Mi már csak így tudunk évet kezdeni. – Akár ezt is mondhatnánk nagy mellénnyel, ha a gyermekcipőből három évvel ezelőtt kilépett Budapesti Értéktőzsde kamaszkori történetén két éve nem ejtett volna foltot a mexikói válság Magyarországra begyűrűző hatása. Akkor bizony rájárt a rúd a feltörekvő piacok többségére, és miután hazánkat nevezték meg a legtöbbször a pénzügyi összeomlásban a közép-amerikai országot követő államként, nem volt meglepő a külföldi befektetők “tartózkodó” viselkedése. Az ezt megelőző egy, majd – az ideivel együtt – az ezt követő két év viszont, a szilveszteri jókívánságoknak megfelelően, valóban jól kezdődött a részvénypiacon érdekelt befektetők számára.
A külhoni pénzügyi alapok tőkéjének újraosztása során az idén még nagyobb szelet jutott a feltörekvő piacoknak, és az elmúlt év sikereit látva ezek között is a magyar részvények iránt nőtt meg legjobban az alapok kezelőinek étvágya. Ezt sokan előre sejtve még az év vége előtt megpróbálták rendelkezésre álló forrásaikat a vezető magyar papírokra költeni, ami a januári boomot megelőző kellemes karácsonyi hosszt eredményezte. Az év eleje óta pedig átlagosan újabb közel 30 százalékkal drágultak a magyar részvények.
Meddig mehet ez így tovább? Hol van az a pont, amikor már nem csak a kisbefektetők kezei remegnek, hanem a nagyobb pénzügyi alapok vezetői is a nyereség bekebelezésére szánják el magukat, és újabb piacok után nézve hátat fordítanak Magyarországnak?
Az amerikai központi bank szerepét betöltő Fed nyíltpiaci bizottságának február 4-i ülésén ismételten terítékre kerül a zöldhasú kamatainak kérdése. Ez érthetően tartja rettegésben a rövid távú spekulánsokat, mert a vezető piaci kamatok esetleges – sokak által lassan már fél éve várt – módosítása a legtöbb pénzügyi alapot rákényszerítheti befektetési politikájának átértékelésére. Ebben az esetben természetesen a magyar piac sem úszhatja meg az óvatosabbá váló kereslettel együtt járó áresést, ám annak hatása csupán átmeneti lehet, mivel a magyar piac felértékelésével magyarázható áremelkedést követően – ha egyéb kedvezőtlen hír nem érkezik – tartósan 5000 pont fölött várható a tőzsdeindex értéke. Hasonlóan gyors lecsengésű, bár akár 400-500 pontos korrekciót sugall az index értékében a dollár márkaárfolyamának várható alakulása.
Ennek ellenére az elmúlt napokban egymás után dőltek meg a rövid távú előrejelzések nagy tudorainak teóriái. A chartisták, a korrekció közeledtét kiáltva, óva intették a dollárban utazó befektetőket a további vásárlástól, és a részvénypiaci hossz lendületének megtörését jósolták. Ezt megcáfolva a dollár márkaárfolyama a hét elején már beleszippanthatott az 1,63 fölötti légrétegek bódító illatába, és a múlt pénteki megingást követően újból közel 250 pontos emelkedéssel kezdte a hetet a budapesti tőzsdeindex. A dollár ezzel máris teljesítette a mértékadó prognózisok által az egész évre előirányzott emelkedést, és már csak karnyújtásnyira van az alig egy hónapja még megmosolygott 1,70-es előrejelzésektől.
A vezető magyar tőzsdei cégek nyereségének idén várható, 30 százalék körüli bővülése – amelynek teljesíthetőségét a kedvező makrogazdasági klíma is alátámasztja – és a dollár erősödése folytán azonban megalapozottnak tűnik az árfolyamok ilyen látványos emelkedése. Ennek ellenére továbbra is a levegőben lóg a dollár jegyzésének átmeneti meggyengülése, ami óvatosabbá teszi majd a részvények vételén töprengő befektetőket.
A másfél évvel ezelőtt lekötött lakossági pénzekből a napokban felszabaduló források gazdáit elkényeztették az akkor elérhető 30 százalék feletti hozamok, és most elégedetlenül méregetik a számukra kínált húsz százalék körüli kamatokat. Bár a részvénypiac nyereségessége valószínűleg sokakat elcsábít az állampapírpiactól, a közelgő korrekció miatt most már ésszerűnek tűnik várni a vételi megbízásokkal. Arra azonban semmi okunk nincs, hogy a három évvel ezelőtti boomot követő összeomlás rémképét fessük a falra. A részvénypiaci trend továbbra is emelkedést sugall, az év végéig az index akár 6000 pontig is emelkedhet.