A pénztári szerződések részleteit taglaló, az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (ÁPTF) által megkívánt tervezet legkényesebb pontja továbbra is az úgynevezett egyéni teljesítmény mutatója maradt (Figyelő, 1997/7. szám), jóllehet a múlt heti egyeztetések során annak minimális mértékét sikerült lejjebb srófolni. A Pénzügyminisztérium (PM), a lakástakarék-pénztárak, valamint a megfigyelőként részt vevő Konzumbank illetékesei a mutató alsó értékeként szabott, még a PM szerint is túlságosan szigorú 0,9-es mértéket 0,7-re módosították. E verzió szerint a mutatót az „optimális ügyfélre” számolnák, azaz arra, aki – körülírt szabályok és persze a befizetései alapján – elsőként juthat hitelhez. A rá következő, a különböző minisztériumok képviselőivel folytatott tárgyaláson a mutató végül ismét felfelé, 0,8-ra módosult, azzal, hogy ez immár egy „átlagos ügyfélre” vonatkozik. A két érték között nincs nagy különbség, egyik sem puhább a másiknál – mondja Nagy Ernő, a Lakáskassza jelölt igazgatósági tagja -, csak éppen az „optimális” kategória konkrétabb. Az „átlagos” értelmezésére máris a PM-hez fordultak a pénztárak.
A mutató alakulásában szerepet játszó törlesztési idő és összeg egyébként a kidolgozott konstrukcióknál nem tér el túlságosan a megkívánttól, de módosítást igényel. A németországinál magasabb minimumértékre (ott erre a bizonyos optimális ügyfélre számolnak, és 0,5 a minimum) azért van szükség – magyarázza Kiss Kornélia, a PM illetékese -, mert a német konstrukció hitelfelvétel nélkül is vonzó. Itt viszont az intézmény csak a kölcsönnyújtással együtt számíthat kedvező fogadtatásra.
A betét/hitel arányon az egyeztetés nem változtatott, így a kölcsönt a rendelet továbbra is 50 százalékban tervezi maximálni. E szabály önmagában is elveszejti az OTP Lakástakarékpénztár egyik konstrukcióját és a Lakáskassza termékét. Ez utóbbinál az új modell megalkotása javában folyik, ugyanakkor még reménykednek abban, hogy véleményük – mely szerint ahhoz, hogy az ÁPTF ne fogadja el az 50 százaléknál nagyobb hitelarányt, ezt nem kell rendeletben rögzíteni – megértésre talál. Ha ugyanis az első évek bizonyítják, hogy jogtalan a félelem, azaz a magas hitelarány sem hoz bizonytalanságot a rendszerbe, akkor talán mód nyílhat egy 40/60 százalékos konstrukció megalkotására. Az 50/50 százalékos határ Nagy Ernő szerint mindössze egy célcsoport – a nagyobb hiteligényű és ezért nagyobb törlesztést is vállalni hajlandók – kizárására alkalmas.
