Tökéletesen liberalizált piac esetén a szolgáltatások nem tisztelik az országhatárokat: a szolgáltató és a fogyasztó egymástól eltérő országok polgára lehet, és földrajzilag is különböző helyeken tartózkodhat. Ilyen esetekben beszélhetünk globális szolgáltatóról. A WTO szerint négyféle nemzetközi szolgáltatás-kereskedelmi mód lehetséges.
1. Határokon túlnyúló szolgáltatás – amikor “A” országban bejegyzett szolgáltató a “B” országban bejegyzett fogyasztónak “B” ország területén nyújt – például az úgynevezett call back (a nemzetközi tarifák jelentős eltéréseit kihasználó, nem helyi szolgáltató céget bekapcsoló) – szolgáltatást.
2. Szolgáltatás külföldre – amikor “A” országban bejegyzett szolgáltató “B” országban bejegyzett fogyasztónak “A” országban nyújt szolgáltatást. Például a fogyasztó bécsi előfizető vagy egy Magyarországon bejegyzett közös vállalat, és Németországban rendeli meg globális távközlési szolgáltatásait.
3. Kereskedelmi jelenlét – amikor “A” országban bejegyzett szolgáltató úgy nyújt szolgáltatást “B” országban bejegyzett elfizetőnek, hogy “B” országban kirendeltséget vagy fiókot nyit (önálló jogi személy közvetítésével).
4. Természetes jelenlét – amikor “A” országban bejegyzett szolgáltató úgy nyújt szolgáltatást “B” országban bejegyzett fogyasztónak, hogy ügynököket alkalmaz (természetes személyek közvetítésével).
A WTO alapján elvi lehetőség van a szolgáltatások esetében piacvédelemre, vagyis valamely fenti nemzetközi szolgáltatás-kereskedelmi mód tiltására. Az egyezmény szerint be kell jelenteni, ha ezek közül valamelyiket az adott állam nem vállalja, vagy késlelteti. A be nem jelentett piacvédelem azonban tiltott, és súlyos szankciókkal jár.
