A magyarországi tanácsadói üzletág alapvető változásokon ment keresztül az elmúlt évtizedben. A gazdasági rendszerváltás küszöbén megjelent, s zömében a vállalati átalakulásokhoz, a privatizációhoz kötődő tanácsadás továbbra is virágzik, emellett azonban újabb és újabb részterületeken fejlődnek ki kisebb-nagyobb szakcégek.
A közvélemény meglehetős gyanakvással tekint az üzletág művelőire, minthogy tanácsadáson alapvetően a Tocsik Mártáról elhíresült síbolást érti. Még ha jól tudjuk is: tanácsadáson valójában nem ez a tevékenység értendő, azért az is elmondható, hogy még szakmai körökben is szkepszis övezi a tanácsadói munkát. Közismert a gunyoros “definíció”: tanácsadó az az ember, aki elkéri az órádat, megmondja, hány óra van – majd az órát, munkadíj fejében, zsebre vágja.
Ennek ellenére a tanácsadás iránti igény egyre nő. E szolgáltatásnak ma már annyi területe létezik, a szektor annyira differenciált, hogy már csak az áttekinthetőség érdekében – de terjedelmi okokból is – szükséges a témakör szűkítése. Ezért, korántsem tudományos alapon – úgymond házi használatra -, e melléklet vizsgálódási körét az általunk klasszikus tanácsadói szolgáltatásnak tekintett tevékenységi körökre: a vagyonértékelést, adó- és pénzügyi tanácsadást végzőkre, a könyvszakértőkre, valamint a stratégiai vezetés-tervezést, üzleti tervezést, vállalatok feljavítását, reorganizációt, szervezetfejlesztést, információsrendszer-fejlesztést végzőkre korlátoztuk. Azokra a tevékenységi körökre tehát, amelyeket hagyományosan a világ hat legnagyobb tanácsadó cége is végez. Ebben a mellékletben nem térünk ki a személyzeti tanácsadói és tréning-szolgáltatásokra és mint nem klasszikus üzletágak, kimaradnak a minőségbiztosítási, környezeti audit-, marketing-, kommunikációs és PR- meg még ki tudja milyen tanácsadó cégek is.
Azokat a tevékenységfajtákat, amelyeket a fenti definíció alapján klasszikusnak tekinthetünk – s amelyeket az angol szakzsargonban Big Sixnek becézett tanácsadók hagyományosan végeznek -, Magyarországon is, miként a világban mindenütt, számtalan kisebb-nagyobb tanácsadó cég is kínálja. Pontos számuk nehezen becsülhető, hiszen gyakran sem öndefiníciójukból, sem pedig hivatalosan bejelentett tevékenységi körükből nem deríthető ki minden kétséget kizáróan, hogy ténylegesen mit is szolgáltatnak. A Vezetési Tanácsadók Magyarországi Szövetségének felmérése alapján a tanácsadói piacon ma háromszáz cég tevékenykedik háromezer alkalmazottal, s bonyolít le nagyjából kétmilliárd forintos forgalmat. Schien Rudolf, a CMS Vezetői Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója szerint azonban a privatizációs hullám idei és még inkább jövő évi lecsengésével drasztikusan csökkenni fog a tanácsadó cégek száma, mert sokan kifejezetten ezt a hullámot lovagolták meg, és nem valószínű, hogy váltani tudnának a klasszikus tanácsadás felé.
A Figyelő – korántsem piackutatói igényességű – felmérése szerint a Magyarországon is aktívan tevékenykedő Big Six mellett körülbelül harminc-ötven, forgalmát tekintve nagyobbacska, zömében magyar magánemberek tulajdonában álló céget jegyeznek ebben az üzletágban, bár az itt valamilyen formában érdekelt cégek száma valóban több százra tehető. – Tevékenységünket a legkevésbé sem korlátozza a multinacionális cégek jelenléte, hiszen mi nem az ő piaci területükön mozgunk, és így nem érzékeljük az általuk teremtett konkurenciát – mondja Erőss Lajos, a kecskeméti Ramsys Vagyonkezelő és Tanácsadó Rt. vezérigazgatója. – Teljesen egyértelmű, hogy a Big Six uralja a piacot, a legfontosabb ügyfeleket ők tartják kézben – egészíti ki Matolcsy János, a Macon Rt. vezérigazgatója, aki szerint ez azt jelenti, hogy a közepes és kis helyi tanácsadók szolgáltatásait elsősorban a közepes és kis vállalatok veszik igénybe.
A tanácsadói piac szereplőinek számánál azonban sokkal többet mond, hogy mekkora lehet a széles értelemben vett – tehát a klasszikust is magában foglaló, annál azonban sokkalta nagyobb – tanácsadói szolgáltatói piac forgalma, merthogy a fent idézett kétmilliárdos forgalom kicsit kevésnek tűnik. Az általunk megkeresett több mint húsz cég vezetői – meglehetős bizonytalansággal, inkább csak erőszakos unszolásunkra – hatalmas szórással valahol évi 6 és 30 milliárd forint közöttire becsülik a piac méretét.
Bár egy ekkora piacon a szolgáltatások kínálata természetesen szerteágazó, maga a piac centralizált: fővárosközpontú.
Nyilvánvaló, hogy az adó- és pénzügyi, valamint könyvvizsgálói üzletág folyamatosan fejlődik. Nem utolsósorban azért, mert a korszerű jogszabályok egyre több vállalatot késztetnek arra, hogy professzionális külső tanácsadóval támogassa meg saját adminisztrációját. Egyre több vállalat számára követelmény továbbá a nemzetközi elvárásoknak is megfelelő könyvvizsgálat. A jogszabályok szinte követhetetlenül gyakori változása pedig tovább növeli a külső szakértő bevonása iránti igényt.
A piac azonban jogszabályváltozások nélkül is szükségszerűen növekedésre van ítélve – már amennyiben a magyar gazdaság fejlődése töretlenül folytatódik. A gazdasági rendszerváltáshoz kötődő szolgáltatások – így mindenekelőtt a privatizációs tanácsadás – jelentősége lassan háttérbe szorul, és előtérbe kerül az itt befektetni szándékozók számára a befektetési objektumok, illetve partnerek felkutatása, a zöldmezős beruházásokhoz telephelyek kiválasztása; avagy éppen fordítva: a már privatizált magyar cégekhez friss tőke felkutatása – hangsúlyozza Keveházi Mihály, a KPMG Hungária Kft. ügyvezető igazgatója.
Általában is jellemzővé vált a komplex tanácsadói munka, amely leginkább egy ideális családi háziorvos munkájához hasonlítható: a páciens egész életét, tevékenységét, minden problémáját átfogja. A legtöbb cég – egy másik hasonlattal élve – igyekszik “one-stop-shop”-pá válni, azaz olyan vegyesbolttá, ahol egyszerre minden kapható. Fodor László, a Wallis-csoport érdekeltségébe tartozó Hungaroholding Rt. elnökének megítélése szerint ezen a piacon csak azok a cégek képesek fennmaradni, amelyek egyrészt ki tudtak alakítani maguknak egy olyan speciális, egyedi szolgáltatásokat végző üzletágat, amelyben a piacon elismertek, másrészt viszont sok lábon állva viszonylag széles körű szolgáltatásokat kínálnak a privatizációs tanácsadástól a válságmenedzselésen keresztül a befektetési tanácsadáson át egészen a különböző cégeknek és különböző igényeknek megfelelő átvilágításig.
A tanácsadók körében általános feladattá nőtte ki magát a már magántulajdonba került vállalatok működésének átszervezése, korszerűsítése, eredményességének javítása. Éppen ez a szervezetátalakítási, illetve -újjáalakítási folyamat az, amelyre a legtöbb klasszikus tanácsadó cég úgy épít, mint ami lehetőséget nyújt a továbblépésre. Minden tanácsadó cég más-más névvel látja el saját átszervezési programját – ami a Coopers & Lybrandnál Változáskezelés (Change management), az a Price Waterhause-nál Változás-integráció (Change-integration). Valamennyien saját módszerükre esküsznek. A metodológiák közti különbség jelentőségét egy pillanatra sem vonva kétségbe, megállapíthatjuk, hogy alapjuk egy – a végtelenségig egyszerű – közös vonás: a tanácsadó a kívülálló magabiztosságával és kötöttségek híján vezeti rá a megrendelő cég változtatásra kényszerített vezetőit olyan evidenciákra, amelyeket maguk jórészt csak azért nem vesznek észre, mert a folyamatos munka mellett nem jut rá energiájuk. Másrészt olykor éppen a kézenfekvő megoldások felismerése és kimondása a legnehezebb…
Az újjászervezési munka a huszadik század végén értelemszerűen összefonódik az informatikai rendszerek telepítésével, összehangolásával, integrációjával. Éppen ezért a legtöbb tanácsadó cég (mint például a KPMG, a Coopers & Lybrand) erre szakosodott részlegeket vagy önálló cégeket hívott életre vagy ilyenekben szerzett többségi tulajdont (miként a Deloitte & Touche az IDOM Rt.-ben); avagy az Arthur Andersennél, ahol a belőle kinőtt, ma már teljességgel különálló szakcég, az Andersen Consulting látja el ezt a feladatot. Nem ritka azonban a piacon a nagy tanácsadóktól független szakcég sem, mint például a Mikro Volán Elektronika Rt. Ezeknek a cégeknek a fő profilja az egész vállalat szervezeti rendszerét meghatározó integrált vállalati informatikai rendszerek megszervezése és felállítása a leginkább testre szabott hardver kiválasztásától a szoftver-fejlesztésekig. – A változtatás iránti igény gyakorta éppen informatikai oldalról fogalmazódik meg, minthogy korszerű adatbázis nélkül egyre kevesebb cég képes a működésre – mondja Mócsy László, az Andersen Consulting munkatársa. Példaként a MÁV teherszállítási rendszerének kialakítását említi, ahol szintén a számítástechnikai fejlesztés igénye fogalmazódott meg először, s innen indult ki az egész folyamat átszervezésének igénye.
A vállalatok azonban ma még nagyon gyakran nem ismerik fel a puszta számítástechnikai fejlesztésen túlmutató, ahhoz kapcsolódó folyamatszervezési és változásmenedzsment-szolgáltatások jelentőségét. Ennek oka többek között abban is keresendő, hogy gyakorta bizalmatlanok a tanácsadókkal – úgy gondolják, pénzükért nem kapnak elegendő szolgáltatást.
Ezt a gondolatot csak megerősíti Terták Ádám, az Ernst & Young Kft. vezérigazgatója, aki szerint nagyon rosszat tett a tanácsadói szakmának, hogy a gazdasági átalakulás során sok tanácsadó cég pusztán személyi kapcsolatai révén jutott zsíros megbízásokhoz. – A tanácsadói piacra nagyon könnyű belépni, alacsony a belépési korlát, mivel nincs szükség nagy beruházásokra; van, aki egyszerűen kinevezi magát tanácsadónak – panaszolja Baneth Péter, a szegedi McMillan & Baneth Vezetési Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója. Bár cégük főleg multinacionális vállalatoknál, bankoknál, a Világbank és más nemzetközi szervezetek által tendereztetett, valamint a magyar államigazgatás által közbeszerzés formájában kiírt szolgáltatási pályázatok területén dolgozik, mégis úgy véli, a piacnak e szegmenseire rendkívül nehéz bejutni.
Sajátos az a kettősség, amely a tanácsadók nemzetiségének megítélését övezi. Egyrészt nagyon sok területen hasznos, olykor elkerülhetetlen, hogy a tanácsadó legalább beszéljen magyarul, és ismerje a helyi kultúrát. Ugyanakkor a magyarul nem beszélő külföldi tanácsadó hitele még ma is sokszor nagyobb, mivel úgymond “a messziről jött embernek mindig igaza van”. Ezzel együtt a Big Six budapesti irodáiban is egyre inkább az a jellemző, hogy növekszik a magyar alkalmazottak, s nem utolsósorban a magyar partnerek szerepe – legalábbis a már rutinosan végzett területeken. – Nem lehet jó tanácsot adni, ha nem ismerik elég alaposan az országot – vallja Bienerth Gusztáv, a Price Waterhouse Budapest vezérigazgatója. Ez a véleménye Klaus Harrernek, a Czipin and Partner termelékenységi tanácsadó cég vezérigazgatójának is, aki szerint cége az elmúlt hat esztendőben folyamatosan alkalmazkodott a magyarországi piac sajátosságaihoz. A kulturális különbségek áthidalásán túl nyitott fülekkel dolgoztak, s piaci információk alapján alkalmazkodtak – ezt egyfajta tanulási folyamatnak is nevezhetjük. Tevékenységi körüket azonban ez az alkalmazkodás nem érintette: a cég fő profilja itt is a termelékenységi tanácsadás, s ezen nem is szeretnének változtatni.
A hazai terep alapos ismeretének helyzeti előnyét talán leginkább a Pénzügykutató Rt. tudta kihasználni az elmúlt évtizedben. Csillag István vezérigazgató szerint cégük a nyolcvanas évek második felében szinte “berobbant” a gazdasági változások közepébe. Sokáig élvezték annak előnyeit is, hogy a cég munkatársai a változások alapjául szolgáló jogi kodifikáció munkálataiból alaposan kivették a részüket. Az önprivatizáció gyakorlatának kialakítása például egyértelműen a Pénzügykutató Rt. nevéhez köthető. Az ebből – valamint a munkatársak vállalat-átalakításban szerzett ismereteiből – származó előny talán két évig tartott. – Mi kitaláljuk, a többiek alkalmazzák – fogalmazza meg minden keserűség nélkül a vezérigazgató a cégnek nem is annyira filozófiáját, mint inkább a sorsát. A Pénzügykutató Rt. az utóbbi időben elsősorban az önkormányzatok, a közigazgatási gazdálkodás segítésére szakosodott, noha természetesen a klasszikus vállalati tanácsadást is végzi. Emellett – minthogy stabil pénzügyi helyzetben van – nem kifejezetten profit-jelleggel kutatási csoportot tart fenn, és évente 7-8 szakkönyvet publikál. Szakkönyvkiadással – a szakmai kultúraváltást segítendő, illetve marketing-célokat szolgálandó – az Ernst & Young is foglalkozik, eddig hét, esetenként oktatási anyagként is felhasználható könyv megjelenését elősegítve.
– Azt, hogy a magyar gazdaság a piacgazdasági átalakulás már viszonylag fejlettebb stádiumába érkezett, az is jól jelzi, hogy a tanácsadók egyre összetettebb szolgáltatásokkal állnak elő – mondja Bienerth Gusztáv. Ezt az összefüggést szerinte az is alátámasztja, hogy egyre több olyan megrendelőjük akad, aki nem a multinacionális vállalatok köréből kerül ki, de elvárásai vetekszenek a multikéival. Lőrincze Péter, a Deloitte & Touche ügyvezető igazgatója szerint a nyugati illetve a közép-európai tanácsadási szolgáltatások jellege közti különbség egy évtizeden belül eltűnik.
Szinte teljesen vége az aranyásók korának, amikor az állami tulajdon lebontása kínálta a legjövedelmezőbb tanácsadói munkát. Most már az új tulajdonosok kezdik működtetni a megszerzett vállalatokat, s ez is hihetetlenül nagy piacot teremt a tanácsadók számára, illetve a már értékesített állami vállalatok másodlagos forgalmának az időszaka érkezett el – vallja Bienerth Gusztáv, aki szerint mindez már az érett piac jellemzője.
