Az építőipar ISO 9000-es szabványra alapozott minőségbiztosítási rendszerének kidolgozását 1995 végére fejezte be a holland, dán, norvég, belga, brit, német, francia és magyar szakértőkből álló európai munkacsoport. Az ISO minőségbiztosítási rendszer építőipari adaptálásáról szóló tanulmányt tavaly publikálták. A szabványsorozat értelmezésénél a munkacsoport tagjai fontosnak tartották hangsúlyozni: az építőipari kivitelezési tevékenység olyan egyedi, elkülönült és állandóan változó szereplőkkel végbemenő vállalkozás, amelynek minősítését a többi ágazattól eltérő módon lehet csak szabályozni.
Maga az ISO-rendszer sem könnyen átlátható a laikusok számára. A szakértők ezért a minőségbiztosítás gondolatának felmerülésétől elemezték a kérdést. Ezért foglalkoztak a kezdetekkel is. Eszerint a termelésszervezés kezdeti időszakában az volt a jellemző, hogy a gyártási folyamat kritikus pontjait elemezték és az esetek többségében a folyamatok elkülönült helyein történő beavatkozások voltak jellemzőek akkor, ha a végtermék nem felelt meg a gyártói vagy felhasználói célkitűzéseknek. A gyártási folyamat egészére vonatkozó és hibamegelőző jellegű folyamatszabályozás rendszerszemléletű megvalósítása azokban a termelési ágazatokban indult meg és nyújtott látványos sikert, ahol a végtermék állandóan megfelelő volta különösen nagy jelentőséggel bírt. Érthető, hogy az ilyen rendszerben megfogalmazott folyamatszabályozás a hadiipari beszállítói körben jelent meg elsőként (az USA-ban a második világháború hadi felkészülése idején.
A polgári célú termelés folyamatának kidolgozott rendszerei az európai kontinensen az Egyesült Királyságban jelentek meg elsőként. Itt indult meg a minőségügyi rendszerek programszerű szabályozása, szabványosítása. A brit szabványügyi intézet módszereit a nemzetközi szabványügyi szervezet változtatás nélkül átvette. Ettől kezdve váltak ismertté és elterjedtté az ISO 9000-es szabványsorozat egyre bővülő számban megjelenő elemei és az azokat értelmező ajánlások.
Az ISO minőségbiztosítási rendszerek lényegében három modellt kínálnak, amelyek alapelveit 1994-ben fogalmazták meg. Az ISO 9001-es a tervezés, a fejlesztés, a gyártás, a telepítés és a vevőszolgálat, az ISO 9002-es a gyártás, a szerelés és a vevőszolgálat, az ISO 9003-as a végellenőrzés és a vizsgálat minőségbiztosítási modellje.
A modellek megnevezése eleve sugallja, hogy azok mely változatai, mely szervezeti kör számára ajánlhatók elsősorban.
Ebből eredően az ISO 9001-es olyan szervezeteknél alkalmazhatók, amelyek tervezéssel és fejlesztéssel foglalkoznak. Az ISO 9002-es modell olyan szerepkörű szervezeteknek ajánlott, ahol a vállalkozás hatékony működtetésének a középpontjában a termelés, szerelés és a vevőszolgálat áll. Az előzőekkel szemben az ISO 9003-as olyan vállalkozások körében alkalmazható, ahol elégségesnek ítélhető a termék végső ellenőrzése és megfelelősségének vizsgálata, következésképpen ez a modell a folyamatszabályozással nem foglalkozik. A különbözőségek mellett mindegyik lényege, hogy az adott vállalkozás által választott modell követelményeinek teljes értékűen megfelelő legyen a minőségügyi rendszer kiépítettsége, működtetett volta és a működése ellenőrzött legyen.
Az ISO-rendszert alkalmazó hazai cégek száma 1997 februárjában meghaladta az ötszázat. Közülük egyelőre alig húsz az építőipari vállalkozás. Ennek nyilvánvaló oka a beruházási kedv hiánya és a pénzügyi lehetőségek szűkös volta. A gazdasági konjunktúrajelentések fellendülést jósolnak a következő évekre. Mivel a hazai építési piacon gyakorlatilag befejeződött a privatizáció és a piac az Európai Unióhoz csatlakozással csaknem teljesen nyitottá válik, a minőségbiztosítási rendszerek alkalmazása létkérdéssé válhat. Az ÉMI Rt. szakértőinek tudomása szerint sok magyarországi építőipari társaság készül a rendszer bevezetésére. Így várhatóan az ezredforduló tájára utol tudjuk érni a minőségbiztosítás európai “éllovasait”. A létrejövő magyar modell mindenben megfelel majd az európai mintának.
