD számításai szerint egymillió holland köszönheti munkahelyét ennek a határozottságnak.

Akkoriban a munkavállalók nevében az az ember írta alá a paktumot, aki azóta az FNV szakszervezeti csúcsszövetség elnökéből kormányelnökké lépett elő. Wim Kok, a holland reformcsoda atyja ma azt aratja le, amit 1982-ben vetett.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Swedish 15-year-old girl Greta Thunberg holds a placard reading "School strike for the climate" during a protest against climate change outside the Swedish parliament on November 30, 2018. - In more than hundred cities across Sweden, environmentalists have organised protests, partly inspired by Greta Thunberg, who strikes every Friday against climate change outside the parliament since several months. UN's annual climate talks which this year will take place in Poland starts on December 2, 2018. (Photo by Hanna FRANZEN / TT News Agency / AFP) / Sweden OUT
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.