Napjainkban egyre több szakma művelésének feltétele egyfajta biztosítási “védőháló”, nemritkán jogszabály írja elő a szerződés megkötését. Úgynevezett szakmai felelősségbiztosítást kell kötnie ügyvédnek, orvosnak, közjegyzőnek éppúgy, mint például a magánnyomozónak. Ennek ellenére a kereslet és a kínálat között ma még szakadék tátong: a biztosítótársaságok többsége csak igen szűk kockázatra köt – meglehetősen tetemes tarifáért – biztosítást, ami miatt az ügyfelek joggal érezhetik néha, hogy csak egy újabb burkolt adófajtába botlottak bele.
Műhibát még a legalaposabb szakember is elkövethet. Az ebből eredő esetleges károkat enyhíthetik a szakmai felelősségbiztosítások, amelyek kettős célt szolgálnak. Egyfelől fedezetet teremtenek egy véletlen, másnak okozott kár megtérítésére, illetve az abból fakadó következmények felszámolására. A biztosított így – a kártérítési díjon keresztül – mentesül a gazdálkodásának menetét, biztonságát fenyegető nagy összegű kifizetésektől, ugyanakkor a saját pénzügyi képességeit jóval meghaladó kockázati szint mellett is biztonságosan gazdálkodhat. Másfelől a biztosítás sok esetben garanciális háttérként szolgál a vállalkozás számára: egyre gyakrabban követelnek meg ugyanis a vállalkozóktól olyan pénzügyi biztosítékokat, amelyek a hibás teljesítés esetén fedezetet nyújtanak az okozott károkra.
Néhány szakma esetében (ilyenek például a fuvarozók, a könyvvizsgálók) az érdekképviseleti vagy kamarai tagság feltétele a biztosítási szerződés megléte. Bizonyos szakmák (orvos, közjegyző) művelésekor pedig egyenesen jogszabály írja elő a felelősségbiztosítást. Ez persze nem okoz kitörő örömöt a biztosításra kötelezettek körében, sőt sokan úgy érzik, hogy kiszolgáltatottá váltak a biztosítókkal szemben. Ennek egyik legfőbb oka: a biztosítást előíró jogszabályok általában meglehetősen homályosan fogalmaznak azzal kapcsolatban, hogy mit is kell tartalmaznia a szerződésnek. Bár a január 1-jén hatályba lépett biztosítási törvény az Állami Biztosításfelügyelet (Ábif) előzetes engedélyéhez köti a szakmai felelősségbiztosítások terjesztését, ez önmagában még nem jelenti azt, hogy az ügyfelek pontosan a szükségleteiknek megfelelő módozatot kapják, ráadásul a megfelelő áron. Jól mutatja ezt, hogy a jogszabályi előírás ellenére ma például a biztosítók egyáltalán nem kínálnak biztosítást az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak vagyonkezelőinek és a postai szolgáltatást nyújtóknak. Ilyen esetben – tudtuk meg Zavodnyik Józseftől, az Ábif munkatársától – a biztosítási törvény lehetőséget nyújt arra, hogy az ügyfél külföldi biztosítót keressen meg biztosítási szükségleteivel. Nagy kérdés persze, hányan akadnak, akik hajlandóak ezért valutát adni.
A nyilvánvaló hiányok ellenére a szakmai felelősségbiztosítások területe ma a biztosítási ágazat egyik legerőteljesebben növekvő üzletága. Ma tizenkét szakmában a működés jogszabályban előírt feltétele a felelősségbiztosítás megkötése. Bár nevesítetten jelenleg csupán hat társaság foglalkozik ezzel a területtel, jószerivel az összes vagyonbiztosítást művelő cég kínál – az általános vagyonbiztosítási módozat kiegészítéseként – különféle felelősségbiztosítási módozatokat. Vannak azonban olyan szakmák, amelyek az általánostól eltérő biztosítási védelmet igényelnek, ezért részükre külön terméket alakítanak ki a biztosítók.
Ügyvédelem
A társaságok kínálata talán az ügyvédeknek ajánlott módozatok területén a legszélesebb. Az 1991-ben hozott ügyvédi törvény és az azt követő miniszteri rendelet szerint csak az folytathat ügyvédi gyakorlatot, akinek van szakmai felelősségbiztosítása. – A döntés nyomán azonban a szakma nem várt a biztosítókra, hanem egyesületet hozott létre, elkerülendő, hogy az ügyvédek úgymond ki legyenek szolgáltatva a biztosítóknak – mondta el a Figyelőnek Horváth József, a Magyar Ügyvédek Biztosító és Segélyező Egyesületének főtitkára. A szervezetnek a közel hétezer magyarországi ügyvéd majd mindegyike tagja, és 97-98 százalékuk hozzájuk fizeti be a havi biztosítási díjat is. A 200 forintos tagdíjon túl ez az összeg havi 700 forint (lásd bővebben a táblázatunkban!).
Az egyesület elsődleges célja, hogy műhiba esetén az ügyfél és az ügyvéd egyaránt védelmet kapjon. Műhibának minősül a jogi képviseletre vonatkozó szabályok megsértése szakmai ismeretek – ideértve a jogszabályok, valamint a bírói gyakorlat ismeretének – hiányában. Az egyesület vezetői gyakorló ügyvédek, ugyanakkor az egyik legfontosabb testület, a szolgálati bizottság tagjai is. E grémium hivatott dönteni a panaszosok által benyújtott kérelmekről. A műhibáról szóló panasz beérkezte után ők szólítják fel a panaszolt ügyvédet: nyilatkozzék, mi a véleménye az ügyről, majd az általa mondottakat is mérlegelve a bizottság kialakítja álláspontját. Amennyiben a kérelmet megalapozottnak tartják, s ezzel az érintett ügyvéd és a viszontbiztosító is egyetért, akkor nincs akadálya a kifizetésnek. Ha a felelősség tekintetében nem alakítható ki egyértelmű álláspont, akkor polgári perben, bíróság dönt. Az egyesület egyébként mindent megtesz annak érdekében, hogy megalapozott panasz esetén a panaszos igénye minden eljárás nélkül, peren kívül érvényesülhessen.
Az egyesület első két évében csupán egyetlen olyan eset fordult elő, amelyben kártérítést kellett fizetni. Az egyesületnek az azóta eltelt időszakban is viszonylag kis számú üggyel kellett foglalkoznia: viszontbiztosítójuk, a Providencia Biztosító az elmúlt öt évben egyebek mellett emiatt sem javasolta, hogy emeljék a felelősségbiztosítási díjat. Jövőre várható ugyan díjkorrekció, az új tételek azonban csak 1998. január 1-jével lépnek hatályba. Szándékukban áll, hogy a biztosítási káresemény összeghatárát is módosítsák, mivel erre igény van: ’91-ben egy ötmilliós ingatlan még viszonylag nagy értékűnek számított, azóta viszont jócskán “elszaladtak” az árak. A nemzetközi ügyekkel foglalkozó ügyvédi irodák pedig ügyfélkörük összetétele miatt igénylik a magasabb biztosítási összeghatárokat.
Az egyesület által kínált biztosítási módozat ma még kizárólag a műhibára vonatkozik, ám a kamarák tervezik egy úgynevezett kockázati alap létrehozását is. Ez az ügyvédi reputáció megtartása érdekében – legalábbis részben – bűncselekmények esetén is kárenyhítést biztosíthatna a pórul járt ügyfelek számára. (Németországban működik egy ilyen célú alap.)
Közjegyzett károk
A jogi szakterületen az ügyfelek fokozott bizalmát élvező közjegyző az általa, tevékenységi körében okozott kárért teljes anyagi felelősséggel tartozik. Ám a közjegyzők által egy ügyletben okozható kár és az elért jövedelem – hasonlóan az ügyvédekhez – nem áll arányban egymással. Ezért már a háború előtt is kauciót kellett letenniük a kamarájuknál. A mai törvényi szabályozás ehelyett szakmai felelősségbiztosítás megkötésére kötelezi őket.
A közjegyzők már a munkájukat szabályozó új jogszabály elfogadása előtt tájékozódtak a biztosítóknál, hiszen külföldi “sorstársaik” több ajánlat közül is válogathatnak. Magyarországon azonban csak a Providencia vállalkozott erre, így 1991 végén vele kötöttek szerződést. A konstrukció szerint a biztosító káronként 3-10, összesen pedig évi 30-100 millió forintig áll helyt a közjegyző helyett. A közjegyzők a szerződésben 25-100 ezer forint közötti önrészt választhatnak, amely azonban káresetenként minimum 10 százalék. A biztosítás éves díja az önrésztől és a kártérítés felső értékétől függően 27 és 65,5 ezer forint között mozog. A kockázati kizárások lényegében megegyeznek az ügyvédi biztosítással: a biztosító például nem fizet hitel- és költségkeret-túllépés vagy a biztosítottra kiszabott bírság esetén.
Bókai Judit, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke érdeklődésünkre elmondta: az idén újra körülnéztek a piacon, hátha már más társaság is hajlandó ilyen biztosítást kötni. A megbízott biztosítási bróker azonban nem járt eredménnyel, továbbra is csak a Providencia hajlandó szerződni a közjegyzőkkel. Az elnök szerint a tájékozódásuk nem jelenti azt, hogy elégedetlenek lennének a Providencia szolgáltatásával, hiszen az általa kínált konstrukció a közjegyzők és az ügyfelek számára is megfelelő védelmet nyújt.
A kamara folyamatosan konzultál a biztosítás felső értékének meghatározásáról, és eddig a biztosító általában eleget tett a kérésüknek. Most is tárgyalnak, hiszen a kamara szeretné a plafont 20 millióra emelni, mivel a közjegyzők ma már – különösen a fővárosban és a megyeszékhelyeken – olyan nagy értékű szerződéseknél is közreműködnek, amelyeknél ekkora kártérítési összeg is indokolt lehet.
Bókai Judit az önálló közjegyzők működésének elmúlt öt éve alatt három kártérítési ügyről tud, amelyek közül kettőben kellett a biztosítónak fizetnie, egy esetben pedig nem volt megalapozott az ügyfél kárigénye. A biztosító kockázata tehát viszonylag csekély; igaz, maga a piac is szerény, hiszen Magyarországon mindössze 228 közjegyzői iroda működik.
Könyvelt kínálat
Szűk kínálatot találnak az adótanácsadók és a könyvvizsgálók is, ha szakmai felelősségbiztosítást szeretnének kötni. Pedig a biztosítóknak ez a termék nem sok veszteséget “termel”, hiszen káresemény nem igazán fordul elő. Érdeklődésünkre azonban mind Zara László, a Magyar Adótanácsadók Országos Egyesületének elnöke, mind Gál József, a Magyar Könyvvizsgálói Kamara irodavezetője a kínálat hiányára panaszkodott. Mindkét szervezetnek keretszerződése van egy-egy biztosítóval, s tagjaik ennek alapján köthetnek szakmai felelősségbiztosítást. Az adótanácsadók egyesülete egy biztosítási brókercégen keresztül az OTP-Garancia Biztosítóval kötött általuk kedvezőnek minősített keretszerződést, a könyvvizsgálók pedig a Hungária Biztosítóval szerződtek.
Gál József és Zara László is úgy tudja: egyik biztosítónak sem kellett még fizetnie, vagyis a biztosítottak nem okoztak olyan kárt ügyfeleiknek, ami a biztosító fizetési kötelezettségével járt volna. Éppen ezért nem értik, miért ilyen szűk a kínálat ezekből a biztosítási termékekből. A keretszerződésen kívül persze egyedileg is szerződhetnek az adótanácsadók és a könyvvizsgálók a biztosítókkal, feltéve, hogy találnak olyat, amelyik elvállalja a társaságok által igen kockázatosnak tartott biztosítás megkötését. A biztosítók ugyanis arra hivatkozva nem fogadják szívesen ezen ügyfeleket, hogy a jövőbeni kockázat nem kiszámítható.
Patikamérlegen
Magánorvosoknál és gyógyszerészeknél szintén a praktizálás közvetlen feltétele a szakmai felelősségbiztosítás. A rendelő, illetve a gyógyszertár engedélyezéséhez az egészségügyi törvény, illetve a gyógyszertárak alapítását részletező jogszabály alapján az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnak be kell mutatni a biztosítási szerződést.
A biztosítást az illető intézmény vállalkozó tulajdonosa köti – aki ugyebár kötelezően szakmabeli -, éspedig úgy, hogy az az alkalmazottakra is kiterjedjen. Ezzel szemben az állami tulajdonban lévő intézmények – legyen a működtetőjük kórház vagy önkormányzat – felelősségbiztosítás nélkül is “üzemelhetnek”, ám ha kár esik, az ellentételezést saját forrásból kell előteremteniük. Az orvos felelőssége pedig csak szakmai; anyagi felelőssége – ellentétben a korábbi gyakorlattal, amikor a kárt hathavi részletben, fizetése legfeljebb feléig ráterhelhették – nincs. Ugyanez a helyzet akkor is, ha az orvos a polgári törvénykönyvben foglalt kötelezettsége alapján utcán elsősegélyt nyújt, mi több, ilyen esetben akkor sem kötelezhető az esetleges anyagi kár kifizetésére, ha nem áll mögötte intézmény. E szakmák számára mind több biztosító ajánl felelősségbiztosítást, amelyek az orvosi tapasztalatok szerint a bennük foglalt éves kárösszeg- és káresemény-limitek (lásd táblázat!) miatt korántsem teljes körűek, a gyógyszerészek kifogása szerint pedig többnyire csak más biztosításokkal együtt köthetőek. Ilyen elsősorban a vagyonbiztosítás – minthogy a gyógyszertárak árukészlete vonzó és jelentős érték. A gyógyszertárak esetében – a 2030-ból egyébként ma 1750 van magánkézben, ennyi tehát a biztosításköteles, a gyógyszerészek száma pedig 4-5 ezer fő körül mozog – a termékek elcseréléséből, valamint a saját készítésű gyógyszerek hibájából eredhet kár (a késztermékért a gyártó vállal felelősséget), ez utóbbira azonban a biztosítók vonakodnak biztosítást kötni.
A Magyar Gyógyszerész Kamara – hogy a privatizáció beindulásakor legyen egyáltalán társaság, amely felelősségi biztosítást nyújt – annak idején együttműködési megállapodást kötött az Európa-GAN-nal, és e biztosító szolgáltatásait ajánlotta tagjai figyelmébe. A Magyar Orvosi Kamara a Medical Protection Society magyar szervezetével, az Orvosvédelmi Társasággal jutott hasonló, azóta már elhalt megállapodásra. Ez háromezer forintos éves tagdíj ellenében orvosi-jogi tanácsadást nyújt a hibák elkerülésére, ugyanakkor szervezési csatornaként is szolgál: címlistáját, melyen jelenleg összesen 285 orvos szerepel, ugyanis átadja a Providenciának.
Önkéntes kötelezettség
A kötelező szakmai biztosítások mellett egyre többen önként vállalják, hogy felelősségi biztosítást kötnek valamelyik társaságnál. Különösen igaz ez például azokra a tervezőkre, mérnökökre, akik nagy értékű projektek létrehozásában, kivitelezésében vesznek részt. A fővállalkozók és beruházók biztosítási védelmét általában komplex vagyonbiztosítási rendszer látja el, amely a tervezéssel kapcsolatos felelősségi kockázatokra is kiterjed. Nem véletlenül, hiszen az elkészült tervek megvalósítása műszaki, gazdasági és jogi kockázattal egyaránt jár, amelyek egyként sújtják a tervezőt, a vállalkozót és a megrendelőt. A biztosítás ugyanakkor a vagyon védelmén kívül a tervező számára referenciát is nyújthat, hiszen a legtöbb biztosító kockázatviselése a kivitelezés időszakán túl a garanciális és szavatossági időszakot is magában foglalja.
Ugyanakkor a gazdasági társaságoknál egyre terjed az a gyakorlat, hogy a vezető tisztségviselők és a felügyelőbizottsági tagok számára kár- és felelősségbiztosítást kötnek a személyes döntésből fakadó anyagi kockázatok mérséklésére. Bár a társaságok ezeknek a “menedzserbiztosításoknak” a kondícióit hétpecsétes titokként őrzik, annyit általában tudni lehet: a kockázat elbírálásánál általában alaposan nagyító alá veszik a társaság tevékenységét, tulajdonosait, alaptőkéjét, tőkeérdekeltségeit éppúgy, mint a szervezeti felépítést, az elmúlt három év mérlegét, likviditását és bonitását is. Néhány társaság a biztosítás megkötése előtt a vezető tisztségviselők hatáskörével és a döntési mechanizmussal is meg kíván ismerkedni. Egyre terjed az a gyakorlat is, hogy a biztosító csak abban az esetben hajlandó megkötni ezt a “luxusbiztosítást”, ha az adott vállalkozás összes biztosítási módozatát a társaságnál kötötte.
A különféle szakmai felelősségbiztosítások számának elméletileg csak a biztosítók “fantáziája” és a fizetőképes kereslet korlátai szabhatnak határt. Az EU-tagországokban például jószerivel az összes frekventált szakma részére kínálnak ilyen típusú módozatokat. Nálunk ez az üzletág – éppen a fizetőképes kereslet hiánya és a biztosítók meglehetősen szűk kínálata miatt – egyelőre gyerekcipőben jár, ám nem kétséges, hogy a vállalkozások kockázatának növekedésével robbanásszerű fejlődés előtt áll.
