Gazdaság

POSTABANK-EREDMÉNY – Egy sima, egy fordított

A hazai hitelintézetek 1996. évi gyorsjelentéseinek átböngészésekor szembetűnik, hogy a Postabank egyéb bevételei az előző évhez képest több mint 1200 (!) százalékkal, egyéb ráfordításai pedig 500 százalékot meghaladóan növekedtek.

A Postabank egyéb bevételeinek és egyéb ráfordításainak 1996. évi növekedésében elsősorban az eszközeladások kapcsán jelentkező bevétel, illetve ráfordítás és a céltartalékképzés összege játszott szerepet – közölte a Figyelővel Vincze András marketing-igazgató.

A bank eszközállományában – a nem kereskedelmi banki tevékenység fokozatos elkülönítésével – tavaly folytatódott a strukturális változtatás. A portfólióátalakítás az eszközöknek azt a csoportját érintette, amely a hagyományos bankári kezelésen kívül a Postabanknál hiányzó vagy nem kellő mértékben meglévő eszközrendszert igényel. Ezen eszközök egy részét a bank a portfólióátalakítás kapcsán értékesítette. Ebből eredően az 1996. évi eredményelszámolásban az egyéb bevételek között megjelent az eladott eszközök vételára, az egyéb ráfordítások között pedig a kivezetett állomány könyv szerinti értéke.

Az egyéb ráfordítások 31 százalékát a 11 milliárd forintos céltartalékképzés és -leírás együttes összege tette ki. Az egyéb bevételek között elszámolt céltartalék-bevonás (8,4 milliárd forint) a bevételek 26 százalékát adta. Az egyéb ráfordítások között a 3,1 milliárd forint összegű adójellegű kiadás 74 százalékát az általános forgalmi adó, 13 százalékát pedig az iparűzési adó tette ki – jelentette ki a Postabank illetékese.

A Figyelő értesülései szerint a portfólióátalakítás során lejárt és nehezen behajthatónak minősülő követeléseket, emellett valószínűsíthetően kevés hasznot hozó befektetéseket (lásd sajtóportfólió), illetve ingatlanokat értékesítettek. Az egyéb bevételeknek az 1995. évi 2,5 milliárdról csaknem 32,5 milliárd forintra növekedése abból is származhat, hogy mondjuk egy igen alacsony értéken elkönyvelt eszközt – adott esetben kétessé nyilvánított követelést – többszörös áron eladtak, és ellentételezésül nem készpénzt, hanem valós értékénél drágábban beszámított üzletrészeket vagy részvényeket fogadtak el. Miután a legtöbb esetben ezeknek az érdekeltségeknek a valós piaci értéke lényegében meghatározhatatlan, a minősített követelések pedig csak évről évre rontják egy bank portfóliójának értékét, nem meglepő, ha hajlandóság mutatkozik egy hitelintézet részéről az eszközcserére. A kétes kintlévőséget többszörös értéken átvevő “termelő” társaság számára pedig hosszú éveken keresztül garantált a nyereséget eltüntető veszteség.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik