A vámpótlék fokozatos eltörlése – a növekvő importverseny, illetve az emiatt csökkenő belföldi értékesítési lehetőségek okán – csupán a gazdálkodók 18 százalékának okoz versenyhátrányt – derül ki a GKI februári, 732 vállalkozást érintő felméréséből. A hátrányt szenvedők aránya az élelmiszeriparban a legnagyobb, a legalacsonyabb pedig az építőiparban (lásd grafikonunkat). A vállalatok nagy többsége, közel 70 százaléka azonban úgy tartja, hogy az intézkedés nem lesz hatással a belföldi értékesítési lehetőségekre (az exportáló cégek háromnegyede ugyancsak úgy nyilatkozott, hogy kiviteli lehetőségeit nem érinti az intézmény eltörlése). Így a felmérés megerősítette azokat a hipotéziseket, hogy a vámpótlék hatása idővel gyengül, mert a vámpótlék miatt emelkedő importárak beépülnek az árakba.
A vállalkozások úgy kalkulálnak, hogy értékesítési lehetőségeik átlagosan 3 százalékkal bővülnek 1997-ben. Ezen belül a belföldi, illetve a külföldi eladásokra vonatkozó várakozások igen eltérő képet mutatnak az egyes ágazatoknál (lásd grafikonunkat). Más szempontból, a belpiaci értékesítési lehetőségeiket tekintve az állami tulajdonú cégek a legpesszimistábbak, míg a legoptimistábbak a külföldi kézen lévő vállalkozások. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy az exportnál mindkét tulajdonosi csoportba tartozó kör 7-8 százalékos bővülésre számít. (Az export egyébként az állami cégeknél átlagosan 9, a belföldi magántulajdonúaknál 15, a külföldi többségűeknél pedig 35 százalékkal részesedett az összes értékesítésből.)
A termelés és a szolgáltatások bővítésének, s egyúttal az élénkülés megindulásának legfontosabb korlátja a belföldi kereslet hiánya. A cégek további fontos akadályozó tényezőnek tekintik az állami szabályozás kiszámíthatatlanságát, az éles, illetve a tisztességtelen versenyt és a tőkehiányt. A beruházási terveket ezzel szemben leginkább az elégtelen saját tőke, a hitelhez jutás nehézségei és a magas kamatok fogják vissza.
A fejlesztési kilátásokat illetően reményt keltő és aggodalomra okot adó jelek egyaránt mutatkoznak. A vállalatok a beruházási volumen átlagosan 7 százalékos növelésére törekszenek. Ez önmagában nem lebecsülendő mérték (az átlagosnál is erőteljesebbek a beruházási szándékok a nagy cégek körében, a külföldi tulajdonú vállalatoknál, illetve a kereskedelemben, a szállításban és a távközlésben), ugyanakkor – teszik hozzá a GKI kutatói – ezen arány még mindig messze elmarad a kívánatostól. A modernizációval és a versenyképességgel összefüggő kedvezőtlen “hír”, hogy saját kutatásra mindössze a válaszadók egytizede vállalkozik. Ugyancsak nyugtalanságra adhat okot, hogy a felmérés szerint csak kevesen vállalkoznak nagyobb befektetésekre, és nem nő azon cégek aránya sem, amelyek a reklámtevékenység növekedését prognosztizálják.
A GKI előrejelzése szerint 1997-ben az import 11 százalékkal nő, kissé meghaladva az export 10 százalékos növekedését. A vámszabályok változása nyomán tovább nőhet az importigényes export növekedése, ami a magas külkereskedelmi deficit tartóssá válását vetíti előre. Az idén az EU-val kapcsolatos vámszabad területek bővülése is afelé mutat, hogy folytatódik a külgazdasági egyensúly romlása. (Figyelemre méltó egyébként, hogy 1996-ban az EU-ból főleg a feldolgozott termékek, valamint a gépek és szállítóeszközök behozatala növekedett meg.)
Az import növelését a gazdálkodók 28 százaléka tervezi. Minden iparágra igaz, hogy az importot csökkenteni szándékozóknál nagyobb az azt növelni vágyók aránya. Ez a leghangsúlyosabban a textil- és ruházati iparra, a vegyiparra és a gépgyártásra igaz. A behozatal növelésének szándéka határozottabb a külföldi többségi tulajdonú cégeknél.
Ami a lakosság várakozásait illeti, februárban a háztartások a bizalmi index meghatározása kapcsán feltett kérdések nagyobb részére kedvezőbb válaszokat adtak, mint januárban. Az év eleji ársokk hatása tehát múlóban van; ezt jelzi az inflációs várakozások mérséklődése is. A háztartások bíznak pénzügyi helyzetük javulásában, és az ország gazdasági helyzetének alakulását illetően is optimisták.
A fővárosiak várakozásai jelentős mértékben javultak, s kissé a vidéki városokban élők is optimistábbak lettek. A községekben azonban borúlátóbb válaszokat adtak a megkérdezettek (lásd grafikonunkat). Valószínűnek látszik, hogy ebben már szerepet játszott a mezőgazdasági kistermelők teherviselését felülvizsgáló kormányzati szándék, bár a gazdatüntetések csak a megkérdezések utáni hetekben kezdődtek. E változások következtében közel 20 pontnyi különbség mutatkozott a fővárosiak és a községiek indexe között.
A vállalkozók várakozásainak indexe – a szabályozás szigorítása nyomán – december óta romlik. A vezető beosztásúak hangulata viszont erőteljesen javult, ami valószínűleg a gazdálkodó szervezetek kedvező profitkilátásainak és termelésbővítő szándékainak is köszönhető. Az eltartottak és a nyugdíjasok viszonylag optimistán, míg a dolgozók és a munkanélküliek kissé sötétebbnek látták a jövőt, mint januárban.
