A szabványosítás és minőségellenőrzés szabályozásának megváltozásával (Figyelő, 1996/31. szám) a szakterület két részre oszlott. A szabványok egyik része – többsége – a piaci szereplők önkéntes megállapodása alapján jön létre, és többé nem jelent állami feladatot. A jogszabályban meghatározott kötelező minőségellenőrzések az élet-, egészség- és környezetvédelemmel szorosan összefüggő követelményekre szűkülnek.
Ezen alapvető követelmények betartatásáért a kormány a felelős. Az e körbe tartozó termékek minőségi megfelelőségét a kormány vagy annak szervei által kijelölt tanúsító intézmények ellenőrzik. Azokat a termékeket, amelyekre nem vonatkozik törvényi előírás, egyéb tanúsító, vizsgáló társaságok ellenőrzik. Mindkét területen működő intézmények igazolást kaphatnak a Nemzeti Akkreditáló Testülettől, hogy megfelelnek az adott termékek tanúsításához szükséges feltételeknek. Az akkreditálásnak nevezett aktus azonban nem kötelező: a jogilag nem szabályozott területen olyan társaságok is működhetnek, amelyek nincsenek akkreditálva. A kérdés mindig az, hogy az adott termék vásárlói az illető cég tanúsítványát elfogadják-e. A kormány viszont csak úgy jelöl ki tanúsító, vizsgáló céget, ha az akkre-ditált.
A minőségellenőrzési rendszer változásának célja: a közeledés az európai uniós szabályozáshoz. Az EU-ban az Európa Bizottság ad mandátumot (megbízást) a Europian Norm (EN, Európai Szabvány) kidolgozására az erre kijelölt intézményeknek. Ez felel meg a jogszabályban meghatározott szabványoknak, amelyeket nálunk a Magyar Szabványügyi Testület dolgoztat ki. Ezután, a kidolgozott szabványok alapján, úgynevezett direktívákat adnak ki, amelyeket az EU-tagállamoknak 3-6 hónap alatt be kell vezetniük.
A terméktanúsítással megbízott társaságok a szabványok mellett úgynevezett alkalmassági bizonyítványt is kiadhatnak. Ez elsősorban új termékekre vonatkozik; előnye, hogy gyorsabb, mint egy szabvány kidolgozása. Ez nem köti gúzsba a fejlődést, tehát az új termékek minél előbb piacra kerülhetnek. (Az alkalmassági bizonyítvány kimondja, hogy mire alkalmas a termék; egyenrangú a szabvánnyal. A tanúsítás viszont azt jelenti, hogy a termék megfelel az alkalmassági bizonyítványban vagy szabványban leírtaknak.)
Magyarországon még nem jelölték ki az intézményeket a jogi szabályozás alá eső szabványok tanúsítására. Az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium (IKIM) most dolgozik egy kormányrendelet-tervezeten, amelyet várhatóan még a tavasszal elfogad a kormány. A rendelet szerint pályáztatni fogják az intézményeket, amelyeknek meg kell felelniük egy kritériumrendszernek. Legalább annyi intézményt jelölnek ki, ahány területre vonatkoznak a jogilag szabályozott szabványok. Nagyjából meg is van az intézményeknek az a köre, amely megfelelhet a feltételeknek – például az AGMI, a MEEI, a MERT Control vagy a KERMI -, azonban nem kizárt, hogy egy-egy területen több intézményt jelölnek majd ki. Ezzel próbálják elkerülni, hogy akármelyik is monopolhelyzetbe kerüljön a maga területén, hiszen a drága tanúsítás felverheti a termékek árát.
