A mezőgazdaság válságos helyzetben van. Ennél is súlyosabb azonban, hogy emiatt a vidék ugyancsak nagy bajba került, s ez immár az ottani életformát is veszélyezteti – állapította meg Nagy Frigyes múlt heti meghallgatásán az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottsága előtt. A Lajta-Hanság Rt. volt vezérigazgatója, aki december 16. óta immár a földművelésügyi bársonyszék birtokosa, az agrárszektor szélesebb értelmezése mellett teszi le a voksot.
Az agrárválság terheinek legnagyobb részét Nagy Frigyes szerint a vidéken élők viselik, ezért a mezőgazdasági szabályozásnak segítenie kell az ottani bajok megoldását. Enélkül a vidék – ahol az országos átlagnál több a munkanélküli, a szövetkezetek alkotta korábbi szociális háló megszűnt, és a bérek messze elmaradnak az átlagtól – aligha lesz képes felzárkózni.
A politikusoknak rá kell döbbenniük, hogy a mezőgazdaság – melynek helyzete máris fenyegető – több egyszerű nemzetgazdasági ágazatnál. Senkit ne tévesszen meg, hogy az agrárválság jelei lassan jelentkeznek. Mert igaz ugyan, hogy amíg nem dől össze az istálló, addig hízik a sertés, tejel a tehén, de egy határon túl, ha a 18 éves traktorban “kikönyököl a főtengely”, akkor megáll a tudomány; egy bizonyos mértékű leépülés után már egyszerűen nincs mit tenni.
Bár az idén nem csökkent tovább az agrártermelés, ez nem nevezhető stabilizációnak, hiszen a biológiai és a termelő alapok leépültek. Mivel Nagy Frigyes számítása szerint 2002-re hazánk az Európai Unió teljes jogú tagja lesz, nincs vesztegetni való idő a felkészüléshez, az ágazat fellendítéséhez. A miniszter szerint az agrárágazat különleges bánásmódot igényel. Érvelését – úgy is, mint az Országgyűlés Európai Integrációs Bizottságának alelnöke – európai példával támasztja alá. Az unió mezőgazdasági és vidékfejlesztési főbiztosával, Franz Fischlerrel folytatott személyes konzultációjára hivatkozik, amelynek során a brüsszeli illetékes kifejtette: a mezőgazdaságnak ökológiai és szolgáltató feladatot is el kell látnia az élelmiszer-termelés, a környezetvédelem, a térségfejlesztés és a foglalkoztatás terén. Ez a szektor a társadalom továbbfejlődésének közege is.
E nemes célokhoz azonban nem elég a ráolvasás, a politikai ígéret – ehhez mindenekelőtt pénz kell. Jóleső érzés, hogy a parlamenti mezőgazdasági bizottság újabb 4,5-5 milliárd forinttal tudta növelni az 1997-es agrárbüdzsét, ezzel azonban a tárca új vezetője szerint az agrárvilág nem lehet elégedett. A költségvetési pénzek továbbra is szűkösek; így a miniszter 1997-re már csak annyit ígérhet, hogy e szűk kereteket megpróbálják ésszerűbben felhasználni. Nagy Frigyes ugyanakkor nem rejti véka alá azt sem, hogy az agrártárca egyedül nem képes a feladatokkal megbirkózni: a pénzügyi, az ipari, a környezetvédelmi és a munkaügyi tárca együttműködésére is szükség lesz.
Az agrártárca sürgős feladatai közül a birtokkoncentráció gyorsítását emeli ki a miniszter, mondván: egy-két hektárból nem lehet megélni. Segíteni kell a termelők újbóli szövetkezését – e kezdeményezések csírái már kialakultak. (A külföldiek itteni földszerzését azonban – legalábbis az uniós csatlakozásig – mindenképpen ellenzi, tiltakozik a zsebszerződések esetleges legalizálása ellen.) Nagy Frigyes a szövetkezet, az egyéni gazdálkodó és az állami gazdaság között szektorsemlegességet szeretne. Visszautasítja, hogy – állami gazdasági ember lévén – elfogult lenne, sőt, a megkülönböztetett integráció-formák külön támogatásától is elzárkózik.
A mezőgazdaság másik nyűge a tőkehiány – ez Széchenyi óta baj -, ezért is fel kell értékelni a mezőgazdasági munkát. Nem tartható, hogy a termelő nem számítja bele az áruba saját munkája értékét. A tőkehiányra is gyógyír lehet az újbóli összefogás, hiszen az integrációs partnerek ismerik egymást, akár a banknál is közösen kezességet vállalhatnak a másikért. Ez az integráció persze lassan, fokozatosan megy végbe, de a Lajta-Hanság Rt.-nél – ahonnan a miniszter érkezett – mindenesetre már bevált.
A jövő sikeréhez persze elengedhetetlenül szükség van a felkészültségre, szakértelemre. A több évtizedes szakoktatói, egyetemi oktatói múlttal rendelkező miniszterjelölt a képzés rendszerén is változtatna. Szerinte ezt is ésszerűsíteni kellene, mert nem lehet egyszerre mindent oktatni, kutatni, különösen, ha erre egyre kevesebb pénz jut.
Az uniós csatlakozás előkészítésével kapcsolatban – amiért Horn Gyula nyilatkozatai alapján a bársonyszéket kapta – Nagy Frigyes úgy véli: a nyugati adófizetők bizonyára nem akarnak majd fizetni a lerobbant magyar mezőgazdaság megsegítéséért. Az ágazat és a vidék érdekeiért tehát még erősebben kell lobbyzni. A magyar agrárgazdaság kilátásai szerinte viszonylag jók – például a régió volt szocialista országai közül egyedül hazánk agrár-külkereskedelmi mérlege aktív. Nem igaz, hogy a tömegtermékekből túltermelés lenne – a magyar kereskedők az elmúlt években ezeket az árukat is korlátlanul el tudták adni Kelet-Európában. Másfelől a szektor bebizonyította, hogy képes az európai ízlésnek és igényeknek is megfelelő termékeket előállítani, s (a földművelésügyi világszervezet legutóbbi felmérése alapján) a mezőgazdasági termékeknek – a gazdaságdiplomácia segítő támogatása mellett – a jövőben is biztos piacuk lesz.
A agráregyetemi és közgazdasági diplomával is rendelkező, 57 éves Nagy Frigyes a hatvanas évek legelején a győrszentiváni termelőszövetkezetben kezdte pályáját. 1962-től négy évig a Mosonmagyaróvári Egyetemi Kar tanársegédje, majd két évig a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem adjunktusa. 1968. augusztus 1-jén került a Lajta-Hansági Állami Tangazdaságba. Az 1992-től részvénytársasági formában működő cégnél hat éve nevezték ki vezérigazgatóvá. 1974-ben címzetes egyetemi docensi, 1989-ben címzetes egyetemi tanári kinevezést kapott Mosonmagyaróváron, ahol az üzemtani tanszék oktató és tudományos munkájában vesz részt. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen 1967-ben szerzett egyetemi doktori fokozatot. Angol nyelvből van felsőfokú nyelvvizsgája. Az 1994-es választásokon szocialista képviselőként kapott parlamenti mandátumot.
