Nem ment zökkenők nélkül az új fővárosi bevásárlóközpontok megnyitása és beüzemelése. Az előzetes várakozásokhoz és ígéretekhez képest bőven akad hiányosság, ám a vásárlók nagy érdeklődése újabb központépítésekre ösztönözhet.
A Pólus Center múlt heti megnyitása után s az egy hónapja működő Duna Plazánál szerzett tapasztalatok fényében az új fővárosi bevásárlóközpontoknál immár a tervek gyakorlati megvalósítását is le lehet mérni. (A centrumok között várható különbségeket lapunk korábban már elemezte – lásd a Figyelő 1996/40. számát.) A nyitás pillanatára a Duna Plaza ugyan elkészült, de az akkor odalátogatókat számos el nem adott bolthely, még épülő üzlet fogadta. A vevőmágnesnek szánt nagybérlők közül nem nyitotta meg multiplex moziját az InterCom, nem készült el a játék- és biliárdterem, a korcsolyapálya, sőt a legnagyobb áruház, a Super Közért is csak két héttel az üzletközpont indulása után kezdte meg működését – ez egyben az élelmiszerüzletek teljes hiányát is jelentette ebben az időszakban. Az említett nagybérlők mára ugyan már megnyitották egységeiket, azonban – különösen a felső szinteken – még most is feltűnően sok a ki nem adott vagy még épülő bérlemény. A vendéglátóegységek java része sem készült el a nyitásra, s közülük néhány még ma is zárva tart.
A Pólus Centernél is látszott az utolsó pillanatok hajrája, ebben az üzletközpontban azonban a szalag átvágására lényegében valamennyi üzlet kinyitott. Persze itt sem minden tökéletes. Az első magyar üzletét nyitó irodafelszerelés-lánc, az Office Plus áruháza például áruval feltöltve, teljes munkatársi gárdával, de zárva várta a vásárlókat. A vásárcsarnokot üzemeltető Város-Piac Kft. területén lévő 80 bérlemény egy része viszont még most is gazdára vár, s jó néhány az elkeltek közül sem indult el – némelyekben még javában folyik a bolt kialakítása. A Cineplex Odeon multiplex mozija is menet közben nyílt meg.
A nyitáskori állapotok összehasonlítása a Pólusra nézve kedvező, különösen, mivel a Duna Plazának a mai napig nem készült el a metróhoz vezető lejárata, és a parkolóház végső befejezése is várat magára – igaz, funkcióját már így is betölti.
A nehezen leküzdhető különbségek közé tartozik, hogy a Duna Plaza megközelíthetősége csúcsidőben jobb a Pólusénál. Mivel a vásárlók jelentős része metrón is elérheti az áruházat, nincsenek autós dugók, s parkolót is könnyebb találni. (Ez még akkor is igaz, ha a környék lakói panaszkodnak, hogy a vásárlók – legalábbis egyelőre – az utcai parkolókat is elfoglalják.) A Pólus ezzel szemben már nyitáskor bedugult. Az üzletközpont jól megközelíthető a városból, de a gyorsan ideérő autósok folyama a komplexum előtt megáll. Hiába jóval nagyobb tehát a Pólus parkolója: mivel a látogatók túlnyomó többsége ide autóval érkezik, csúcsidőben ez is kevés. Lehet persze, hogy ez a túl jól sikerült népszerűsítésnek is köszönhető. A reklámkampányban ugyanis a Pólus erősebbnek bizonyult. Igaz, több pénzt is költött erre konkurensénél, de a tulajdonosok sajtó- és médiakapcsolatai is jobban kamatoztak, mint a Duna Plaza mögött álló Transelektróé.
A boltösszetételt vizsgálva beigazolódni látszik az az előzetes sejtés, miszerint a Plaza a kisebb üzletek gyűjtőhelye, ezzel szemben a Pólusban a nagy alapterületű üzletek viszik a prímet. Bár a Pólus sem nélkülözi, mégis inkább a Plazában feltűnőek azok a bérlők, akik Váci utcai és annak közelében lévő üzleteiket, illetve azok árukínálatát másolták le. Kérdés, mit remélhetnek ezek a drága boltok egy más összetételű vásárlókörtől. Rövid szemlélődés után is megjósolható, hogy az ilyen vagy az üzletközpont képéből, általános választékából és árszínvonalából “kilógó” üzletek képtelenek lesznek kitermelni a bérleti díjakon felüli profitot.
