Az éves elszámolás kalodájába zárt gazdaságban az évkezdet mindig a vakrepülés időszaka. Egy-két pénzforgalmi adaton kívül vajmi kevés információ áll rendelkezésre a gazdaság állapotának, mozgásirányainak tesztelésére. Így van ez a külkereskedelmi folyamatokkal kapcsolatban is: februárban, ha az 1996. év agrár-külkereskedelmének jellemzőit firtatjuk, az év első tizenegy hónapjának effektív kiszállítási és behozatali adataival kell megelégednünk. Ahhoz tehát, hogy az elmúlt évről beszéljünk, megkerülhetetlen az extrapoláció: a tizenegy hónap történéseinek, tendenciáinak egész évre való kivetítése.
Nézzük a tényeket! A mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek kiviteléből november végéig 2,46 milliárd dollár árbevétel származott. Ez 4,6 százalékkal (mintegy 120 millió dollárral) marad el az 1995. év hasonló időszakától.
Az export szempontjából tehát kedvezőtlenül kell értékelnünk a korábbinál valamivel gyengébb teljesítményt, az importadatoknak viszont örülhetünk: a behozatal hónapról hónapra mérséklődött. Mivel az import erőteljesebben csökkent, mint az export, és a két irány között tetemes (mintegy háromszoros) a különbség, ezért a kereskedelmi többlet alig 60 millió dollárral rosszabb, mint 1995-ben volt.
Tavaly november végére az agrárkereskedelmi mérleg többlete meghaladta az 1,6 milliárd dollárt. Az év utolsó hónapjait jellemző folyamatokat éves szintre kivetítve úgy számolhatunk, hogy az 1996. évi agrárkivitel megközelítette a 2,8 milliárd, az import pedig némiképp meghaladta a 0,9 milliárd dollárt. Export és import egyenlegeként 1996-ban is az előző évihez hasonló, körülbelül 1,9 milliárd dolláros kereskedelmimérleg-többlet keletkezett.
A részadatok között szemezgetve feltűnik, hogy az év első 8 hónapjában a kivitel érdemi gabonaexport nélkül is lényegében véve stagnált; ez, az 1995. év kiemelkedő exportját figyelembe véve, szép eredmény. A stagnáló összteljesítmény mögött azonban kardinális és mélyreható exportszerkezeti változások és ebből következő regionális elmozdulások húzódnak meg.
A két év között a legfontosabb különbség éppen a gabonakivitel visszaesése. Az 1995-ös évvel szemben, amikor az exportot jó gabonatermés és minden korábbinál magasabb világpiaci ár gerjesztette, 1996-ban a csekély áthúzódó készletek melletti gyenge kalászosgabona-termés egyértelműen korlátja volt a kivitelnek. A korlát inkább korlátozás, mégpedig adminisztratív korlátozás képében jelent meg, de a készletek hazai piacon tartásában nagy szerepet tulajdoníthatunk annak is, hogy a hazai gabonaárak messze meghaladták a világpiaci árszintet. Ugyanakkor a világpiaci és hazai árak közötti különbség – bár igen tekintélyes volt – ahhoz nem volt elegendő, hogy a GATT-megállapodás szerint, a belső fogyasztás 3 százalékig terjedő nagyságrendben (a legalacsonyabb vámon) importgabona kerüljön a belpiacra. Sőt, az október-november folyamán kontingentált, nulla vámkulccsal behozható importgabona sem hozott érdemi árcsökkenést, nem gyakorolt kedvező hatást a hazai árakra.
A belpiaci árak letörésére tett kísérletek kudarcát elsősorban az okozta, hogy a vámpótlék és a statisztikai illeték még működő elemei versenyképtelenné tették az importot. Tovább gerjesztette viszont az árakat a sertésállomány növekedése és a malmok árualapért folytatott küzdelme.
Az év utolsó egy-két hónapjának fejleményeként mód nyílt az 1,2 millió tonnás búzaexport-kontingensre szóló exportengedélyek időszakos (először 1996 december végéig, majd 1997 március végéig érvényes) átváltására, kukoricaexportra cserélésére. Egyes forrásokból azonban úgy tűnik, hogy a kukoricaexport a közismerten jó termés ellenére nem futott fel. A híradások mindössze 370 ezer tonnás átváltási igényről szólnak, az év végéig csakugyan kiszállított mennyiség pedig még ennél is sokkal kisebb – különben nem lett volna szükség a határidő kitolására. Végül tehát 1996-ban az előző évben kiszállított mintegy 3,6 millió tonna gabonának csak a töredéke: búza esetében alig 10, kukoricánál pedig csak mintegy 6 százaléka került külpiacra.
Visszatérve az első nyolc hónap eseményeire, azt látjuk: az 1996-os teljes agrárkivitel lépést tudott tartani a bázisidőszakéval. Értelemszerűen nem a gabona, hanem más termékkörök igen dinamikus kivitelnövekedésének köszönhetően. A növényi termékek kivételével minden vámtarifa-áruosztályban számottevően bővült a kivitel, és agrárexportunk feldolgozottsági foka is figyelemre méltóan javult.
Ha rangsort próbálunk állítani a főbb termékcsoportok között, azt látjuk, hogy a legdinamikusabb exportbővülés az élő állatok és állati termékek csoportját jellemezte. Ez az összes agrárexporton belül mintegy 35 százalékos arányt képviselő csoport 18-20 százalék közötti növekedést mutatott az év első tizenegy hónapjában (és feltételezhető, hogy ezen a decemberi adatok sem rontanak). Tíz százalék körüli árbevétel-növekedés jellemezte a mintegy 40 százalékos arányt képviselő élelmiszer-készítmények piaci szereplését, tehát itt is arra számíthatunk, hogy éves tendenciát vetít előre a novemberi eredmény. A zsírok, olajok kivitele öt-hat százalékos növekedést mutatott.
Látjuk tehát, hogy bár a gabonaexport-kiesés súlyosan rontotta az 1996. évi agrárexport adatait, a másik három áruosztályba sorolt termékek dinamikus piacbővülése ezt majdnem kiegyenlítette. Bár fikció, érdekes megemlíteni, hogy ha az 1995-ös gabonaexport-eredmények megismétlődnek, 1996. évi agrárkivitelünk elérhette volna a 3,2-3,3 milliárd dollárt. A “mi lett volna, ha… ” kategóriájába tartozik az az EximBank elnökétől származó becslés is, hogy a 12 milliárd dollárra taksált teljes (tehát nemcsak mezőgazdasági) 1996. évi exporton túl mintegy 5-6 milliárd forintnyi exportlehetőség “maradt benne” a magyar gazdaságban – a tőkehiány és a korlátozott hitellehetőségek miatt. Ez a tényleges kivitelt másfélszeresen meghaladó potenciál feltételezhetően az agrár- és élelmiszer-ipari termelésben is benne rejlik. Elegendő csak arra utalni, hogy a magyar gabona a jó években is túlnyomó részben külföldi (elsősorban svájci, holland, osztrák, belga) cégek közvetítésével kerül külpiacra. A rendeltetési országok kereskedői, felvásárlói többnyire nem vagy csak vontatottan tudnak fizetni, ezért közbelépnek azok, akik hosszú távú kereskedelmi hitelekkel és állami garanciákkal felvértezve – tisztes haszonért – áthidalják a mi hitelezési hiányosságainkat és vevőink fizetésképtelenségét.
Térjünk azonban vissza a realitások talajára! Ha tovább bontjuk a kategóriákat, azt látjuk, hogy a kivitel egyetlen, exportbővülést mutató termékcsoport esetében sem egyöntetűen növekvő. Jól példázza ezt az élő állatok és állati termékek csoportja. 1996-ban az élőállatexport – a lókivitelt kivéve – bővült, de a baromfihús exportja mintegy 3-4 százalékkal visszaesett, ami elsősorban a csirke, a kacsa, a liba és a libamáj gyengébb piaci szereplésének a következménye. Növekedés inkább csak az egész és darabolt pulyka kivitelét jellemezte. Mintegy egyharmaddal emelkedett viszont a marhahús exportja, a sertéshúsé pedig közel megkétszereződött, ezen belül az egész és félsertések 6-7-szer nagyobb árbevételt hoztak, mint az előző évben.
Ugyanakkor a közel 40 százalékkal visszaesett növényi termékcsoporton belül is akad néhány termékkör (például a gyökérzöldségek, a salátafélék, a paradicsom; a gyümölcsök közül a szőlő, a dinnye, az alma, a barack, a cseresznye és a meggy), amelynek exportját egyértelmű növekedés jellemezte.
Tanúi vagyunk azonban egy másfajta átrendeződésnek is, természetesen nem függetlenül az említett exportszerkezet-váltástól: agrárkivitelünkön belül dinamizálódik a fejlett országokba irányuló export.
A magyar agrárkivitel 54 százaléka 1996-ban ebben az országcsoportban talált piacra. Az 1995. évi 48 százalékos arányhoz képest az elmozdulás figyelemre méltó. A változás tartóssága azonban megkérdőjelezhető, hiszen a tavalyinál jobb gabonatermés esetén visszaállhat a hosszú évekre jellemző arány. Abban ugyanis hiába reménykednénk, hogy a magyar gabona – kvótán felül is – bejuthat az Európai Unió piacára.
Exportunk országcsoportok szerinti megoszlását nézve azt is érdemes megemlíteni, hogy a magyar agrárkivitel 56 százaléka az OECD, 48 százaléka pedig az EU országaiban talált piacra. Kivitelünk 43 százaléka került Közép- és Kelet-Európába. Ezen belül dinamikus – mintegy 10 százalékos – bővülés jellemezte a CEFTA-országokba és mintegy egynegyedes csökkenés a volt szovjet tagállamokba irányuló kivitelünket.
Érdekes összefüggéseket mutat az egyes áruosztályok szerinti agrárkivitel regionális megoszlása is. 1996-ban az állati és növényi eredetű termékek mintegy 70-70, az olajexport 18 és a feldolgozott élelmiszerek 40 százaléka került az OECD-országok piacaira. (Az EU-t nézve ezek az arányok 63, 62, 13 és 30 százalék.) A közép- és kelet-európai régióba ment állatitermék-exportunk mintegy 27, növényitermék-kivitelünk 30, növényolajexportunk 84 és feldolgozottélelmiszer-kivitelünk 60 százaléka. Élelmiszeriparunk fontos piacra talált Közép- és Kelet-Európában, azon belül is különösen a FÁK-országokban. Azt is mondhatnánk, hogy élelmiszerkészítmény-exportunk 40-40 százaléka került az OECD-országokba és a FÁK-ba. Látjuk: ma már idejétmúlt az a kijelentés, hogy Kelet-Európa a gabonán kívül nem jelent piacokat a magyar élelmiszergazdaságnak.
(A szerző a Földművelésügyi Minisztérium munkatársa)
