Az Állami Vagyonügynökségtől 1995 őszén kapta meg a Hungexpo tulajdonjogát az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium (IKM, azóta IKIM). Az időközben elfogadott privatizációs törvény értelmében a részvények 25 százalék plusz egy szavazatra jogosító hányada tartósan állami tulajdonban marad, az ezen felüli részt pedig a privatizációig – a törvény szerint legkésőbb 1997 végéig – a minisztérium kezeli. Időközben annyi változás történt a tulajdoni részesedésekben, hogy a belterületi földek fejében a Kőbányai Önkormányzat megkapta a vásárszervező cég részvényeinek 14 százalékát.
A Hungexpo privatizációjának megszervezését kezdetben külföldi tanácsadó cégre bízták, amely az előzetes felmérések alapján – a cég a kilencvenes évek elején gazdasági nehézségekkel, likviditási problémákkal küzdött, túl nagy a keveset profitáló ingatlanvagyon súlya – megállapította, hogy a Hungexpo nem jövedelmező befektetés, így nem tudott elfogadható privatizációs utat javasolni. Csupán egyetlen angol multinacionális társaság, a Reed Exchibitions mutatott érdeklődést, az is csak a vásárszervező tevékenység iránt. Az időközben létrejött gazdasági kamarák bejelentették elvi igényüket a Hungexpo privatizációjában való részvételre, ám ők az egyben tartott társaság iránt érdeklődnek. Végül pedig a Fővárosi Önkormányzat is kifejezte elvi érdeklődését, ám hangsúlyozta, hogy anyagi nehézségekkel küzd.
Mindezek figyelembevételével az IKIM 1996 júniusában készített egy előterjesztést, amely az egyben tartott Hungexpo részvényeit egyenlő arányban kívánta elosztani az állam, a kamarák és a két érdekelt önkormányzat között. Természetesen nem a meglévő részvények eladását tervezték, hanem tőkeemelést, hogy a szükséges fejlesztések finanszírozási forrásait megteremthessék.
Az előterjesztés készítőinek szeptember közepéig kellett beszerezniük az érdekeltek szándéknyilatkozatát a jövőbeni anyagi hozzájárulásról. A nyár folyamán a kamarák a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara vezetésével konzorciumot alakítottak a Hungexpo privatizációjában való részvételre, és szándéknyilatkozatot tettek, hogy tőkeemeléses privatizáció révén egyharmados tulajdonrészt kívánnak szerezni a társaságban. Anyagi hozzájárulásukat 500 millió forintban határozták meg, 4-5 évre elosztva. A főváros még ilyen mértékű áldozatvállalásról sem tudott nyilatkozni, mondván: a közgyűlés csak abban az esetben tud dönteni a kérdésben, ha a társaság kidolgoz, igazgatósága pedig elfogad egy konkrét fejlesztési tervet, és elkészíti annak költségvetését is.
Az előterjesztések és szándéknyilatkozatok, illetve azok hiányának ismeretében az ipari miniszter úgy döntött, hogy a beérkezett ajánlatok alapján nem lehet elindítani a Hungexpo privatizációját. Felszólította a társaság igazgatóságát, hogy dolgozza ki a középtávú stratégiát, amelynek révén a Hungexpo még értékesebbé tehető. A miniszter egyeztetett a kamarák képviselőivel, és leszögezte: bár nagyra értékeli a kamarák szándékait, a társaság javuló gazdasági mutatóinak tükrében kevesli az anyagi hozzájárulás mértékét. Felkérte ugyanakkor a külföldi befektetőt, hogy legyen türelemmel, mert amennyiben nem sikerül az egyben tartott Hungexpo privatizációja, napirendre kerül a tevékenységek szétválasztása, amely egyezik a befektető elképzeléseivel.
A társaság 1997. január közepén megtartott közgyűlésén az IKIM mint a tulajdonosi jogok többségének gyakorlója új képviselőket nevezett ki a Hungexpo igazgatóságába, annak elnökéül pedig Apró Piroskát választották meg. Az igazgatóság a közgyűlésen azt a feladatot kapta, hogy február végéig dolgozzon ki konkrét fejlesztési programot, amelynek az éves adózás előtti eredmény 500 millió forintra történő emelése is része. Ennek ismeretében a főváros már dönthet anyagi hozzájárulásának mértékéről, és a kamarák is újabb ajánlatot készíthetnek.
A Hungexpo üzletpolitikai célja 1996-1997-ben a kiállítások számának további növelése, a részt vevő vállalkozóknak nyújtott szolgáltatások kínálatának és színvonalának folyamatos emelése. Az eredmény már tavaly sem maradt el, hiszen az árbevétel növekedése mellett az adózás előtti eredmény a korábbi évhez képest megduplázódott. A kiállítók körében sikere volt annak a kezdeményezésnek, hogy a szakkiállítások mellé különféle konferenciákat, üzletember-találkozókat szerveztek, amelyek elősegítették a partnerek közötti üzleti kapcsolatok kialakulását – tudtuk meg Tóthné dr. Pásztor Zsuzsanna vezérigazgatótól. A tapasztalatok szerint ezzel nemcsak új kiállítókat sikerült megnyerni, de a régiek is szívesen visszajönnek, hiszen megéri a részvétel.
A kiállítások hatásait a vezérigazgató asszony szerint két főbb csoportra lehet osztani. Az elsődleges hatás az üzlet létrejöttének elősegítése, vagyis a potenciális piac megteremtése a kiállítás révén; a másodlagos hatás az adott régió többletbevétele. A Szonda Ipsos felmérése szerint a Hungexpo területén egy év alatt rendezett kiállítások 12 milliárd forint árbevételt generáltak a közvetett szolgáltatásokat – szálloda, kommunikáció, közlekedés – nyújtó vállalkozásoknál, amelyek önkormányzati és állami adóvonzata 3 milliárd forintot tett ki, mindeközben ötezer főnek teremtve munkalehetőséget. Ezzel az érintettek is tisztában vannak; ezt a vezérigazgató asszony szerint mi sem jelzi jobban, mint hogy az állam 25 százalék plusz egy szavazati jogra tartósan is igényt a tart a társaság részvényeiből.
A tervek szerint az ezen felüli részesedést nem részvényeladással, hanem névértéken végrehajtott tőkeemeléssel adják magánkézbe, s abban az állam nem kíván szerepet vállalni. Mint Gulácsi Gábor, az IKIM helyettes államtitkára elmondta, az állam eddig is segítette a Hungexpót: amióta a cég nyereséges, a nyereséget nem vette ki a társaságból. A Hungexpo ezután is megpályázhat különféle támogatásokat a minisztériumnál, amelyek révén fejlesztéseihez kamatmentes kölcsönhöz juthat. A tervek szerint a főváros az anyagi hozzájáruláson kívül egyes kölcsönöknél garantőrként is szerepelhetne, ezzel is segítve a szükséges fejlesztések megvalósulását. Gulácsi Gábor hangsúlyozta, hogy a kamarai részvételt azért kell nagyon megfontolni, mert a kamarai törvény szerint a gazdasági kamarák csak közhasznú társaságban lehetnek tulajdonosok. Ha pedig a Hungexpót közhasznú társasággá alakítják, akkor nyereségét évről évre bent kell hagyni. A tulajdonosok ebben az esetben nem a nyereségen keresztül részesednek majd a haszonból, hanem a különféle adóbevételeken, tagdíjakon keresztül.
A labda tehát most a Hungexpo igazgatóságának kezében van. Az ő feladatuk a mindent eldöntő fejlesztési program és privatizációs ütemterv kidolgozása, mégpedig úgy, hogy az év végéig a törvény szerint aláírják a társaság privatizációs szerződését.
