Az IDOM-csoport egy 1989-es genfi alapítású holding, amelynek fő profilja az informatikai szaktanácsadás (IT Consulting) és a rendszerintegrálás. Megalapításában nagyban közrejátszottak a kelet-közép-európai rendszerváltás fejleményei, amikor is felmerült a tervgazdálkodásra épülő banki infrastruktúra teljes átalakításának igénye. Az IDOM Rt. (a holding magyar és egyben legnagyobb vállalata) kezdetben kizárólag a banki szektorban vállalt feladatokat, első megbízatása az MKB munkafolyamatainak és módszereinek számítógépesítése volt. Idővel azonban kiterjesztette tevékenységét az ipari és szolgáltató vállalatokra, valamint a kormányzati szektorra is. Ehhez kapcsolódóan kezdett el foglalkozni szoftverfejlesztéssel és oktatással. Alapító okiratának megfelelően, amely a kelet- és közép-európai régió piacainak megszerzését célozta, az IDOM-vállalatok irodái sorra megjelentek a Baltikumtól a Balkánig húzódó gazdasági övezetben.
Olti Ferenc becslései szerint az informatikai tanácsadói piac forgalma körülbelül 8-12 milliárd forint évente. Ebből az IDOM Rt. részesedése megközelítőleg 2 milliárd forint. A vezérigazgató elmondása alapján az informatikai szegmens már a rendszerváltás előtt piaci jellegű versenyágazattá vált Magyarországon, mivel előzőleg komoly szakembergárda alakult ki a COCOM-előírások megkerülésére, majd amikor a tiltás megszűnt, a külföldi technológia korlátlan beáramlása elhozta a kínálati piac azonnali kialakulását. Ma körülbelül kétszáz cég dolgozik ebben az üzletágban – a verseny öldöklő.
Az új piaci lehetőségekről a vezérigazgató elmondta, hogy Magyarország általában korszerűtlen információs hálózatai miatt szinte minden szektorban lát még esélyt a bővülésre. A banki szektorban hamarosan elindul a “második technológiai forradalom”, azon technológia-intenzív banki termékek bevezetésének hatására, amelyeket az első menetben – a nyolcvanas évek végén – létrehozott rendszerek nem tudnak kiszolgálni. Az iparvállalatok esetében azok körében, amelyek dinamikusan fejlődnek – arányuk az összes vállalat egyharmadára tehető -, óriási informatikai fejlesztési igények jelentek meg. A mezőgazdaságban Olti Ferenc szintén elkerülhetetlennek tartja a térségben a nagy nemzeti hálózatok kialakulását, amelyek segítik a termelést, és jelzik, hogy mit és hogyan lehetne eladni. Az államigazgatásban ugyanígy nagy rendszerek várnak megújításra, például az adó-, a vám- és a tb-igazgatás támogatására. A szolgáltatási szektor szintén tartogat még meglepetéseket, például az új számlázási és behajtási rendszerek kialakításával kapcsolatban. Végül Olti Ferenc lehetőségeket lát még a közszolgálati szektor alrendszereiben is, így például az oktatás- és egészségügyben, amelyek mind fejlesztésért kiáltanak. Az igazi kérdés tehát nem az, hogy bővül-e a piac, hanem az, hogy a vállalat melyik piacszegmensben akar terjeszkedni, tehát mi a stratégiája, és hogy győzi-e a terjeszkedést pénzzel; meg tudja-e szerezni a jó szakembereket, s képes-e megtartani őket.
