A kockázati tőke a vállalkozásban nem a hitelfolyósítás hagyományos módján – visszafizetési kötelezettséggel és kamatfizetés ellenében – vesz részt, hanem mint “résztvevő-tőke”, a vállalat terheit nem növelve. A forrásbővítés mellett szakértelmet, szervezési és vezetési ismereteket is visz a társaságba. A befektetett tőke megtérülése a tulajdonrész eladásával – a nemzetközi gyakorlatban a befektetést követő 5-10 év múlva – realizálódik, azaz jellegét tekintve “türelmesnek” tekinthető. A modell lényege: tőkehiányos, de gazdasági (piaci) sikerrel kecsegtető vállalkozás “köt házasságot” a tőkével, valamint piaci, szervezési, vezetési, marketingismerettel rendelkező kockázatitőke-társasággal.
A nemzetközi gyakorlat azt mutatja, hogy a kockázati tőke többnyire nem a bizonytalanabb kutatáshoz-fejlesztéshez, gyártási kísérletekhez, hanem a gyors piaci terjeszkedéshez, valamint a tőzsdei bevezetéshez szükséges hatékony fejlődés befektetéseihez társul. A teljesen új műszaki innovációs ötletekhez kapcsolódó aktivitás még az Egyesült Államokban sem éri el az összes kockázatitőke-befektetés 5 százalékát, Európában pedig 1 százalék alatt mozog.
Európa gazdasági lemaradását sok gazdaságpolitikus nagyrészt éppen annak tulajdonítja, hogy a kockázatitőke-üzletág kifejlesztéséhez csak évtizedekkel később kezdett hozzá, és a helyzet még ma sem megnyugtató. Nem véletlen, hogy az EU Innovációs Zöld Könyve rendkívül kritikusan fogalmaz a témakört illetően, megállapítva: mind az új cégekbe, mind a technológia-intenzív tevékenységekbe történő finanszírozás lényegesen alulmarad kontinensünkön az USA-hoz képest.
A Magyar Kockázati Tőke Egyesület 1996-os adatai szerint minimum 400-500 millió dollárt tesz ki a már befektetett és a rendelkezésre álló kockázati tőke Magyarországon. Az első ilyen típusú vállalkozások – gyakorlatilag rendszeridegen elemként – a ’80-as évek második felének Magyarországán jelentek meg, 100 százalékos állami tulajdonnal és a műszaki fejlesztésre leszűkített aktivitási körrel. A tevékenység a ’90-es évek elején kapott lendületet, a megváltozott piacgazdasági körülmények, különösen a privatizáció folyamata ösztönzőleg hatottak a kockázatitőke-finanszírozásra. Ugyanakkor nem véletlen, hogy az elmúlt 7 évben elsősorban nem az induló vállalkozásokat és a műszaki innovációhoz kapcsolódó növekedési lehetőségeket finanszírozta sikeresen a kockázati tőke Magyarországon, hiszen a jelenlegi szabályozási környezetben – a privatizációs befektetések kivételével – ez a finanszírozási tevékenység hátrányosabb helyzetben van, mint az egyéb befektetések. (Például nem részesül adókedvezményben, a hosszú távú befektetés megtérülésének infláció okozta hatásait semmi nem ellensúlyozza, a veszteség nem írható le a nyereségből stb.) E hátrány felszámolása nagymértékben hozzájárulhat azon tőkeszükséglet megszerzéséhez, amely elősegíti a vállalkozások versenyképességének javítását, és ezzel szoros összefüggésben fejlesztési ráfordításaik növekedését, valamint technológiai megújulásukat. A kockázatitőke-finanszírozás éppen a kis- és közepes méretű vállalkozások esetében fejti ki ezt a kedvező gazdasági hatást, ennélfogva az ezredfordulóhoz közeledő Magyarországon kiemelt prioritásként kezelendő. Ezért is örvendetes, hogy megkezdődött a kockázatitőke-jellegű finanszírozás hazai szabályozását hivatott törvény előkészítése. Hosszú évek óta először mondhatjuk el, hogy a kritikus tömeg ehhez mind a kormányzati, mind a politikai, mind pedig a pénzügyi, tőkepiaci oldalon kezd összeállni; a makrogazdasági racionalitás mint követelmény mellett végre talán jó szél is támogatja az elvetett mag kikelését.
NYIRI LAJOS ÜGYVEZETŐ ELNÖK, OMFB
