Az életbiztosítási piac az elmúlt három évben a pénzügyi szolgáltató szektor eminensének számított: az itt tevékenykedő társaságok évről évre reálértéken is számottevő bevételnövekedést könyvelhettek el, ügyfeleik száma pedig dinamikusan bővült. Három évvel ezelőtt a biztosítók bevételeinek növekedése 18, két évvel ezelőtt pedig már 21 százalékkal haladta meg az inflációt. Ha pusztán a számokat nézzük, a tavalyi év elmaradt a várakozásoktól, hiszen a piacon működő 13 társaság együttesen csupán 48,3 milliárd forintnyi bevételre tett szert, ami közel 1,7 milliárd forinttal kevesebb a szakemberek által várt 50 milliárdnál. Ez pedig azt jelenti, hogy a reálnövekedés az elmúlt év alatt erősen – 21-ről 12 százalékra – lassult.
Ennek a lassulásnak az okairól ma még erősen megoszlik a szakértők véleménye, akik szerint egyelőre nehéz megállapítani, hogy csupán egy rosszabbul sikerült üzleti évről vagy a hét szűk esztendő eljöveteléről van szó. Mindenestre számos jel mutat arra, hogy az ügyfelek a kezdeti lendület után ma már nem omlanak a biztosítási ügynökök karjaiba, hanem erősen megfontolják: mekkora összeget, melyik biztosítónál, milyen feltételekkel és mennyi időre helyezzenek el. Az életbiztosítások jó része ugyanis hosszú távú (5-20 éves) elkötelezettséget jelent, ami a bankcsődökön és kalózbiztosítókon edződött magyar ügyfeleket legalábbis óvatossá teszi. Ráadásul tavaly először jelentkezett komolyabb mértékben a szintén hosszú távú lakossági megtakarításokat gyűjtő önkéntes biztosítópénztárak elszívó hatása. Igaz, ennek a folyamatnak a biztosítók ügyesen elejét veszik azzal, hogy maguk alapítanak nyitott nyugdíjpénztárakat, illetve vállalják a már működők vagyonkezelését.
Azt viszont egyelőre még nem lehet tudni, hogy a tavalyi nadrágszíjszorító év és a romló életszínvonal az idén milyen hatással lesz a társaságok üzleti eredményére. Borúlátóbb megfigyelők szerint a reálbérek csökkenése és a fizetőképes kereslet mérséklődése látványosan érezteti majd hatását a törlések számának megugrásában: sok ügyfél – a biztosítási díjaknak az inflációval lépést tartó emelkedése miatt – szerződésének felmondását és megtakarításainak felhasználását választja, még azon az áron is, hogy ezzel érzékeny veszteséget szenved el. Ennek első jelei már tavaly is látszottak, és néhány társaságnál jelentősen nőtt a kárkifizetések és szolgáltatások összege.
A piaci szereplők ennek ellenére derűlátóak, és – mint mondják – távolról sem lőtték el az összes puskaporukat. Kepecs Gábor, a Magyar Biztosítók Szövetségének (Mabisz) elnöke például úgy látja: amíg az életbiztosítási piac növekedése reálértéken meghaladja a 10 százalékot, nincs ok az aggodalomra a fizetőképes keresletet illetően. Az igaz, hogy a növekedés üteme lelassult, ám szerinte a társaságok termékeik továbbfejlesztésével és a szolgáltatások színvonalának javításával úrrá lehetnek a jelenlegi helyzeten. Mindenestre nagy kérdés, hogy a biztosítók ügyfélbázisát alkotó felső középosztály anyagi helyzetének romlása az idén mennyire jár majd az újonnan kötött életbiztosítások számának csökkenésével, és lesz-e lehetőség az ügyfelek számának növelésére.
A háttérben feltűnő viharfelhők ellenére az életbiztosítók – néhány kivételtől eltekintve – a tavalyi évzárót tisztes eredménnyel ünnepelhették. (Lásd grafikonunkat!) A piaci szereplők teljesítményét vizsgálva elmondható, hogy tovább nőtt a két, holland tulajdonban álló piacvezető: az ÁB-Aegon és a Nationale-Nederlanden előnye. Tavaly szinte hajszálra azonos díjbevételt könyveltek el (ÁB: 17,412 milliárd, N-N: 17,359 milliárd forint), amivel együttesen a piac 72 százalékát tudhatják a magukénak. Az őket meglehetős távolból követő Providencia Biztosító bevétele 5,656 milliárd forint volt, ami a piacon 12 százalékos részesedést jelent – ez viszont közel kétszázalékos csökkenés az előző évhez képest. Az igazán nagy ugrás a Hungária Biztosító (HB) nevéhez kötődik, amely egy év alatt 1,4 milliárd forinttal növelte az életbiztosítási üzletágból származó bevételeit. Ezzel a HB részesedése az egy évvel korábbi négyről hat százalékra nőtt ezen a piacon. Az őket követő bolyban lévő társaságok (Ahico, Colonia, Signal) lényegében őrzik eddig megszerzett helyüket és két százalék körüli részesedésüket.
Az alsóbb „régiókban” két társaság érdemel külön figyelmet, bár egymástól eltérő okok miatt. Az egyik a svájci tulajdonban álló Glória Biztosító, amely 1994-től (a svájci Swiss Life életbiztosító tulajdonszerzése óta) nagy lépésekkel halad előre a társaságok képzeletbeli toplistáján. Bár díjbevétele alig haladta meg a piac egészének 1 százalékát, ez a biztosító az egyetlen, amely tavaly közel kétharmadával növelte az életbiztosításokból származó bevételeit. Hasonló változáson ment át a francia tulajdonban lévő Európa-GAN Biztosító is – csak éppen ellenkező előjellel. A társaság 1994-ben még a hetedik helyen állt, ám mára a tizedik helyre csúszott vissza, díjbevétele pedig csupán egyetlen millióval volt több az előző évinél. Ennek tükrében nem lehet véletlen, hogy a hírek szerint a francia tulajdonos fontolgatja magyar leányvállalatának eladását – a lehetséges vevők között főleg a német Allianz tulajdonában álló Hungária Biztosítót emlegetik.
Egyelőre „sötét lónak” számít ezen a piacon az Argosz és az Atlasz Biztosító. A két társaság lényegében csak tavaly lépett be a piacra, és eddig nem sok vizet zavartak. Speciális arculatuk révén (az Atlasz a piacvezető utazási biztosító, míg az Argosz az agrárbiztosítások területén jeleskedik) azonban nem kétséges, hogy meglévő ügyfeleikre támaszkodva az elkövetkező időkben növekedni fog szerepük ezen a területen is.
Az év kérdését azonban két – a piacra újonnan belépő – biztosító jelenti. Megfigyelők szerint ezek megjelenése – eltérő okokból – komoly kihívás lehet még a piacvezetők számára is. A pécsi székhelyű Grawe Életbiztosító nemrégiben kapta meg az Állami Biztosításfelügyelet engedélyét (Figyelő, 1997/8. szám). Ennek ellenére a társaság (pontosabban annak tulajdonosa, az osztrák Grazer Wechselseitige Versicherung AG) nem ismeretlen a magyar ügyfelek előtt, miután a Grawe egyike volt azon kalózbiztosítóknak, amelyek az elmúlt öt-hét évben több milliárd forint értékben kötöttek hazánkban illegális úton, devizában életbiztosítást. Az osztrák cég most állítólag „jó útra” tért, és vállalta, hogy a működési engedély fejében Magyarországra telepíti a magyar ügyfelektől beszedett biztosítási díjat, illetve felhagy az eddig alkalmazott terjesztési módszerekkel. Bár azt egyelőre még a szakértők is csak találgatják, hogy ennek az állománynak mekkora lehet a forintra átszámított értéke, nem kétséges, hogy a Grawe ezzel egy csapásra a meghatározó életbiztosítók közé kerül majd.
Nincs ilyen könnyű dolga a Magyar Hitel Bank (MHB) által tavaly alapított Magyar Élet- és Nyugdíjbiztosító (Mébit) Rt.-nek: a 2,15 milliárd forintos alaptőkével induló társaság az év közepén lényegében „zöldmezős” beruházásként kezdi meg üzleti tevékenységét. A hírek szerint a Mébit elsősorban egyfajta biztosítási „high tech” (például telefonos értékesítés, bankbiztosítás) alkalmazásával igyekszik lefaragni abból a hátrányából, amely kései piacralépésből fakad. Ugyanakkor jelentős segítségére lehet a mögötte álló, nagyobb részben a holland ABN-Amro Bank tulajdonában álló anyabank hálózata és a bankrendszerben elfoglalt pozíciója.
Mindazonáltal nem lesz könnyű dolga annak, aki a két mai piacvezető nyomába akar eredni, miután évről évre nő a távolság köztük és az őket üldözők között. Különösen az N-N teljesítménye imponáló: a társaságot alig hat évvel az alapítás után már csak egy 50 millió forintos „hajszál” választja a piacvezetői pozíció elérésétől. Ám meghatározó szerepük ellenére is túlzás lenne az életbiztosítási üzletágban a két társaság „egyeduralmáról” beszélni: a piacot ma már egy sajátos, a termékek és szolgáltatások széles skáláját felvonultató sokszínűség jellemzi, ahol az erősödő verseny miatt mind a 13 biztosító igyekszik a többitől eltérő kínálatot és szolgáltatási színvonalat nyújtani.
