Nem csitul a vihar a nemrégiben visszaállamosított Polgári Bank körül, annak ellenére, hogy az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. a múlt héten elfogadta a Pénzintézeti Központ Bank 500 millió forintos vételi ajánlatát. Mint arról lapunkban is beszámoltunk (Figyelő, 1997/6-9. szám), a közelmúltban lezárult felügyelőbizottsági vizsgálat sem adott választ arra a kérdésre, hogy kit vagy kiket terhel a felelősség a hitelintézet veszteségéért.
Kovács Gábor, a Bankár Kft. ügyvezető igazgatója és tulajdonosa cége szerepét tisztázandó elmondta: a Bankárnak nem voltak vagyonkezelői jogosítványai a pénzintézetnél, csupán tanácsadói szerepre szerződtek tavaly június 17-én a PB tulajdonosával, a Budapest Bankkal (BB). Feladatuk – amelyet a bank könyvvizsgálójával és egy külföldi ügyvédi irodával közösen láttak el – többek között az volt, hogy előkészítsék a PB egyes üzletágainak beolvasztását az anyabankba, illetve kutassák fel azokat a lehetséges vevőket, akik hajlandók a hitelintézetet részben vagy egészben megvásárolni. E tevékenységükért Kovács állítása szerint összesen 80 millió forint (plusz áfa) díjazást kaptak, havi átalányban, amelyből 60 milliót a BB, 20 milliót a PB fizetett ki. (Korábban a BB vezérigazgatója úgy nyilatkozott lapunknak: a két hitelintézet fele-fele arányban fizette a tanácsadói díjat.) Ezenfelül a Bankár sikerdíjra is igényt tarthatott volna, amennyiben sikerül a PB részvényeit névértek felett értékesíteni.
Erre azonban vajmi kevés esély volt – közölte Kovács -, miután az erősen “kozmetikázott” mérleg és a megbúvó mérleg alatti tételek miatt a jelentkező vevők (például a Daewoo és Hanwha Bank) csak garanciákkal lettek volna hajlandók megvenni a bankot. Kivételt csak a Pretium Holding körül szerveződő hazai befektetői csoport jelentett, ám ennek ajánlatát az Állami Bankfelügyelet a Bankár kifejezett támogatása ellenére is elutasította. A második, módosított összetételű konzorcium – amelyben már a BB is részt vett – “elvérzését” viszont elsősorban az idő rövidsége és az egyre sürgetőbbé váló tőkeemelési szükséglet okozta. Az ügyvezető ugyanakkor visszautasította azokat a felvetéseket, amelyek szerint cége az értékesítés helyett elsősorban a PB feldarabolásában lett volna érdekelt. Mint mondta, a Bankár Kft. és érdekeltségei a tanácsadói szerződésen kívül a PB-vel nem álltak üzleti kapcsolatban, és soha nem szándékoztak a bank részvényeit, eszközeit és fiókhálózatát megvásárolni.
Az ÁPTF lapunkhoz eljuttatott közleménye szerint a Polgári Banknál a tavalyi, kötelező félévi adatszolgáltatás hozta felszínre azt, hogy a hitelintézet tevékenységének jövedelmezősége romlik. Ennek nyomán tavaly nyáron a felügyelet átfogó vizsgálatot végzett a hitelintézetnél, amely rámutatott arra, hogy a bank tevékenységét főként kockázatos befektetési ügyletek és csak kisebb mértékben hagyományos banki tevékenységek jellemzik.
A felügyelet a befektetői konzorcium tulajdonszerzését – törvény adta jogánál fogva – azért utasította el, mert a csoport “bejelentésében valótlan adatokat közölt”. A határozat bírósági úton megtámadható lett volna, ám ezzel a lehetőséggel a konzorcium nem élt, hanem – a felügyelet tudomása szerint – átdolgozta ajánlatát oly módon, hogy a résztvevők korábban 10 százalékot meghaladó tulajdonhányadát lecsökkentette, illetve felosztotta. Így, a lényegében változatlan összetételű csoporton belül a tulajdoni hányadok már nem érték el a befolyásoló részesedés mértékét, ezért a második ajánlat esetében már nem is lett volna szükség a felügyelet egyetértésére. Az tehát már az anyabank döntése volt, hogy a PB-t nem adta el az új összetételű konzorciumnak.
Mindenesetre a vásárlási kérelem elutasítását követően a felügyelet határozatban szólította fel a BB-t arra, hogy gondoskodjon a PB tőkehelyzetének javításáról. A határozat meghozatalánál figyelembe vették, hogy a PB száz százalékban a BB tulajdonában áll, így annak tevékenységéért teljes körű felelőséget, illetve garanciát viselt.
Köves József, a PB korábbi vezérigazgatója (aki 1996 elején saját kezdeményezésére távozott a bank éléről) a kockázatos befektetésekkel kapcsolatban lapunknak elmondta: a Polgári Bankot alapító vezetés a különböző befektetési konstrukciókkal nemhogy eltért volna a tulajdonos BB-vel közösen meghatározott üzletpolitikától, hanem éppen megvalósította azt. A “private banking” lényege ugyanis egyfajta befektetési alapkezelési szolgáltatások nyújtása, s emellett a hagyományos kereskedelmi banki termékek csak kiegészítő üzletágak. A befektetési konstrukciók (amelyek már 1994-ben is szerepeltek a PB mérlegében) többségükben állampapírral és készpénzzel fedezettek, a vállalati kockázatot hordozó befektetések pedig csupán a mérlegfőösszeg 5 százalékát teszik ki. (Lásd erről külön írásunkat.) A befektetési konstrukciók szerinte egyébként nyereségesek, mint ahogy maga a PB is az volt 1995-ig. A volt vezérigazgató érdeklődésünkre kijelentette: a tulajdonos 1996-ig soha nem kérdőjelezte meg az üzletpolitika végrehajtását, ezt a közgyűlési jegyzőkönyvek is tanúsítják. A “kozmetikázott” mérleggel kapcsolatban megjegyezte, hogy a mérlegvalódiságot az Ernst & Young könyvvizsgáló cég nemzetközi auditjai egyértelműen bizonyítják.
